Vége a válság a válságban állapotnak, a gázcsapot Moszkva és Kijev kinyitotta. Így tehát maradt a válság - emelt fővel tagozódhatunk be az uniós integrációba. Vagy inkább csak a sor végére? A gázválság mintha arról is informálta volna a cső mentén lakókat, hogy másodosztályú polgárok nem nagyon vegyülhetnek az első osztályúakkal. Barroso úr Brüsszelből azzal a segítő ötlettel tette teljesen eredetivé a gázhiányt Közép-Európa és a Balkán számára, hogy megüzente: pereljük a nagy medvét. Az integráció régi tagjai nevében ez volt a legmagasabb hőmérsékletű - általánosan mínusz tíz fokos, felhőtlen éjjeleken mínusz húsz fokos - védelem, melyben az integráció új tagjait, a bolgárokat, a románokat, a szlovákokat, a magyarokat részesítették.
Ám most, hogy ismét van orosz gáz az Ukrajna alatt vezető csőben, nem fagyos szentként nyerhetnénk bebocsájtást a jövő heti davosi világgazdasági fórum csak válsággal sújtott résztvevői közé. Hiszen már elmúlt a válság a válságban állapotunk, s így a mi világfájdalmunk sem több, hanem pontosan akkora, mint amekkora a többi Davosba igyekvőnek. Feltéve persze, hogy új hagyományainkkal most nem élünk, s ezúttal tesszük tiszteletünket a svájci panaszfórumon. De vajon a több évnyi túlságosan is szolid magyar részvétel után épp most kéne észre vétetni magunkat Davosban? Most, amikor az Egyesült Államokban már azon gondolkodnak, hogy a mérhetetlenül nagy mennyiségű rossz hitelre tekintettel jókora állami nagybankot hoznak létre, s ezzel a fél világnak végérvényesen megüzenik: gazdaságfilozófiai váltás előtt állnak, s ezt ajánlják boldog-boldogtalannak. Bizonyosan a legújabb brit, szintén állami bankmentésről is vitázni fognak, csakúgy, mint a vendéglátó ország szokatlan lépéséről, a frankmentő jegybanki dollár- és euró bevásárlásról.
Igen, éppen most kell észre vétetnünk magunkat, most kell a magyar felszólalás, hiszen a múlt héten nem csupán az orosz gázcsap tett jót a magyar gazdaságnak, hanem az üzenetértékű "öngondoskodás" kezdeménye is. Már hetek óta hallhatnánk mi magunk is, ha kinyitnánk a fülünket, hogy hány és hány főbenjáró ügyben szólnak egy nyelven mindazok, akik eddig csak egymás ellen kiabáltak, s szerencsés esetben is "csak" elbeszéltek egymás mellett. Meglehet, egyébként is azon vesszük észre magunkat, hogy a világgazdasági fórum testületileg simogatja meg a buksinkat: válság idején így kell egyfelé húzni. Hiszen még a példabeszéd is - igaz, nem a Financial Times hasábjain - olvasható volt a múlt héten, imígyen üzent a világnak a honi ellenzék: Magyarország számára a válságból kivezető utat olyan intézkedéscsomag képezheti, amelynek központi eleme az adócsökkentés, kiváltképpen a munkára nehezedő terhek mérséklése. A legújabb magyarországi al-ellenzék sem maradt szótlan, "a személyi jövedelemadó csökkentésére van szükség, mert az élénkítené a társadalom fogyasztását" - közölte az M1 Nap-kelte című műsorában a szóvivő. Vajon mit mondott ezek után a legfőbb ellenzék legfőbb ellenzéke? Nemes egyszerűséggel azt, hogy differenciált tb-csökkentés mellett néhány százalékponttal lejjebb kell menni az szja-val.
És még mondja azt valaki, hogy nincs üzenetünk Davos számára? Az EU-s nagyok bármennyire is másodosztályúsítanak bennünket, a már-már nagykoalícióvá fajuló belső egységünk hovatovább tantárgy lehet Európa, sőt a világ számára is. Hiszen hol van olyan ország a világgazdasági válság kellős közepén, amelyikben a legfőbb ellenzék köhint egyet - "Európát kell erősíteni, Oroszországgal szemben pedig egy nagyon racionális, kifinomult politikára van szükség... az energiafüggőség tekintetében Európa ma ugyanott tart, mint 20 évvel ezelőtt" -, a legfőbb ellenzék legfőbb ellenzéke pedig máris Ománban tárgyal, hogy cseppfolyós gázunk legyen az orosz és a közép-keleti vezetékes gáz ellenében.
A választások évében, 2010-ben - akkor, amikor a most meghirdetett szja-csökkentés a legtöbb ember pénztárcáját először érinti meg komolyabban - mi mást is hallhatunk majd: kedves választópolgár, szeress minket, hiszen mi is szerettünk, azért csökkentettük az adódat. S akkor, egy év múlva ki fog emlékezni az azonnal, vagyis most ható ellentételezés - a modern békekölcsönként is felfogható áfa-emelés - első fájdalmaira? Senki. Mához egy évre már választási lázban égünk, s az APEH éppen akkor küldi vissza milliószám azt az adóbevallásunkat, amelyikben hál' istennek szépen töpörödik a befizetési kötelezettségünk.
Ha jobban belegondolunk, mégsem kell szakítani a hagyományokkal. Miért mi beszéljünk magunkról a világnak a nagyszerű válságkezelő politikai, társadalmi egységünkről? Legyen az fordítva, a világ beszéljen rólunk Davosban: ahhoz meg nem is kell elmennünk oda ebben a nagy-nagy zimankóban. Sőt, vajon nem ők, a világgazdasági fórum résztvevői járnának jól, ha az Alpokból leereszkednének hozzánk egy tanulmányútra, az új magyar összetartás szemrevételezésére? Közben még meg is melegedhetnének a nagy orosz gáz melege mellett.
