A végeredményt - a tökfesztivál győztesének nevét - még nem tudjuk. A zsűri persze bizonyára már túl van a nehezén: mért, gusztált, ízlelt, döntött. Mi egyelőre csak általános végeredményt ismerünk. Azt, hogy sikerült tökfesztivált szervezni. Több ezer ember legnagyobb örömére, hiszen volt tök, volt kaja, voltak jópofaságok. Három napon át együtt tökölt Nagydobos lakossága az odasereglett tökösökkel és azok oldalbordáival.
Ez ám a tökölések legjobbika.
A Jobbik emberei tehát hiába érzik magukat mindenkinél tökösebbnek. A Házban, a parlamenti nyitány alkalmával még maga a köztársasági elnök is nekik címezve intett, figyelmeztetett, kifejezte több mint nem tetszését az "erőszak közvetlen érzelmi előkészítőinek" cselekedetei miatt. A megszólítottak, árpádsávosék azonban szikrányi szégyenérzet nélkül közölték: vállaltuk és a jövőben is vállaljuk az árpádsávos zászlót, olyannyira, hogy a piros-ezüst sávokat a Jobbik hivatalos színévé választottuk.
Tökös gyerekek ezek itt, a 21. század Európájában, s nyomban be is gyűjtötték szavaik hozadékát: árpádsávos zászló alatt igyekeztek szélsőjobboldalinak mondott tüntetők a parlamentből hazaigyekvő képviselőknek rontani. Hogy pontosak legyünk, nem csupán a szokásos üvöltözéses erőszakra került sor, hanem most először tettlegességre is.
Ezért jó, hogy van nekünk a végeken egy kicsiny falvacskánk, Nagydobos névre hallgató vidám településünk, ahol három napra csak és kizárólag különlegesen finom tökökkel tökölnek az emberek: esznek, isznak, mulatoznak - és szeretik egymást.
Nagydobosról, a szeretet falujáról beszélő agrárminisztériumi szakállamtitkárnak persze egészen biztosan nem jutott eszébe, hogy megváltói tettekre serkentse a hont. Mégis azt tette, mert nem elég, hogy propagandistájává vált a nagybodosi tökösök ünnepi programjának, hanem közölte, minden sarkon, minden állomáson és megállóhelyen töktermesztésre - vagy valamilyen hasonmásra - van szükség, s ezért az agrártárca az unió polgárainak, meg az adófizetésre hajlamos honfitársaknak a pénzét is kész kiutalni. Ficsor államtitkár ezernyi kész, félkész, negyedkész kezdeményezést vizionált, lelki szemeivel még azt is látta, hogy így, nagydobosi stílusban európai módra gazdagíthatja magát falu és város, borral, étellel, ilyen-olyan helyi különlegességgel rendelkező táj, térség, országrész.
#page#
Ez ám a verseny: az államtitkár meg Nagydobos apraja nagyja a boldogságos összeborulás zászlaját lengeti, a Jobbik meg a képviselőütlegelésre is feljogosító árpádsávosat. Ficsor Ádám azt mondta nagydobosi felbuzdulásától is vezérelve a sajtó munkatársainak, hogy - idézzük - "a következő időszakban sok-sok tíz milliárd forint az, amit szeretnénk olyan típusú helyi összefogásokra, helyi partnerségek megerősítésére költeni, amelyeknek van olyan üzenete, van olyan, nagy hozzáadott értékkel bíró terméke, amelyik mind a magyar, mind a világpiacon képes hosszú távon is eltartani egy-egy települést, település-csoportot".
Igen ám, de nemcsak a hivatalos politika, az agrártárca, hanem a Jobbik is nyit vidékre, hiába is parancsolt megállj-t a köztársasági elnök, Szolnokon szeptember 17-én csetepatét ígérnek, október 23-án pedig a helyi gárdát alakítják meg és masíroztatják a szolnoki utcára.
Szegény Ficsor államtitkárnak nincs tehát könnyű dolga, olyat akar ebben az országban valóra váltani, amilyet Európában már százmilliók szerettek meg: ott a helyi értékeket formálják áruvá, olyan termékké, amilyet ugyancsak a helyiek kínálnak boldogan és mindenkinél büszkébben a világnak, annak a világnak, mely boldogan kóstolja, fogyasztja, s ugyancsak örvend, hogy hozzájárulhat vevőként, fogyasztóként az értékek megőrzéséhez, közkinccsé tételéhez. Az államtitkárnak igaza van persze, megér egy kísérletet kikacsintani Európára az erdő - a 60 éve a magyar erőszak jelképévé vált árpádsávos zászlóerdő - mélyéről.
Ami felsejlett a világra kikacsintó államtitkár előtt, az bizony egy olyan Európának a képe, amilyen csak ott van, ahol nincs árpádsávos erőszak. Meg is részegült a víziótól, mert olyanokat mondott az irodájában tartott sajtótájékoztatón, amilyeneket csak egy békés országban szokás: a minisztérium szeptember elején útjára indította a közösségekre alapozó, az új falut felépítő vidékfejlesztési programját, ilyenformán falvak, polgármesterek, vállalkozók, civilek fognak össze szerte a magyar vidéken, vidékfejlesztési közösségeket alkotva azért, hogy a magyar történelemben először - jókora támogatásra alapozva - megtervezhessék kitörési pontjaikat.
Csak lassan a testtel, államtitkár úr, a Kossuth téri, szerencsére még csak kezdetleges képviselődádá után Szolnok következik, ahol szintúgy más szelek fújnak, mint Nagydoboson, s lengetnek árpádsávos lobogókat, melyek alatt ugyancsak kitörési, alkalmasint csonttörési pontokat tervezgetnek.
De nehogy feladja, államtitkár úr, sőt! Ha tényleg 15 ezer ember látogat el a tökfesztiválra - a jövőben pedig a többi olyan programra, amely más települések értékeit, büszkeségét kínálja a nagydobosiakhoz hasonlóan a világnak - akkor azért hírét is kelthetik: nem Imre hercegtől kölcsönzött, erőszakra késztető jelképétől, hanem egy-egy boldog falu örömteli kisugárzásától tud valódi magyar értékeket megőrizni, jövőbe menekíteni az ország. Ennek tudatától legalább annyira el lehet bódulni, mint a nagydobosiak specialitásától, a sütőtök bólétól. Pedig állítólag az se semmi.
