A kisasszonyka - elvégre eszelősen nagy meleg van - illemből sem kacarászik a telefon túlsó "oldaláról" érkező gyenguska poénon: arra az egy hétre nősüljek meg, hogy meg is érje a neszebari utazás? Aztán az "ötletelő" agglegény - divatosabban: szingli - arcára is ráfagy az erőltetett mosoly, másnap, a szintén (n)agy melegben ugyanis azt hiszi, hogy káprázik a szeme a képernyőt bámulva. Egyszer csak az előző napi egyhez képest öt nyaralási ajánlatot talál a bolgár gyöngyszem, Nesebar szállodái mellett. Volt közöttük olcsóbb is, drágább is, s mindegyiknél pozitív válasz érkezett a "beikszelt" nyaraláskezdési időpontra. És egy apróság, ugyanannál az utazási irodánál is lehet foglalni, befizetni, amelyiknél az ott dolgozó telefonos kisasszonykának az előző napon nem sikerült visszakérdeznie: óhajt-e az öt másik szálloda párhuzamos kínálatából választani, bennünket pedig szépen megfizetni a szolgáltatásért?
De hát igen (n)agy meleg van, s különben sem utazási irodai specifikáció, hogy az izzadó lelkű kisasszonyka elfelejt üzletet ajánlani és kötni.
Egy másik telefonos kisasszonyka egy Magyarországon szolgáltató(?), műholdas tévéadásokat sugárzó vállalkozás kollektívája nevében kénytelen messze ívben elkerülni az üzletet, bár kedvesen és mélységesen csodálkozva visszakérdezett a vonal túlsó végén enyhén dühös reklamáló emberkére: tényleg anyázták egymást a szerelőnkkel, amikor potyára tetszett őt felhívni telefonon? Majd: bocsánat a kolléga nevében is, látom a képernyőmön, több mint egy hónapja iratokozott fel a szolgáltatásunkért, itt a neve, a címe, a telefonja, minden adata. Megértem, hogy dühös. Jelentkezünk egy héten belül. Ennek éppen két hete. A minap a telefont fölvevő másik ügyintéző csak egy regisztrációs számot talált a képernyőn, meg azt a címet, ahonnan megrendelte a műholdas tévénézés eszközeit és szolgáltatását a telefonáló. Azt a címet, ahová kérte, már nem lelte meg a cég embere. Az ügyfél - egyszer már elhitte, hogy eséllyel nézheti hétvégi házában a foci vb. döntőjét - tévedett, az úszó Eb-t sem nézheti, ha így megy tovább, de mégis boldog volt. Ugyanis lelki szemei előtt megjelent az a botrányos veszekedés, amelyet most megelőzött az okvetetlenkedő telefonjával. Így a budapesti lakásába - talán - nem visznek el egy "tányérantennát", egy fejet meg egy speciálisnak mondott adaptert. Sőt, megengedte neki a szolgáltató(?) cég, hogy - immáron másodszorra - felvegye a kapcsolatot a szerelővel, azzal, aki hetekkel korábban már melegebb éghajlatra kívánta őt. A meleg össze is jött a cég embere kívánságának megfelelően.
Ezúttal a nagyhatalmú szerelő több mint illedelmesen adta meg a kegyelemdöfést, hiszen mézes-mázos tárgyilagossággal visszakalauzolta az ügyfelet a múltba. A '70-es évekbe, abba az időbe, amikor a polgár - mivel nem volt jó elvtárs - hiába ment be az autóboltba (akkori nevén Merkurba), azt mondák neki, hogy autó nincs. Amit lát, azt meg vegye úgy, hogy nem látja. Ha meg autót akar, akkor adjon be igénylést, s jöjjön vissza két-három év múlva. De így vehetett (volna) lakást, a fürdőszobába csempét, a reggelijéhez Pick-szalámit, a szürke VOR-öltönyéhez lábára méretes Duna cipőgyári exportból visszamaradt fekete cipőt. Ilyen időutazásra késztette a műholdas antennát és ketyerét szerelő úr 2006 kellős közepén a cég ügyfelét, hiszen egyszerű tényeket közölt vele: hetek óta nem kaptunk készüléket, most meg, hogy van néhány, hát sorakozni kell a regisztrációs szám alapján. Mint autóért, amikor az autógyárnak meg az autókereskedőnek nem volt fontos, hogy annyit gyártson és adjon el, amennyit rendelnek, mint lakásért, amikor még nem az építő, meg értékesítő vállalat és tanács, hanem az albérletben véletlenül ikreket gyártó házaspár volt kénytelen térdre esni, hogy szabad legyen már véletlenül megvenni másfél szobát a félig kész lakótelepen. Szerelő úr, az észak-magyarországi kisvárosban egy megyényi népet állít sorba a készülékért, amelyet vagy gyártanak, vagy nem. S ha nem a termék ellenértékéből, meg a szolgáltatásért fizetett díjból él meg a szerelő-szolgáltató vállalkozás, akkor talán abból, hogy bebizonyítja: van cég, amelyikre, mintha ráöntötték volna, úgy illik az elvárt adó intézménye.
#page#
Ilyen (n)agy melegben persze nem szabad dühöngeni, ha az antennás szolgáltatás késik, elmarad, csúfot űz a piacgazdaságból. De van olyan szolgáltatás, amelyiknek a hiánya, pontatlansága jogosan vonná maga után az asztalcsapkodást. Például az a vizes szolgáltatás, amelyiknek a neve: zuhany, s kifogástalanul ömlik a nyakunkba a hűsítő nedű akkor, amikor beállunk a rózsa alá és megtekerjük a csapot. Pedig szegről-végről ezért is Demszky Gábor budapesti főpolgármester a felelős. Mármint a vízért, meg az azt langyosító fűtőalkalmatosságért - például a gázbojlert ellátó földgázért -, mert ez is, az is a budapesti utcák alatt közlekedve jut el egészen a lakásunkig. De ez a szolgáltatás - bármennyire is a 16 éve főpolgármester Demszkyt kellene nevén nevezve felelőssé tenni érte - működik, tehát észre sem vesszük a létét. Így e természetességekért nem lehet elmeszelni a politikust. De ha eleget akarunk tenni a honi hangulatkeltés és tömeghergelés szakemberei igényének, akkor ilyen összefüggésben - működik a kommunális szolgáltatás - nem is szabad emlegetnünk a főpolgármestert. Különben is, az imént még két üzleti (nem)szolgáltatót pécéztünk ki, márpedig a kettő kevés, ha tendenciáról akarunk megemlékezni, s nem a véletlenek összjátékáról.
Nem kellett keresni, a múlt héten akaratlanul is belebotlottunk a harmadik hiánygazdaságra hajazó szolgáltatásba. Ott, ahol látszólag komoly versenyt vívnak egymással a szolgáltatók az ügyfelekért, ha persze titkon nem egyeztettek egymással. A (n)agy meleg előestéjén váratlanul működött az ADsL-szolgáltatását minden lehetséges helyen és módon hirdető cég online-vásárlást kínáló rendszere is. Azaz nem visszadobta, mint korábban, hanem elfogadta az ügyfél ajánlkozását: "vásárolnék AdSL-t". Jött immáron a (n)agy melegben elhamarkodottan feladatokat vállaló telefonhívás: megy a műszerész és beszereli - mondta a szolgáltató cég anyavállalatának szolgáltatója. És hogy mennyire katonás, mondhatni poroszos rend uralkodik őfeléjük, be is bizonyította a telefonáló: "Kedden 14 és 16 óra között várja otthon a szerelőnket!" "Akkor dolgoznom kellene, keressünk egy másik napot." "Nem, kedden 14 és 16 óra között, legyen otthon a felesége!" " De ennyi idő alatt nem tudok megnősülni." "Oldja meg valahogy, de ne akkor dolgozzon, amikor megyünk". Hősünk a múlt héten kedden 14 óra előtt pár perccel belépett lakásába. Leült a számítógép elé, még megnézte a "betárcsázós stílusban" érkezett leveleit, köztük azt, amelyik 16 órára, a pénzügyminisztériumi államtitkár államháztartási aktuális adatokat ismertető tájékoztatójára invitálta, meg azt, amelyik a kormányfő-jegybankelnök fehér holló esetsűrűségű találkozójára hívta meg, s amelyet eleve ad akta tett, hogy haza tudjon menni időre. Kikapcsolta a gépet, majd várakozó álláspontra helyezkedett. És ezzel nem lehetett egyedül. A (n)agy meleg kicsit bohókássá, cseppet feledékennyé tette meg a legszolgáltatóbb szolgáltatót is. Még azt a telefonszámot sem találhatta az ADSL-beszerelésből élő - megélő(?) - cég és embere, amelyiken megelőzőleg ők maguk hívták fel az ügyfelet a kedd délutáni dátummal. Az ügyfél, aki talán még ma is otthon ül, s miközben várja ADSL-jét, megtanult kötni, horgolni, egyedül sakkozni.
Rekordokat döntő hőség telepedett egész Európára, így örülhet is az ADSL-jét váró, hogy otthon hűsölhet a szerelőre várva. Annyira, de annyira (n)agy meleg van odakinn, hogy a múlt heti történtekre elgörbült sínekre, kajláskodó villanyoszlopokra meg az úszó Eb-re való tekintettel itt és most visszaköveteljük a Kossuth hidat. A helye meg van, a funkciója szintén: lehessen ismét átkelni Budapestnél a Dunán. S végre a Kóka-Demszky párosnak az Újpest és Budakalász közötti nagyon várt, tehát jó magyar szokás szerint jobbról, balról, alulról és felülről megtámadandó híd miatt egy időre nem kellene közelharcba keverednie halvány zöld, méreg zöld és független zöld polgármesterekkel. A Kossuth híd átvenné - mint egykoron - a Margit híd forgalmának jelentős részét. A meder alatt nem közlekedő metró hiánya sem fájna annyira. Az úszó Európa bajnokság tiszteletére pedig teljes egészében átengedhetnék a fürdőruhás népségnek - versenyzőknek és drukkereknek - a Combinókat, melyeket nem is kellene közlekedtetni, csak elhelyezni a Margit hídon. A jármű elején felszállnának a jeggyel, uszodabérlettel rendelkezők, a villamos közepéig - azaz a szigeti lejáróig - sétálnának, hogy onnan egy éles kanyart véve bejussanak a versenyek helyszínére. Akinek meg nincs dolga arrafelé, az legyen boldog a visszakapott Kossuth híddal.
Érdemes lenne a háború utáni Mancin is gondolkodni, de ebben a (n)agy melegben fárasztó a történelmi kalandozás. És különben is, ha minden polgár kedve szerint jöhetne és mehetne a fővárosban, akkor rohadtul unatkozna is, mert nem anyázhatná Demszkyt minden kiálló csatornafedélen való megbotlása után. A főpolgármester, ha már egyszer nem látványosan, a felszínen, hanem mindenki elől eldugva építteti meg az egymillió ember szennyvizét tisztító dél-pesti üzemet, akkor vállalja is a bukást. Normális főpolgármester ilyenkor, választások előtt légpárnás, szabad pályás felszíni metrót építtet és minden egyes nagymamit meg fideszes városatyát saját "kezűleg" szállít haza, a Combinókat pedig az Örs vezér tere - Déli pályaudvar között, a metróalagútban közlekedteti, s jelképesen elhelyeztet egy-két villanyoszlopot a Deák téri aluljáróban, hogy bármikor kidönthessék és közkívánatra visszaállíthassák azokat: természetesen a felelősök ünnepélyes keretek között történő folyamatos megkövezése mellett.
#page#
Demszkynek sokkal könnyebb a helyzete, mint a kormánynak és a kormányfőnek, az utóbbit csak hetente egyszer igyekeznek torgyánosan lemondatni a Parlamentben, Demszky Gábornak viszont felelnie kell a felpúposodó villamos sínek miatt éppen úgy, mint a légkondíciónálás-mentes 6-os villamos feletti vezetéket tartani képtelen oszlopok 50-100 évvel ezelőtti elhelyezéséért. Demszkyn, aki mindenért felelős, már nem lehet segíteni, hiszen Budapestnek látszólag új bűnbak kell, aki minimum tíz évig mindenért visszafelé mutogathat. De a kormányzatnak derengeni kezdett valami, állítólag a múlt héten meg is hívta maga mellé fő kommunikátornak a Tesco fő kommunikátorát: ha a szakember el tudja adni a milliónyi portékát, akkor csak-csak kiigazítja a kiigazítási program kommunikációját is. Nem is lenne baj, hiszen csupán a múlt héten legkevesebb két helyről csendült fel: velünk nem egyeztetett a kormány!
Márpedig aki felkiálthat - mindenki füle hallatára -, hogy vele nem egyeztetett a kormány még akkor is, amikor egyeztetett, az pontos képletet ad az egyeztetés technológiájáról. Éspedig: kedves Gyurcsány, vagy kedves szakminiszter úr, fogod a papírjaidat, idehozod, mi meg úgy faron billentünk egy egyeztetéses nemmel, hogy visszaröpülsz az Országházba, vagy a minisztériumodba. A múlt héten az oktatás- és az egészségügy egyeztetésre vágyói mondták a magukét. Volt, aki be is vallotta, a pár oldalnyi kormányzati szöveg véleményezéséhez - vélhetően a Balatonban ülő súgó ellenzéki politikusok vízből való kicsalogatásához - neki nem volt elég két óra. Pedig ha oly annyira tudják saját kútfőből is, merre kell húzni például az egészségügy szekerét, akkor legmélyebb álmukból felébresztve is fújják, mivel értenek egyet és mivel vitáznak. Egy másik egyeztetésre vágyó szakértő pedig a kórházi ellátásért esetleg kérendő pénz intézményét utasította el. Tette ezt azzal az előremutató felkiáltással, hogy a páciensek hozzátartozói kilószám viszik be az ételt, akkor meg minek az egész...De hiszen amikor ennyire (n)agy meleg van, akkor a még oly magas polcon ülő orvospolitikustól sem várható el, hogy költséggazdálkodási okokból kitiltassa a - ne adj' isten a terápiás okokból is fölösleges - elemózsiát a kórházakból.
Ha majd hűvösebb lesz, akkor a kormányzati új kommunikátornak nem árt majd eladnia: az egészségügyi reform nem kosztpénzről és nem vizitdíjról szól. Hanem arról, hogy megváltoztatják a rossz struktúrákat, s például lapátra teszik a rossz struktúrákból akár túl jól élő, annak hiányosságait hálapénzre váltató személyzetet. Ezt és számos hasonlót az agyunkba beégetni csak jó kommunikátornak sikerülhet, de neki is csak akkor, ha nem a minisztériumi, kormányzati személyzetnek kell megfelelnie, hanem azoknak írhatja és mondhatja az üzeneteket, akiknek szól a reform, a változtatás. A minapi "nem sokára kifizetjük a többi pénzt is" reszkető hangú kommunikáció például még nem ilyen tőről fakadt. De nem is nagyon tehetett mást szegény Dékány András agrárkormányzati szóvivő, amikor kivitte - ő vitte ki - a szót a minisztérium elé a petícióval érkező, baromfijussukat követelő tömeg elé. Hogy mit üzentek vele az épületen belülről, nyilván át lehet számolni forintba. Azt azonban nehezebb tetten érni, mi volt Brüsszel első gondolata, amikor a madárinfluenza magyarországi híreit megkapta. Sejtjük, nem az, hogy uraim, tessék holnap a kasszához fáradni.
Lehet, hogy az EU-nak is feltűnt, a fertőzésnél is gyorsabb tempóban terjedt Bács-Kiskun megyében a 100 százalék kártalanítás híre a helyben megsemmisített csirkékért. Ezek a csúnya brüsszeliek meg talán úgy gondolták: te jó isten, a legjobb üzlet ez, semmilyen piaci munka, semmilyen marketing meg logisztika és tárolás, házhoz megy előbb az állatorvos, aztán a kivágó brigád, végül pedig a pénztáros. Az uniós adófizetők pénzéből származó 100 százalék kártalanítás így rögtön többet ér, mint azoknak az unió javára is adózóknak a jövedelme, akik lábon behajtják az egészséges jószágokat a vágóhídra, majd a kereskedelembe. Dékány András agrárszóvivőnek ez azonban nem juthatott eszébe - neki csak egy feladat dukált, kommunikátori minőségben megígérte az akár még Brüsszel helyett is fizető agrárkormányzati magatartást.
Mennyivel másabb időket élt az agrártárca akkor, amikor nem lepték el demonstrálók a Kossuth teret, viszont a minisztériumi épületből egyengették még a Fradi útját is. Nem is jutott eszébe senkinek a zöld-fehérek licencével foglalkozni. A Fradi indult a bajnokságban, és kész. Nem úgy, mint most, amikor még mindig nem a licencadókat, a licencszabályokat, meg az ellehetetlenült állapotban lévő labdarúgás általános pénzügyeit vizsgálják felül, hanem azt a csapatot - és jogszerűségét - , amelyikért még kijár a stadionokba pár ezer fizető néző. A hétvégén saját magát hétfőre átütemező döntnöki testület persze, hogy nem talál rendet az FTC-nél. A kérdés csak az, hogy nem mindegy hol keresik azt a bizonyos rendet? Mert hát bárhol kutakodnak, csak pénzügyi zűrzavart találnak a foci világában, még akkor is, ha 10-20 percre sikerül azt elfedni, modernebb szóval: lepapírozni. Tavaly a Honvéd, az akkor még Videoton, a DVTK, a Zalaegerszeg és a Siófok leplezte licenchiányosságait, majd indult a bajnokságban. A múlt héten a Fradi és a Vác lett a hunyó. De az, aki a tavalyi szabálytalanságokat engedte, az az idén mit keres a számonkérők között? Neki van licence? És vajon kitől, s meddig?
A bajnok Debrecennek újabban kijut egy nemzetközi gyógyszergyár és annak pénztárcáján keresztül betartja a szabályokat. Ha azonban nem lesz, aki ellen focizzon a cívis város csapata, akkor a Teva támogatása - reklámreménye - is kárba vész. Persze július derekán járunk, s most még nagyon is meleg van, a licencdöntnökök az MLSZ-ben semmiről sem tudtak dönteni, csak arról, hogy hétfőn keresnek egy klimatizált termet. Remélhetőleg így az onnan felszálló fehér füst nem azt jelenti majd, hogy a magyar foci maradék híveinek se perc alatt fel fog forrni az agyvize.
