Ugye igazán nem sok kellett ahhoz, hogy a múlt heti rangadó magyar-magyar meccsként könyvelődjék el? Ha a nyáron perfektuálódik minden üzleti-befektetői lépés, akkor most a kolozsvári stadionban a Pászkány-Soros derbinek lett volna a végeredménye az 1:3. De ha a nyáron lett volna üzlet Rómában, akkor azt most, télen túl tudták volna élni az erdélyi város főutcája, főtere, főpályaudvara és főstadionja?
A hírek szerint az AS Roma vendégszereplésekor is zavartalanul, kedélyesen, bár kicsit fagyosan éldegéltek a kolozsváriak: nem kellett utcakő hegyeket, szénné égett kukákat tonnaszám begyűjteniük, tudtak nyugodtan aludni a főútvonalak menti épületek lakói, a boltosok pedig nem a kirakatüveg szilánkjait takarítva várták a biztosító kárszakértőit. A CFR-AS Roma, bár lehetett volna, de nem lett magyar-magyar mérkőzés, lehetett volna trák-római - ősi alapon barátságos - foci, s lehetett volna az edzők nemzetisége szerint olasz-olasz ragadó.
A Pászkány Árpád matematikus milliárdos tulajdonolta kolozsvári sikercsapat azonban megúszta a bélyegeket, s így megúszta azt is, hogy az Üllői úti, a Megyeri úti, a kispesti, a diósgyőri, a debreceni B-közepek baráti látogatást tegyenek a vasutas csapat stadionjában. Vajon megúszta volna ugyanezt, ha a nyár elején Soros alapítványa átutal 200-300 millió eurót az AS Romának? Trianont oly annyira szívükön - és transzparenseiken, autómatricáikon - viselő B-közepesek rohadt nehéz vitákon vehettek részt maguk között a kolozsvári mérkőzés előtt. Ezúttal egyszerre kellett látniuk, hogy az egykori szövetséges, baráti tengelyhatalmak városainak focicsapatai találkoznak egymással, miközben már az első világháború után Kolozsvár éppen úgy lett nem magyar magyar város, mint Dunaszerdahely, ahol alig egy hónapja volt szerencséjük nagymagyar látogatást tenniük a helyi stadionban.
Akkor tehát - tanakodhattak történelmi súlyú B-közepes döntésük meghozatala előtt - kell-e vagy nem kell a meccs ürügyén felnyomni az adrenalin szintet a román alkotmányos rendre felesküdött kolozsvári rendőrökben? Mennyivel egyszerűbb helyzet kerekedhetett volna ki, ha a nyáron mégis perfektuálódik a Soros-üzlet Rómában, hiszen akkor Kolozsvárott most magyar-magyar mérkőzést tartottak volna, melyre érdemes lett volna kilátogatniuk árpádsávoséknak, már csak azért is, mert amolyan kihelyezett Fradi-MTK-n, DVTK-MTK-n, Újpest-MTK-n érezhették volna magukat, s ezért odafelé is, visszafelé is kicsit szétkaphatták volna a várost, sőt az "idegen" csapat drukkereit.
Az ókorból ránk maradt "kenyeret és cirkuszt" bölcseletnek fejlettebb elméjű magyarok is teret engedtek, közöttük az, aki szemet vetett - bár eddig eredménytelenül - a befektetésnek sem rossz AS Roma csapatára, s az is, aki Kolozsváron hónapról-hónapra igen jó mulatságot kínál a helyi tömegeknek: a CFR stadionjának gyepén tisztességesen lehet keresni, a lelátókon - és persze a tévék előtt - pedig jó lehet szórakozni. A dunaszerdahelyi szindrómára is ez lehet a megoldás a jövőben, a helyi klub mai tulajdonosai sürgősen keressék meg Sorost Györgyöt a csapat eladási szándékával. Ha összejönne az üzlet, akkor egy-két bajnokságot rendben, békében végig focizhatnánk, mire a magyarországi B-közepesek történészei átprogramoznák magukat, s a Bratislava-Dunaszerdahely meccsre - kiderítve, hogy Pozsony is magyar város - a bratislavai B-középpel állnának össze. Talán ezért, ezt az állapotot elkerülendő, nem ártana néhány barátságos - javító-nevelő szándékú - nyilvános, egymás elleni edzőmeccsre rávenni a kolozsvári és a dunaszerdahelyi együtteseket.
Játékvezetőnek pedig fel lehetne kérni egy echte belgát.
