Csak összehozza a világ a magyarországi gazdasági bukfencet. Persze mi magunk, saját jogon is elkövetünk mindent érte, de azért sokkal elegánsabb, ha bevonjuk Amerikát. Segített is nekünk egy keveset a Bear Sterarns, s ugyancsak segít az a Standard and Poor's, amelyik közlte, hogy talán már felfüggeszthető a pénzügyi szektor sírjának ásása, majd azonmód belökte a tátongó gödörbe a világ ötödik legnagyobb befektetési bankját. E minapi külső történések - megspékelve a mindig is, így most is üzenet értékű Fed kamatvágással - mágnesként hatottak a magyar pénzügyminiszterre, aki ezúttal rendhagyó módon már jó előre jelezte, korrigálni kell a hazai növekedési előrejelzéseket, s az infláció vélt mértékét. Ezzel persze nem is lenne túl nagy baj, ha csak az hatna a magyar makrogazdaságra is, ami hat a szlovákra, a lengyelre, a németre, a franciára: az amerikai jelzálogpiac krach-ja és annak hullámait megfékezni igyekvő számos mesterséges, kormányzati beavatkozás az USA-ban, valamint a tartósan 100 dollár fölött tanyázó olajár.
A múlt héten azonban kiderült, a Wall Street, a gyengülő dollár és a 110 dollár körüli fekete arany egyenesbe hozza a hazai ellenzék gazdaságpolitikáját is. A vizitdíj (és társai) pótoltatásával, a megfúrásra ítélt maradék egészségügyi és társadalombiztosítási reformmal nemcsak a minapi pénzügyminiszteri korrekciót - a 2,4 százalékos gazdasági növekedést és az 5,9 százalékos inflációt - alapozzák meg politikusaink, hanem azt is, hogy a most még valós tartalékok helyett a választátásokra semmi más ne maradjon, csak két nagy ígéretcsokor. Meg az a politológusi megállapítás, hogy mifelénk csak baloldali programmal(?) lehet megszerezni a hatalmat. Sejthető persze, a balos-osztogatós nagyotmondások halmazának kürtölgetése közben a választások másnapjára elkészülnek a cselekvési tervek is: azok, amelyek jó ideje már csak tankönyvekből ismerhetők meg, s leginkább a hadikommunizmus jegyeit viselik magukon. Az alkotmányos népítélet, mely 2010-re átcsap alkotmányos önsanyargatásba, a nép nevében mondja majd ki, hogy a gazdaság külső, képtelenül drága finanszírozása helyett a belső önfinanszírozás a lehetséges módi, melytől azonban a füstadó éppen úgy nem lesz idegen, mint - kellően (bal)szélsőséges stílusban - a megtakarítások befagyasztása, a tőkejövedelmek fájdalmas megsarcolása, s mint 1998-at követően egyszer már megismerhettük, a nyugdíjemelések lefékezése sem.
Mit hoz tehát a jövő? Részben sejtjük: a Fedtől csöppet sem idegen ugyanis, hogy újabb kamatvágást hajtson végre. A világ egyelőre találgatja, hogy melyik befektetési cég csődje követi a Bear Stearns bedőlését, s nemigen hisz a dollár erősödésében, az olajárak emelkedésének lefékeződésében sem, mégis lehetségesnek tartja a pénzügyi piacok lassú feltápászkodását. Mindehhez kell legalább egy év Amerikának, olvashattuk több minapi jóslatban is, azt viszont csak a mi Veres Jánosunk hozta nyilvánosságra, hogy 2009-től nálunk is elkövetkezik a kedvezőbb fordulat. Már amennyiben 100 milliárd forintos forrással még mindig segíteni lehet az adópolitikai korszerűsítéseket. Mindeközben igaza lesz a baloldali programmal tovább erősítő ellenzéknek is, hiszen győzelemre viszi a reformtól, finanszírozhatóságtól, friss tőkétől megfosztott társadalombiztosítást, egészségügyet. Eljut ezzel az ágazattal oda, ahova 1998-ban ő maga is eljutott, pontosabban visszaért, midőn meghirdette az átalakítást, a több-biztosítós modellt, majd a 0-ra redukálta saját beavatkozását. Napjainkban azt is jó hozadékkal éri el az ellenzék, hogy véletlenül se induljanak el beruházások, legyen az enyészeté a kormányzati negyed építése, a Kossuth tér korszerűsítése éppen úgy, mint gazpromos földgázcsövek magyar földbe történő beásásának programja. Ezekhez képest aprópénz: 30 milliárd forinttal többet emésztett fel az emelkedő kamatszint.
Az adósságtörlesztési kiadások e legfrissebb adata azonban még nem ugrasztották ki a húsvéti nyuszit a bokrából. Ami késik, nem múlik, majd kiugrik jövőre, vagy 2010-ben, akkor már mindenképpen, az újabb és újabb 30 milliárdok hatására. Tudjuk, még a hadikommunizmust sem adják ingyen, azért is meg kell küzdeni.
Igaz, harcos nép a miénk.
