Matejka Zsuzsát tehát másodszorra is megírta az újság. De ekkor már minősítésekkel, megbélyegzéssel sem fukarkodtak. Így már be is jött. Újabb cikkek pedig már ácsolgatták az akasztófát is, egyenesen többszemélyes bitót ajánlottak Segítettek is, hogy lelki szemeink előtt ott lengedezzen a patikatulajdonos, s őmellette a volt pénzügyminiszter-kormányfő, akinek most éppen leánygyermekét látták kaszálni a kormányüdülőben, s mint tudjuk, a kormányüdülők füve zöldebb a többi gyepnél. Sőt, nehogy már kettecskén fityegjenek, szorítottak helyet a József nádor tér jelenlegi urának is, mert hát annak meg fia van, nyomban kettő, akik páros visszaszólásra vetemedtek akkor, amikor egy nyírségi kocsmáros rádöbbent, neki bizony nem tetszenek a helyben vállalkozó minisztergyerekek.
Azt persze nem akaródzott megkérdezni sem az első, sem a második újságnak Matejka asszonyságtól, tessék mondani, amikor az ország síró-rívó gyógyszerészeket hallgatott a hajnali, a reggeli, a déli, a délután, az esti hírműsorok mindegyikében, akkor mi a bánatnak tetszett a patikaszakmából nem kiszállni, hanem éppen oda sok-sok pénzzel beszállni? A tucatnyi, szinte nekrológgá avanzsáló nyomtatott tudósítás az újságokban az éhhalállal küzdő patikusok százairól a Matejka-tőkét miért nem a koporsógyárba vonzotta? Mit kegyeskedik látni mostanában, s mit már egy évtizede is, akkor, amikor gyógyító-megelőző-önfinanszírozó, a tb-szabványpénzein is nyerő házi és szakorvosi vállalkozással tetszett előrukkolni Veresegyházán?
Egy frászt, komoly kérdésekre nincs szükség, ok-okozatokat nem kérdez, nem tár fel a fárasztó gondolkodástól mindenkit megkímélő sajtó, egyszerűen csak Matejkázik. Asszony a zavarosban - már ennyit is elég sugallni, hogy finnyás lapjaink jókora etikai bunkókkal rendet teremtsenek. A kíméletesebbje eltekint persze a durva husángtól, egyszerűen csak pálcát törnek:: a minisztériumi kabinetfőnök Matejka hogyan meri nem megszakítani kúpkereskedései tulajdonlását, sőt számuk gyarapításával bíbelődik éppen akkor, amikor az Arany János utcai miniszteri bársonyszék melletti bársonyzsámolyt mondhatja magáénak?
Bizony, bizony, akiknek a miniszter mellett jut hely, az előbb tudja meg, hogy a hazai kúpiparra és kúpkereskedelemre extra sarcot akar kivetni a kormány. Előbb fogja megsejteni a többi kúpboltosnál, hogy bedől a kúpművek, így a többiek előtt száll ki a gyógy business-ből, de legalább is még időben lecseréli a pult mögött álló patikusát javas asszonyra.
#page#
A Matejka-kór most kezdett el fertőzni? Vagy már lappang egy-két évtizede, s a veresegyházi Misszónál sem sikerült kikezelni a betegséget? Hát nem, Matejka Zsuzsán is talán a pelenkát cserélték még, amikor már nyilvánvaló volt jobb politikusi körökben, az egyetemi katedra megvárja gazdáját, amíg az bevonul a mindenkori kormányba, parlamentbe. Már nem volt pelenkás korban, de talán csak Veresegyházán gyógy-gazdálkodott Matejka asszony, amikor az akkori idők főpolitikusa - apai ágon - követ árultatott a családi bányából az állami kézben lévő kohászatnak, amelyik váratlanul kiderítette: végre a legjobb segédanyagot kapja az acélgyártáshoz. Azóta vagy kiürült a kőbánya, megszűnt a kőbusiness, vagy megmaradt a kohászat privatizációjáig, sőt utána is, csak éppen a kőből amolyan vesehomok lett, s már nem vesszük észre azt, ami egykor nagyon is fájt az "etikailag igencsak edzett sajtónak".
Jobb vesebetegek azt mondják, a vesehomok sem az az igaz, ezért is lehet, hogy az "etikailag igencsak edzett sajtónak" a kabinetfőnök mellett sikerült ráakadni miniszterek, miniszterelnökök gyermekeire, amikor azok fogják magukat, felcseperednek, munkába állnak, s akár még céget - pénzügyminiszter papáktól könnyen örökölhető fűnyírót - vezetnek. Eközben szegény bársonyzsámolyos Matejka megrémült a hirtelen támadt erkölcsi szélvihartól, s kapásból eladta teljes patikavagyonát.
Helytelenül. Így aztán sosem tudjuk meg, hogy azért nem vesz újabb kúpkereskedelmi részesedést, mert fuccs a kúpiparnak, vagy csak azért nem, mert még mindig van értelme egészségbusiness tanácsokat adnia a miniszterének, s az állami boltot sem bezárni.
De rajtunk nem fog ki sem Matejka Zsuzsa, sem a pénzügyi kormányzat. Csak szólunk, mélyen tisztelt erkölcsi szélvihart - de nem egyszer mást is - kavaró, etikai bunkójával hadakozó, politikai súgásokra érzékeny sajtó: kegyeskedni tetszett félmunkát végezni. Vagy talán némi politikai célzattal a minden hétre egy bunkózás elvét képviselve most éppen még várat magára az új ejnye-bejnye? Nem csengett még le a Matejka-sztori, a fűnyírós kormányfő lány és a kocsmárosokat bántó testvérpár megdádázása? Ha így van, akkor nem az etikai bunkózás politikai súgásokra érzékeny sajtómestereinek, hanem a leendő áldozatjelöltnek üzenjük: futás!
Nem a piactérre, pláne nem a József nádor térire, hanem a piacra. Az igazira. Eladni a részesedést, a fél céget. Mit a felet, az egész vállalatot, feleségestül együtt. Ez az egykori József nádor téri miniszter legjobban azt teszi, ha az otthoni csendestárstól, a feleségtől és közös cégüktől már csak azért is menekül, mert ő maga a minap hangostárs lett. Tőle zengett a sajtó: nyakába varrták az újabb brutális megszorítások amúgy nem ismeretlen elemekből álló listája megalkotását, annyira a nyakába varrták, hogy a "csomagjától" hiába igyekszik megszabadulni - elvégre kormánytag -. Véletlenül sincs esélye.
Egy ilyen figura nem a legjobb alany arra, hogy a Matejka-történet és két családias hangulatú pénzügyminiszter-szívatás után átvegye a stafétabotot? Az etikai bunkózás politikai súgásokra érzékeny mesterei őszre ugye őt tálalják fel frissen nyúzva, megspékelve, olajos pácban sütögetve? Őt és asszonyát, akivel több, mint jó boltot talált ki akkor, amikor már és még nem volt miniszter, olyan vállalkozást, amelyik tud pénzt keresni, s a magyar gazdaságot belülről megtapasztalni, szondázni.
No és a bunkó? Az etikai? Amelyik a fegyverkezni kész Magyarországon nagyon könnyen lehet fizikai bunkó is? Biztos, hogy az ilyen helyzetbe kerülő miniszternek meg kell várnia, amíg Matejkától, József nádor téri kollégáitól megérkeznek hozzá, cégéhez és abban asszonyához? Ember- és üzletbaráti szeretetből nem kellene sürgősen elindítani a bontópert?
Mégpedig a mai idők stílusában, amikor már nem pusztán ágytól, asztaltól, hanem asszonnyal működő vállalkozástól is tanácsos válni. Kormánytagoknak rakétatempóban.
