Overdose világklasszis, de ez nem sokat számít mifelénk, ha egyszer nem a Kárpát-medencében látta meg a napvilágot. Overdose ugyan magyar edző keze alatt és magyar földön sportol, de messzi vidéken született, s ki tudja, milyen csillagzat alatt. Világklasszisnak mondják, de nem biztos, hogy megfelelő része az ős magyar sportnak. Éppen úgy nem, mint az a kameruni focista, aki az elmúlt hónapokban ugyan a legjobbjává vált a Fradinak, de eredendő bűnt követett el. Azt, hogy megtartotta bőre színét, származását pedig nem tagadta meg, sőt egyedül kelt saját maga védelmére abban az öltözőben, amelyben sporttársai bizonyára nem neki, hanem a becsmérlések magyar szakértőinek asszisztáltak. A szezon leggólerősebb FTC-focistája - csakúgy, mint Overdose - lehetne akár még világklasszis is, de rosszkor, rossz helyen született, majd rossz sportegyesületben rugdosta a gólokat: neki annyi. Megvédte magát, s azonnal kirúgták az FTC-ből. A magyar sport ugyanakkor ismeri a bűn alóli feloldozást is, mellyel bizonyára él is addig, ameddig egymás ellen nem kényszerül focizni az FTC és a Honvéd. Az utóbbi, amelyik anno kikölcsönözte a kameruni Edouard Ndjodot, most visszakapta, s a minapi szerződéskötés tanúsága szerint meg is tartja még vagy két évig.
Lehet persze, hogy a kameruni legény a legutóbbi idők legjobb FTC-focistája volt, de Overdose világklasszisát bizonyosan nem érte el, nota bene: az almát és a körtét, a két merőben más sportágat nem célszerű összehasonlítani. Az azonosságok - más országban születtek és cseperedtek fel, s csak azt követően érkeztek magyar földre magyar sportsikereket aratni - igazak, de kevesek ahhoz, hogy a Kárpát-medence sportjában kitörjön a béke. Hiszen még a keresztényi megbocsátás sem volt makulátlan a kameruni Ndjodo estében, hiszen bűnössé pocskondiázása után nem az övéi(?) zöld-fehér mezét kaphatta vissza, hanem a honvédost. Azt a piros-fehér kispesti viseletet, amelyet éppen a múlt héttől a Honvéd eddigi vezető edzője - a piros-kék zakó után - kénytelen volt levenni magáról.
A magyar sportban az olimpia dacára sem képes kitörni a béke. Sőt, még a "zászlós hajónk", a kajakkal közlekedő világklasszis hölgyek járműve is beborult a posványba. Vagy éppen kiborult belőle? Ezt földi halandó nem tudja meg, csak azt, hogy - szólt a múlt heti krónika - előbb Kovács Katalin, majd további két úrhölgy is "leevezett" Szolnokról Szegedre, az egyik tiszai városból a másikba, hogy edzőjükkel összeveszve új trénerrel készüljenek a pekingi ötkarikás világversenyre. Kovács Katalinról legalább tudjuk, hogy hazai alapon lett előbb világklasszis palánta, majd világklasszis, a dél-budai Sáfrány utcába érkezett csecsemőnek, majd két nővére "árnyékában" látott hozzá a Dunát lapátolni - ma már tudjuk, sumérokat megszégyenítő sikerrel.
A sport nagyhetét nem a fajtáját nem megtagadó kameruni focista, nem az edzőjét kitagadó kajakos, s nem a Honvéd-mester zuhanó repülése nyitotta, hanem világranglista éllovasságával eddig okkal dicsekvő Statisztika női asztalitenisz egyesülete: az, amelyik egyszerűen megszűnt létezni. Volt, nincs. Maholnap akár még hallani is fogjuk: a pingpongos hölgyek nagy többségének is lehetett valami beütése, mert akkoriban nyertek kilószám hazai és nemzetközi plecsniket, amikor mind az országban, mind a Központi Statisztikai Hivatalban tombolt a szocializmus, s ez majdnem annyira gyanús a mai magyar földön, mint a kameruni focista bőrszíne.
Szerényen kérdezzük ezek után, amolyan magyar átok, hogy a magyar sportrajongónak nem eléggé honfitársa kedvenc csapatának játékosa? Ahol meg nincs baj a "fajtával", ott meg az edzőháború úsztathatja el olimpiai üzenetünket: nincs nálunk jobb a világon? Bizakodjunk: Overdose - rendhagyó eredete dacára - kárpótolja az ősi lovas nemzetünk ma élő leszármazottait. Világklasszisa, genetikai csodája mindenestül a miénk. Ki is derül ez a szaklap múlt heti híradásából, mely így teljes: "A veretlen magyar csodaló Overdose Baden-Badenben is folytatta elképesztő menetelését és 9 hosszal győzött 1200 méteren a lengyel Piotr Krowickivel. A hároméves telivér teljesítményét már most a XX. század legendájához, Imperiálhoz hasonlítja a nyugati szaksajtó. Az angol Racing Post 115-ös számra értékelte Ribárszki Sándor idomítottjának a teljesítményét, ami már a világ legnagyobb sprint versenyeire is jó ajánló levél..."
