Örvendhetünk. Szó sincs itt provincializmusról. Különben is kicsinek, kevésnek bizonyult volna a megyeszékhely, s még félre is értették volna a kalapozást. Ezért Ivád polgármestere rögtön országos üzenetté formálta át múlt héten elindított egyszemélyes(?) mozgalmát: a koldulást szolgálati alapon, önkormányzati indíttatással vette fel napirendjére. Nem a falujához viszonylag közeli megyeszékhely, Eger lett tehát Ivády Gábor legújabb élettere. Bár ott az adómentes - összekoldult - jövedelemre jók lettek volna az esélyei, a városháza előtt perselyező polgármesternek minden második Heves megyei polgár lökött volna egy kis aprót.
A jelek szerint ott ennyi ember ugyanis kész közparaszolvenciát összedobni azért, hogy megmaradjon az ugyancsak adómentes jövedelmekre alapozó, ugyanakkor adóforintokból működtetett Heves megyei kórház. A lakosságnak "csupán" a másik fele az, amelyik azonos mennyiségű közpénzből magasabb színvonalú ellátást, paraszolvencia-mentes egészségügyet remél. Ezúttal azonban nekik sem kell kiakadniuk, a közforrások egy másik dimenzióját vette górcső alá a Heves megyei kis település polgármestere: a perselyezéshez legalkalmasabb terepnek a fővárost szemete ki, az Országház előtt öltözött be szendvicsembernek.
"Témája" ugyan tartozhatna az Európai Unióra is - faluja megnyert egy pályázatot, de nincs egy buznyákja sem arra, hogy az EU feltételei szerint előfinanszírozza beruházását -, Brüsszelben azonban ki a fenének tűnne fel a körbe táblázott magyar polgármester. Így tehát a legjobb hely a már gyülekező szorvány árpád-sávosok csoportjának Parlament előtti táborhelye, annak karnyújtásnyi szomszédsága. Naiv kérdés vajon, hogy Ivády úr eltévesztette az utca és házszámot, mivel nem a saját polgármesteri hivatala előtt serteper tábláival és perselyével? Ő ugyanis ismerte, tudta, hogy a pályázat, amire jelentkeztek, megkövetelte az önrészt, az önkormányzati testület mégis jelentkezett, elhitetve a döntnökökkel, van elégendő pénzük. Az ivádiak mentségére szóljon, a fizetésképtelenné válásnak komoly nemzetközi mozgalma van - Amerikában hosszú évek óta zavartalanul lökték a jelzálogkölcsönt a garantáltan rossz adósok millióinak is -, a polgármester miért is pironkodott volna, amikor annak tudatában postázta a pályázatot, hogy üres a falu kasszája. És most sem pironkodott, amikor hetekre-hónapokra elígérkezett a Parlament elé kedvenc perselyével - hátha tényleg összejön az adomány, vagy annyi hitel, amennyi hidat jelenthet az uniós utófinanszírozás megérkezéséig.
Ivád polgármestere igencsak tudja, mikor a legjobb a hazai és nemzetközi klíma ahhoz, hogy kölcsönért lehessen folyamodni. Meglehet persze, szem elől tévesztette a kormányfőt, amikor az kislisszolt mellette a Parlamentből és elviharzott Brüsszelbe, az uniós válságtanácskozásra. A Kossuth tértől egyébként meg nem lehet átlátni a jegybankhoz sem a Szabadság térre, ahol egy frankfurti keltezésű csekkel - 5 milliárd euró hitellel - kezdték el stabilizálni a magyar bankrendszert. Az ivádi polgármester emellett nem is jós, így azt sem vetítheti előre, hogy a következő két évben mit is fogunk hallani nap, mint nap. Netán azt, hogy az ellenzék fővezére Brüsszelben lobbizott a kormányzat válságmérséklést szolgáló pontjai mellett?
Demonstrálni persze tudni kell, Ivád első emberét falujából mindenki látta a megyei és megannyi országos hírharsona jóvoltából. Épp ezért édes mindegy, hogy amúgy az ország - és a világ - kicsit elbambul, mert pénzügyi válságot vél felfedezni maga körül. És az is mindegy, hogy a kormány és ellenzéke - életében először - kéz a kézben haladva jut el Brüsszelbe, sőt akár az IMF központjába is, s majdnem úgy kalapoznak, mint a Heves megyei falu polgármestere az Országház előtt. Hát nem pech, hogy sokaknak ugyan eszébe juthat a pénzgyűjtéshez szükséges, fejtetőn hordandó becses ruhadarab, de azzal nem az Országház előtt strázsáló polgármestert süvegelik majd meg a túlköltekezés sikeres elmismásolásáért?
A megsüvegelés ezúttal az Országházon belül strázsálókat, a bajban egymásra találó parlamenti pártokat illetheti meg - a közös válságmenedzselésért. Ivády Gábor pedig perselyével a kezében átülhet Brüsszelbe, az unió székháza elé.
