Üzenet érkezett a Holdról. Nagyon messziről. Annyira távolról, hogy értelmezni sem egyszerű azt a megállapítást, hogy "A mérsékelt konzervatív Magyar Demokrata Fórumnak semmi tárgyalnivalója nincsen egy olyan rendezvény vezetőivel, akik eltűrik, hogy a választott politikusokat Dunába akarják lökni vagy lőni". De ez csak azért van, mert hatvan év alatt szokott sikerülni eleget felejteni az elembertelenedéshez, a gyilkos ösztönök szabadjára engedéséhez. Igaz ugyanakkor, ennyi idő alatt még az is megtanul focizni, aki nemrégiben még azzal állt elő mérsékelt konzervatív mivoltában, hogy nem ért a focihoz.
A múlt heti közlemény a messziségből persze megérkezett, bekerült egyik-másik sajtótermék hírei közé, ezért aztán most nosztalgiázunk és megpróbáljuk szeretni, tisztelni az MDF-es értékkeresést akkor és ott, amikor és ahol már csak az értékválság az egyetlen stabil pont. A politikai párt Kerék-Bárczy Szabolcs nevű szóvivője ráadásul hozzá is rakott még egyet és mást ahhoz a kinyilatkoztatáshoz, amelyben kijelenti kiket is nem tartanak méltónak a tárgyalásra. Az általa jegyzett, s félig már idézett közlemény azt is leszögezi, hogy - idézzük tovább - "A Magyar Nemzeti Bizottság szervezetlen, program és választott, felhatalmazott vezetők nélküli csoport. Ezért nem tárgyalóképesek és nem kompromisszumképesek. Egy dologban értenek egyet: elégedetlenek. A kormány munkájával szembeni elégedetlenségünknek egy konzervatív párt által vállalható módon adunk hangot: ellenjavaslatokat fogalmazunk meg, illetve élünk az ellenőrzés és a nyilvánosság parlamentáris eszközeivel."
Kerék-Bárczy úrnak nem tűnik fel, hogy a mai ellenzék színe java kivonult az ellenzéki parlamenti magatartásból és bevonult a parlament előtti magatartásba. Abba, amelyik elősegíti, hogy képviselőket dobáljanak. Mi több, maholnap ütlegeljenek. A múlt hétre a jobboldali utcai kommunikáció legbiztosabb megnyilvánulásává pedig az nőtte ki magát, hogy folyamatos leköpnek honanyát, honatyát, országházi dolgozót, arra tévedő újságírót. Kicsit huhognak, kicsit hajigálnak, s nagyon, de nagyon nyálaznak.
Mindez történik, ott, ahol egy időben nem mindenki értett a focihoz, ezért nem is könnyű a változás folyamatát tetten érni. De tudjuk, a labdarúgás is, a köpködés is nagy átalakulásokon megy keresztül. Pár nappal ezelőtt láthattuk az egyik tévécsatorna közvetítéseit: megannyi nemzet lányai fociztak. A németek és a britek például 90 percen keresztül úgy kergették a labdát, hogy közben egyetlen egyet sem köptek, véletlenül sem sercintettek, s bár lehet, hogy krákogtak, de azt nem közvetítette a televízió. De hát ez a fejlődés, a lányok bizony sokkal később tették félre a fakanalat és húztak stoplis cipőt, mint a teremtés koronái. Közel száz évnyi az előny, lásd a minapi, urak játszotta BL-meccseket: nem tudott - bizonyára már meg sem próbált - úgy közeli képet továbbítani a tévé, hogy azzal ne örökítette volna meg valamely náció valamely üdvöskéjének métereken át ömlő testnedvét.
Vagyis ne siránkozzunk a Kossuth téri köpedelmeken, sportos lendülettel, férfias eréllyel sikerül telibe találni urakat és hölgyeket, amint azok munkából hazafelé igyekeznek. Kerék-Bárczy úr pártja ezen folyamatosan nedvedző, focihoz értő - a pálya nyálözönével estéről-estére a Belvárosba érkező - tömegtől határolódik el? Kerék-Bárczy úr ezek után is akkor, amikor nem törölközik a Kossuth térre menet, vagy onnan eljövet, megfenyegeti a világot és azt mondja, hogy a parlamentben parlamenti munkát akar végezni? Normális dolog 2007-ben a kormány hibáit ellenzéki véleménymondással, ellenjavaslatok benyújtásával leleplezni egyetlen köpés, egyetlen Dunába lövés nélkül?
#page#
Mérsékelt konzervatív szóvivő úr, nyomatékosítjuk, nem árt figyelembe venni azt a körülményt, hogy 2007-et írunk. A közpolitika az utcára költözött, a Kossuth térre, oda, ahol tavaly óta friss gyepszőnyeget terítettek a köpetek fogadására, hiszen a tavalyit az akkor is ráérők vizelete - az is politikai rangra emelt testnedv - fakóvá, életképtelenné tette. Sőt, szóvivő úr, csepp tanulásért, helyzetelemzésért a Holdra hazafelé menet a hétvégén megállhatott volna egy alapvetően tanulságos helyen. Ott, ahol az egy évtizede potom kéthétnyi időre szintén szóvivő, sőt államtitkár serénykedett - avagy talán prostituálódott? A pikáns nőügyekben roppant grafomán, amúgy mindent, illetve a mindennél is többet tudó derék úr - a harsány beharangozás után - e szeptemberi hétvégén az erotika show sluszpoénjának szánta magát és legújabb könyvének látványtervezett hősnőjét: az amúgy szépségével, olykor csomagolatlanságával Havas Henrikről minden figyelmet elterelni képes Kelemen Annát.
Hogy miért lett volna érdemes az MDF-es politikusnak értékválság-ügyi megfigyelésekre megállnia? Azért, mert azt láthatta volna, hogy már a Méhkirálynő története című Havas-féle szakirodalom és a köré szervezett erotika show sem tud annyit, hogy a potens és impotens urakat észrevehető számban elcsalja a Kossuth térről. Onnan, ahol olyan rendezvények vezetőivel tudnak találkozni, együtt fröcsögni, akik - idézzük megint a Magyar Demokrata Fórum szóvivőjét - eltűrik, hogy a választott politikusokat Dunába akarják lökni vagy lőni. Másként fogalmazva: a mai világban nincs az a gyönyörűséges Kelemen Anna, aki több élvezetet tudna kínálni a mérsékelten konzervatív MDF-es szóvivőtől igencsak jobbra és a kőbányai vásárváros helyett leginkább a Kossuth téren elhelyezkedő uraknak, mint egy, alkalmasint televíziós élő, egyenes adásban közvetített Dunába pofozás, Dunába lövés.
Szomorú vigasz, tudjuk, de üzenjük Havas méhkirálynőjének, ránk ilyen körülmények, közállapotok között is számíthat. Vállaljuk, egyszemélyes közönségévé válunk, hogy ne érezze magát egyedül, de azért azt is megvalljuk, még a tévéképernyő előtt ülve sem vagyunk kíváncsiak a Dunába lövőkre, sőt azokra sem, akik eltűrik azt.
