Vajon csökkenti-e a Fidesz "vizsgadrukkját" a Fed minapi 75 bázispontos kamatcsökkentése? Vagy nagyon is jól látja a honi ellenzéki párt, hogy nem mérséklődnek "odaát" a finanszírozási feszültségek, folytatódik a tőkepiaci feltételek romlása, hitelekhez pedig egyre nehezebben, drágábban jutnak hozzá az üzleti szektor nagy részének szereplői és a háztartások, az ingatlanpiacot pedig változatlanul sújtja a jelzálogpiaci válság.
Hogyan kerül a csizma az asztalra? Hallhattuk a minap, az ellenzék legfőbb pártja mélységesen zokon vette, hogy egy teljes éven át kellett "küzdenie" a reformokat megbuktató - kormányelzavaró, választásokat előbbre kényszerítő, a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló - népszavazásért. Azért, hogy elérjék a változatlanul hagyott egészségügyet, felsőoktatást, nyugdíjrendszert, melyeknek költségeit éppen úgy az állam - a büdzsé - állná, mint az egyik Fidesz-alelnök legfrissebb nosztalgikus követelésének árát, a befagyasztott lakossági gázárak és a világpiaci árak közötti különbözetet. Ilyen régi-új, visszasírt, reform előtti állapotban az adófizető szféra a változatlan szerkezetű egészségügy növekvő költségeinek fedezését már csak azért sem lenne kénytelen vállalni, mert az ellenzéki bölcselet szerint kapásból sor kerülne egy adócsökkentési mega-program bevezetésére is, feltéve persze, hogy a márciusi népszavazás a gyakorló kormány elzavarását is eredményezné.
Vagy talán mégsem? Hiszen szinte már csak Pelczné Gáll Ildikó alelnök maradt állva a vártán gázár-befagyasztó büdzsémegcsapolási ötletével. A többiek fokozatosan elhallgatnak, mert talán tényleg rádöbbennek, ezek a fránya amerikaiak magyar szempontból a lehető legrosszabbkor gondoskodnak a finanszírozási feszültségekről, a tőkepiaci feltételek romlásáról, a dráguló, visszafogott hitelekről? Ha persze 2006 októberében, Orbán Viktor első e tárgyú sóhajának pillanatában kiírják a népszavazást, s 2007 derekán már a Fideszé a kormányrúd, akkor lehetett volna kedvezőbb kondíciókkal finanszírozni (eladósítani) a magyar gazdaságot, a pénzpiaci likviditási bőség révén olcsóbb hitelekkel betömködni - nem az Erzsébet téri, hanem a büdzsén létesülő - Fidesz-gödröt. De nem, nem ez történt 2006-ban, további egy éven át is képes volt a mai kormányzat hatalmon maradni, sőt - nyilván csak úgy Fidesz-bosszantásilag - a vizitdíjjal még elébe is ment a 2008-ban elinduló egészségügyi reformjának.
A társadalombiztosítási büdzsé 2007-ben pedig - szintén Fidesz-bosszantásilag - még csak nem is verte szét az államháztartást azzal, hogy pofátlanul hiány-mentesítette önmagát. Az ellenzékellenes kormányzati siker dacára sem annyira sürgős ma már a jelenlegi kabinet idő előtti elzavarása? A márciusi voksolásból sem következik több az ellenzék egyre inkább hallgató szférájának, mint az, hogy a mai hatalom viselje csak a keresztjét az idén is, meg jövőre is, s a Gyurcsány-kurzus szenvedje meg a világgazdaság (mínusz Kína és India) mind rosszabb periódusát? Hála a világra szóló bizalmi válságnak és a főleg amerikai pánikhangulatnak, ezúttal a Gyurcsány-kormánytól vár olyan ajándékot Orbán Viktor és árnyékkormánya, mint amilyet anno a Horn-kormánytól kapott? Legfeljebb nem a belső, hanem a külső viszonyok értékelik fel a stabilizálódó, fokozatosan növekvő magyar gazdaságot, amely, mint 1998 előtt, most is operál reformkezdeményezésekkel. Anno Bokros-csomagnak hívták azt, amit ma kiigazításként és legfőképp konvergencia-programként emlegetünk. Mindenesetre jobbról - a gázár-befagyasztásra összpontosító Pelczné Gáll Ildikó alelnök kivételével - most nem igyekeznek idő előtt bankot robbantani még a népszavazással sem, a mostani Bokros-csomag jó alapokat kínálhat a talpon maradáshoz a veszélyes világgazdasági környezetben.
Szerencsére márciusig sem kell unatkoznunk, a gázárbefagyasztósdi kampány nagyon is jót tesz a vitaminhiányos, tavaszi fáradságos, gondolkodásmentes télbúcsúztató időszaknak. Az ilyenkor szokásos disznóvágás akkor esik jól igazán, ha tudjuk, hogy a perzseléshez nem világpiaci áron vett (PB)-gázzal láthatunk hozzá. Hogy miért? Azért, mert így már előre a zsebünkben tudhatjuk a disznótorral elcsapott gyomrunk gyógyítási vizitdíját, mind a 300 forintot.
Kár, hogy ilyen előrelátásra sem képesek azok, aki márciusban például még csak el sem mennek szavazni.
