Van egy magyar közgazdász, akire szeretnek odafigyelni Washingtonban, a Nemzetközi Valutaalap board-jában. Vagy inkább csak szeretnének, mert igen ritkán hallatja a szavát. Meglehet, mostanában mégis létrejött valamilyen kontaktus az "odaát" köztiszteletben álló férfiú és a pénzügyi szervezet között, a hazai hivatalosságok sem akartak hinni a szemüknek, hiszen előbb szokatlanul hirtelen és jelentékeny mértékben kaptunk segítségek az IMF-től, utóbb pedig - azaz a minap - maga a vezérigazgató érkezett meg sebtiben Budapestre egy igen joviális értékeléssel.
Az "odaát" köztiszteletben álló budapesti közgazdász mintha üzent volna, majd meg még nyilvánosságra is hozta mondanivalóját, a karácsonyi ünnepek előtt ezt lehetett olvasni tőle: Ha megkérdeznék a véleményemet, mit is kellene tenni most, azt javasolnám, elevenítsék fel emlékezetükben Roosevelt 1933-as első beszédét: az amerikai áruk eladhatatlanok, mert túl drágák, a dollárt tehát le kell értékelni. Ezt meg is tették, 20 dollárról 35-re emelték az arany árát, 70 %-os leértékelésre került sor. Roosevelt meghirdette, hogy csak munkáért fizetnek bért, de ennek érdekében adtak munkát is, Amerika elindította a New Deal-t: beruháztak, dolgozott az egész ország. Ma persze a dollár elég mélyen van, komolyabb leértékelés nem lehetséges, de egy második Bretton Woods-ra mégis lenne lehetőség. A kölcsönös kompromisszumok alapján megállapítható lenne a fő valuták egymáshoz való viszonya, az alulértékelteket fel kellene értékelni, s fordítva. A dollárban mintegy 10 % leértékelés benne van.
Strauss-Kahn úr az év második hetében betoppant Budapestre, s rögtön egyetlen menetben lehűtötte és felhevítette a kedélyeket. A világválság és a magyarországi válság kellős közepén tett magyarországi megnyilatkozásaival elérte, hogy bár két hallgatóságnak, a hon két felének, de egy nyelven beszélt minden nyilvánosság elé penderült kormányzati és ellenzéki gazdaságpolitikai főkorifeus. Mintha a világ bajaiból egy, talán mostanában íródó új tankönyv alapján próbálnánk meg kilábalni, de legalábbis tudomásul vesszük, hogy súlyosan fájdalmas történik a Kárpát-medencén kívül is, ami alaposan átíratja velünk a saját házi feladatunkat is. Ezt sikerült Strauss-Kahn úr látogatása során a nép nyelvén is közölnie magával a néppel a hazai politikai egyik oldalnak. Mert nem egyebet állított, mint azt, hogy az idei költségvetés, melynek negatív számmal kifejezett növekedési adata lehet bizony jóval kedvezőtlenebb annál, mint azt 2008 utolsó hónapjaiban az Európai Unió hivatalos recessziós számaival kalkuláltunk magunknak. Főleg azért lehet rosszabb, mert az EU előrejelzése, "önképe" lett hibás és torz, így Európa több tucatnyi országában dobják szemétdombra az idei büdzsét, s igyekeznek újat írni, vizionálni.
Nem is véletlen, hogy praktikusan az IMF-vezér - és a lakosság - színe előtt hangzott el a nem kifelé, hanem befelé oly fontos sikoly: az egyensúlyi pálya kivételével szinte mindent újra kell tervezni, illetve a parlamentnek és a kormánynak a finanszírozhatóság megőrzése érdekében új eszközöket kell keresni. Hiszen a világgazdasági kilátások lényegesen rosszabbak annál, mint amit ősszel látni lehetett, a hazai infláció pedig kisebb lesz a vártnál. Vajon nem ugyanezt a sikolyt hallottuk az IMF-vezérigazgatói látogatást követő percekben a másik oldal főkorifeusától, aki szerint olyan téves, rossz, hibás számokra épült a költségvetés, amilyeneket az utóbbi időszak megcáfolt. Sőt, míg Strauss-Kahn is legfeljebb adóátcsoportosításra, de semmi szín alatt nem csökkentésre bíztatott, addig az egyik hazai politikai oldal főembere - pártja szokásától és szóvivőjétől eltérően - egyetlen szót nem ejtett a közterhek csökkentéséről, de még a kamatvágásról sem. A másik hazai politikai oldal főembere is - talán nem teljesen előrelátóan - kizárta az adóemelés lehetőségét, illetve az adóterhek átrendezésével, s csak nagy sokára egy középtávú adóreformmal operálna.
Az IMF-vezérigazgató tehát meghozta a magyar gazdaságpolitika korifeusainak a jó hírt, ami nem más, mint az ismert rossz hír: a világgazdaság eszelősen nagy bajban van. Sőt, ő maga is úgy jött el Washingtonból, hogy már tudhatta a jövő héten hivatalba lépő új amerikai elnökhöz intézett legfrissebb "össznépi" üzenetet: Obama úr, egyelőre meg ne próbálja valóra váltani az ősszel beígért 300 milliárd dolláros adócsökkentési ígéretét...
A felelevenítendő New Deal- és egy második Bretton Woods-ajánlásért cserébe a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójának is sikerült jó ajánlással előállnia, azaz olyan bíztató kritikát átadnia a magyarországi jobb és baloldalnak, amilyet azok egyformán meghallanak, értenek és - bár másként csomagolnak - pártjaiknak hazavisznek, sőt talán még valóra is váltanak. Nem lehet annyira csupasz - és hovatovább igencsak fázós - az alfelünk, hogy ki ne fakadjunk: kell ennél szebb évkezdet a Kárpát-medence lakóinak?
