A megoldás pofonegyszerű. Ha közlekedni akarsz, akkor tedd azt a lábaddal, ha meg motorizált megoldásban gondolkodsz, akkor fizess is!
A milánóiak tehát - ha nem is elsőként a világon - feltalálták az önsanyargatós közlekedésszervezést és a múlt héten be is vezették. Nem akárhogyan, szombaton és vasárnap be is kocsikázhat arra a területre a derék talján, ahová máskülönben legkevesebb 2, de akár 10 euró leperkálása ellenében autózhat be.
Menthetetlenül igaz tehát, hogy terjed a dugódíj. Indult - olasz földön - Bolognából, folytatódott Velencében és lám, megérkezett Milánóba. E nagyvárosban 43 sorompó "dolgozik", s ki tudja, hány ellenőr, akinek egyetlen dolga az, hogy büntessen, a dugón belülre került, de a sorompónál nem fizető autósból akár 70 eurót is kiprésel.
A ledugózott belvárosokat - például London központját - a közlekedésszervezés legújabb vívmányaiként is emlegetik Európában. Nem is csoda, hogy a fertőzés influenza-tempóban terjed, hiszen legalább két dolgot elérnek a városatyák. Azt, hogy valóban valamennyire rendet varázsolnak lakhelyük utcáira, s azt, hogy a bővérű népség hírében álló olaszok a foci, Prodi és Bellusconi után megtalálták a harmadik estétől reggelig és reggeltől estig tárgyalható - szidalmazható - beszédtémájukat.
Nem is csoda, hogy szeretett honunk sem marad le, s a közlekedésszervezés magasiskolájával ajándékozza meg magát: a múlt évben már fel is állította - és egészen a legutóbbi időkig fenn is tartotta - a Nagymező utca kellős közepén az első hazai korrupciós sorompót, azt a tákolmányt, mely nem a korruptak és a korrumpálók előtt zárul le; amelyet a sorompóőrök családi kasszájának gyarapítására fejlesztettek tökélyre. A magyar közlekedésszervezés bennszülött fogyasztói pontosan tudják, hogy nem Londonban, nem Bolognában és még csak nem is Milánóban van az ő sorompójuk. Nem is féltik a budapesti Belvárost a majdani tényleges ledugózástól, mely, ha be is következik, az nem az autósokat általában, hanem csak a smucig disznókat fogja megakadályozni abban, hogy átlépjenek bizonyos demarkációs vonalakat.
Ha a sorompó sorompóként működne, az őr pedig őrizne, akkor meg is állna a klasszikus magyar pénzkörforgás, s például a dokik zsebében landoló paraszolvencia ott is maradna, s nem vándorolna a leendő belvárosi sorompóőrökhöz, azoktól meg tovább, például a váltósokhoz. Nem tévedés, a múlt hét óta azt is látjuk, hogy időnek utána hová irányíthatanak további magán-dugódíjakat a nagybudapesti közlekedésszervezési akadémia professzorai. Például a vasút váltóőreihez. Azokhoz a derék urakhoz, akik találtak a minap is egy fél hóemberhez elegendő fehér csapadékot, s már meg is állították az elővárosi tömegközlekedést. Róluk, a váltókelőkről ugyan senki nem beszélt, a kirúgás is a MÁV Start vezéreit fenyegette. De ez így van rendjén, hiszen azokat, akik munkájának tárgya az a fémszerkezet, amelyik a vonatok közlekedését elősegíti, avagy lehetetlenné teszi, az valóban megzavarná, ha a melegedőben, ahová télvíz idején visszahúzódnak, langyossá válna a tea, csak mert a fizetésükért is kirohangásznának váltókat sepregetni. Most is csak unaloműző foglalatossága lehetett e váltóügyi szakiknak, hogy itt-ott mégis elősegítették bizonyos vonatok érkezését és távozását, s így csak 200 ezer embert hoztak nehéz helyzetbe. De láttatták a jövő vasúti magándugódíj-progamjának lényegét, azt, hogy még a hó és a jég sem akadály, ha mondjuk Alsó-Gödön, az állomáson lesz egy kis alpénztár is, ahol be lehet fizetni a privát suskát. Azt magánúton terjedő fizetőeszközt, amely megelőzőleg például paraszolvencia volt, a Nagymező utcában átlényegült sorompópénzzé, majd megjelent az alsó-gödi állomásra érkező téli utas zsebében, aztán meg az alpénztári ügyeletes váltóőrnél. Ez utóbbi készséggel működésbe hozta a rendszert, hiszen felkiáltott: Béla, pucolj váltót, van elég fizetővendég!
Vissza is áll majd így a rend, hiszen aki utazni akar, az egyrészt megveszi a bérletét, másrészt befizeti a magán(váltó)dugódíjat, s mellesleg nem engedi hülyének nézni magát úgy, mint ahogyan az még megtörténhetett 2008 januárjának első hetében. Akkor nem ám a vonat helyett a magánautójába kényszerülőnek ajánlották fel az alternatív közlekedés ellenértékét, hanem csak a vasút helyett távolsági buszt választónak, annak a valakinek, aki csak elvileg létező élőlény, hiszen a gyakorlatban nem utas, mert lekéste a Volánt, no meg a munkahelyi blokkolóórát. Autóval - melynek kiiktatásáét folyik a környezetvédők elvi epekedése - ugyan elejét tudta venni a munkahelyi faron billentésnek, de a benzinpénzt 2008 januárjában nem a MÁV-tól, hanem a konyhapénzfelelős asszonykától kaphatta meg, ki tudja, milyen ellenérték fejében. No de ha a váltóőrök vasúti magándugódíj-progamja a jövő évi két maréknyi hó megérkezésekor beindul, akkor lesz itt rend meg közlekedésszervezés, jobb is, mint amilyenre például a milánói városatyák gondolni mernek. Az olasz város gazdái legalább akkora műgonddal szervezték meg a sorompókon belüli ellenőrzést, mint magát az autókitiltási akciót. Bezzeg ha a magyar magándugódíj rendszerbe áll, s nem pusztán a Nagymező utcában töketlenkedik néhány sorompóőr, hanem a valódi Belvárosban, illetve más közlekedési ágakban - a vasútnál például - is ez lesz a módi, akkor Európa jön majd hozzánk tanulni. Sőt az is csak idő kérdése, hogy mikor lesz csipkártyás sorompókikerülő, váltókezelői zsebkitömő, illetve egészségügyi paraszolvencia rendszer. Akkortól a felek egymás között utalhatják és szedhetik be a dugódíjakat. Idővel saját pénz, saját egyenértékes lesz, s csak ki kell találni a viszonyítást. Például azt, hogy egy küret az asszonynak megfelel két belvárosi sorompókikerülésnek, vagy négy elővárosi retúrjegynek a hótól lepucolt váltók igénybevételével.
Ugye kedves milánói internetes újságban jegyzetet író kolléga, esélye nincs rá, hogy értékén számolja el szerkesztőségében írását? Pedig ha lenne, akkor máris tudná, hogy egy ekkora cikk, mint itt és most a miénk annyit ér, amennyi megfelel például négy saját zsebre felhúzott Nagymező utcai sorompónak. Tanulni sosem késő persze, ezért bennünket, pestieket az sem fog zavarni, ha a milánói polgármester beiratkozik egy magyarországi dugódíj akadémiára - csak a tandíjat kell a megfelelő helyen, például a Nagymező utcában, esetleg az alsó-gödi váltókezelői szakszolgálat pénztárában befizetnie. Nem is sokat, 30 küret áráért két hetes kurzuson szerezheti meg a dugódíj-mesteri oklevelet.
