Büszke lehet a Lapsegítő BT beltagja - jobbról is, balról is, ha így előkelőbb, akkor ellenzékből is és kormányoldalról is megint megtalálták. Látják őt, de most úgy érzi, nem csavarni akarnak egy újabbat a nyakán, hanem egyszerűen annak kitekerésére készülnek. Így aztán túl sok jót nem remél a jövőtől sem a Lapsegítő, sem a többi, mikroszkóppal is alig látható vállalkozásnak. A kormánynak és ellenzékének - hála az Oriens nevű pénzügyi tanácsadó társaságnak - szinte sikerélményévé kezd válni az, hogy százezernyi tényleges adófizetőt - evás és ekhós vállalkozót - eredménnyel terelnek rá arra az útra, amelyiken eljutnak az éhhalálhoz. A kabinet - és az árnyékkabinet - ellenvetés nélkül hallgatta a múlt héten: miközben felemelnék Oriensék az áfa- és a társasági nyereségadó mértékét, a szolidaritási adóval együtt megszűntetnék az evát és ekhót.
Ha pedig nincs eva és nincs ekho, akkor nincs evás és nincs ekhós sem. Azaz marad majd belőlük néhány még egy ideig, de már az állami és egyházi könyörmenzákon látjuk viszont őket. Időnek utána meg a segélyirodákból is elzavarják az evásokat, akiknek eleddig nem volt munkahelyük, munkáltatójuk, a szociális védőháló tehát nem is jár nekik.
Mint minden kormányzási ciklus félidejében, a mostani alkalmával is előbukkan a semmiből egy "dinamikus, a világot a sarkából kifordítani kész" társaság, amelyik pártoktól látszólag függetlenül közli: az a politika, amelyik éppen uralja az országot, úgy rossz, ahogy van. A mostani bíráló-programfogalmazó csapat oly annyira kedvessé vált az ellenzék fővezérének, hogy az a múlt héten be is jelentette: neki bizony kell az Oriens gazdaságpolitikája, hivatalos kormánypolitikát vágyik csinálni, kivált, ha már holnap hatalomra jut. Íme a kínálat: az élőmunka terheit legalább 1000 milliárd forinttal csökkentenék, befagyasztanák az állami béreket és a cégek állami támogatását, újraszabályoznák - vélhetően megkurtítanák - a családi pótlékot, csak inflációkövetővé sorvasztanák a nyugdíjakat, megszűntetnék a minimálbér adómentességét, s megváltoztatnák a többkulcsosnak meghagyott adórendszer határait, sávjait. És persze hazavágnák az evásokat, ekhósokat.
Az ellenzéki fővezér, miközben nyilvánosan beleszeretett az Oriens tanácsaiba, kiegészítette azokat a sajátjaitól származó ötletekkel, közöttük azzal, hogy a nemzetközi pénzpiacon szerzett olcsóbb hitelekkel váltják majd ki a jelenlegi drága hiteleket. Míg az Oriens-tervekkel nagyon is, e pénzpiaci manőver ötletével véletlenül sem foglalkozott a hatalmon lévő és önmagát a múlt hétre Dobogókőre összehívó kormányzat és az MSZP-s vezérkar. Amúgy okkal: annyi eszük csak van nekik maguknak is, hogy ha tényleg akad olcsóbb finanszírozás - a nemzetközi hitelválság kellős közepén -, amit felvehetünk a drágábbak kiváltása érdekében, akkor annak felkutatása, megszerzése hivatali kötelessége a fiskális kormányzatnak. Amivel azonban verbálisan is foglalkozott a Dobogóköre összetrombitált grémium, az maga az ellenzék által is forrón szeretett Oriens-kritika és program volt, benne z egyik fő tétellel, verjük agyon a stabil adófizetői kört, a legkisebbekből álló százezernyi vállalkozót. Ezt a programot egyébként is jobban el lehet adni a hírpiacon, mint a nyugdíjasoknak szóló üzeneteket. Persze nem minden ok nélkül állt elő a kormányfő a múlt héten is a nyugdíjak svájci indexálása metodikájának megőrzésével. A pár milliós réteget a kormány éppen úgy pénzzel akarja megszólítani, mint az ellenzék, nota bene: ez utóbbi "utazik" az öregek szenilitására is. Arra, hogy a mindenkori legutolsó megkapott nyugdíjnak van csak jól körvonalazott értelmezése, azaz: semmire sem elég. Arra azonban nem képesek emlékezni a nyugdíjas, hogy az elmúlt tíz évben "svájci indexálódott" a járandósága - egy év kivételével folyamatosan nőtt pénze vásárlóértéke -, de ez a memóriazavar nem az ő hibájából következett be, hanem fiai és lányai miatt, akik következetesen elkunyerálták, kisírtak, elvettek a pénzt és a többleteket az új autóra, a nagyobb lakásra, az unoka ezer köbcentis motorjára.
Kormány és ellenzéke a megszólításokra kissé érzéketlen nyugdíjasok helyett tehát az adófizetőket és adónemfizetőket igyekszik megtalálni. A múlt héten is bedobták: az adó- és járulékcsökkentés hoz majd több foglalkoztatottat e hazának. Eme állításukat persze, hogy csak mondják, de nem igazán hiszik maguk az Oriens-felkarolók sem, ezért is került be a célkeresztbe az evások és ekhósok százezres tábora. Emlékezzünk csak, az adócsökkentés, a mintegy 10 százalékpontnyi könnyítés 1999 után piszkosul bejött, hiszen 3,9 millió foglalkoztatottat tarthatott nyilván az akkori kurzus. Pontosan annyit, amennyi volt az adó- és járulékcsökkentés előtt. Mit húznak ki tehát a cilinderből 2008-ban? Adócsökkentést, de mellé áfa- és társasági nyereségeadó-emelést is. És ezt, hogy járulékot a munkaadói és munkavállalói oldalról is csak egy jogcímen kelljen fizetni a mostani tíz helyett. Nem szép mindez attól az ellenzéktől, amelyik az elmúlt két év minden lehetséges reformtervre látatlanban is nemet mondott? Most meg adóreformért kiált, majdnem akkor, mint a kormányzat, amelyik tavaly bele is fogott a kisadókat összevonásának programjába, de mire kitalálták, hogy mit és mivel kell összerakni, megijedtek a változástól, s azonnal lefújták.
No de most megtaláltatott a sem kormányzati, sem ellenzéki, sem munkaadói, sem munkavállalói oldalon nem játszó evás és ekhós népség. Az egykori kényszervállalkozók derékhada. Garantáltan nem fognak hiányozni senkinek. Ők nem. Csak a pénzük, az adójuk. De legalább lesz egy ok, ami miatt a mindenkori kormányzat és mindenkori ellenzéke tartósan egymásnak eshet - a felnégyelésére, kerékbe törésére, máglyára küldésére váró tényleges adófizető vállalkozónak pedig még életében megadatik egy csekélyke öröm. Nota bene: káröröm.
