A Vatikán oldalában - emlékeztetnek a szent környezetet is kellő tárgyilagossággal szemlélő turisták - kedves, rendes, barátságos ivó található. Egy hely, egy intézmény, ahol világi bűnöket - egy-két pohár chianti felhörpintését, netán grappás feszültségoldást - a civilieken kívül a mini állam dolgozói is megengedhetnek maguknak.
Vajon meddig marad ez így? Vajon mikor érzi úgy a vatikáni bejárathoz közeli kedves kis kocsma, hogy az történik vele, ami mondjuk az európai autógyárak számos üzemével? A termelő cégek bezárni, az alkalmazottakat elbocsátani kénytelenek a pénzügyi krach nyomán bekövetkező keresletcsökkenés és a reálszférára átterjedő válság következtében. A végeredmény ugyanaz lehet az autógyárak, illetve a vatikáni bejáratnál lévő kisvendéglő esetében: lehúzzák a redőnyt. Csak éppen az okok nem hasonlítanak egymásra. A Szentszékre és környezetére vélhetően nem a válság és az elbocsátási hullám terjed át, e hónap eleje óta ott "csak" nagyon is világi eszközökkel megpróbálják mérni, elszámolhatóvá tenni a munkafegyelmet, a teljesítményt.
Noha a laikus hívő és nem hívő azt gondolná, Isten szolgája Istennel számol el, de ez azért nem teljesen igaz. November elejétől a csuhás vagy nem csuhás vatikáni munkaügyis reggelente és esténként köteles ellenőrizni a blokkoló órákban "kezelt" cédulákat. Lehet, éppen úgy, mint egykoron a magyar Csepel Művekben tették, ahol műszakkezdetkor és műszak - sőt, túlóra - után a rézkarral és halk csengetéssel működő fali ketyerékkel pecsételték le a jelenléti kartont: azt pedig valóban akkurátusan szemlélték meg az arra a célra rendszerbe állított adminisztrátorok. Meglehet, a kor szellemének megfelelően már nem a régi óra és a karton a mérés eszköze, hanem valamilyen modern informatikai csodamasina végzi el a nyilvántartást. De annyi "szent", hogy nem a szentek valamelyike, hanem egy gép az a segédeszköz, amelyik az "Isten bizony, egész nap dolgoztam" bevallást Isten és ember előtt hitelesíti, igaz, a kartonokon lévő pecsételt adatok segítségével.
És még mondja azt valaki, hogy a bizalmi válságot mi magyarok találtuk fel - a magunk kárára. Nem, a bizalmi válság is mintha isteni eredetű lenne, s a legújabb kárvallottja az a kocsmáros lesz, akinek műintézetét háromezer potenciális ügyfél ezentúl munkaidőben bizonyosan nem keresi fel. Szegény vendéglős naphosszat támaszthatja a pultot úgy, hogy annak átellenes oldalán senki nem kér grappa-kíséretet fohászaihoz.
Vatikán háromezer dolgozója nem tehet mást tehát, mint blokkol. Vatikán háromezer dolgozója most tudja meg, a bizalom fontos, nélkülözhetetlen része a napi munkának, de nem baj, ha mérik is. A Magyar Rádió római tudósítója a minap pedig már arról is beszámolt, hogy a papok, apácák és az Úr további hivatásos vatikáni szolgái általában is megmérettetnek, nem csupán a "munkaórák" órák alapján. A teljesítményt ugyanis - a mi fogalmaink szerinti - HR-es tényleg értékelni fogja.
Abba egyelőre nehezen tudunk beleérezni, hogyan is jelenik majd meg a HR-es úr - gondoljuk, kis ú-val - színe előtt az a bíboros, aki éjjel-nappal a hivatásának és hitének élt és él. S ha megjelenik a földi számonkérő előtt, akkor hogyan számol el - a teljesítményével. A blokkolóóra ugyan még egyszerű eset, hiszen az eszköz segítségével a napi - és a miséknek megfelelően vasárnapi - szolgálatot össze lehet mérni az "előírt" normákkal. Ám ha mérnek, a teljesített órákat és a teljesítményt hónapról-hónapra ellenőrzik, akkor azt ugye okkal teszik: a sok időt és hatékony imát elkönyvelő vatikáni papot bizonyára meg is akarják fizetni.
Meglehet, vétkes gondolataink is innen eredeztethetők, mivel eszünkbe jut, hogy a klérus tagjai miként is fejezik ki hálájukat az adományokért, a jótettekért: az Isten fizesse meg! És eszünkbe jut, a vatikáni, most már mért nagyobb teljesítmények hozadéka is hasonló lesz vajon? Nem valódiban, hanem isteni értelemben vett virtuális pénzben nyer kifejezést a több és jobb munka jutalma? Ez van elrendelve? Ki által, s kinek az érdekét szolgálja most még csak a blokkolóóra, jövőre már a HR-es előtti megmérettetés? Maradjunk egyelőre a botcsinálta saját válaszunknál: a világi intézményekből milliók kerülnek utcára, a Szentszék ővelük igyekszik szolidaritást vállalni a szerényebben teljesítő sajátjai szélnek eresztésével.
A Vatikán bejárata melletti kiskocsmában tehát mégis kelendő lesz a grappa - és fizetség gyanánt az Isten fizesse meg! Bár lehet, hogy őtőle, a vendéglőstől az ottani APEH kivételesen elfogadja az adóbevallásban azt, hogy a novemberi bevétel 500 fohász, 800 miatyánk és 1000 Isten fizesse meg volt, miközben még a borravaló is elmaradt!...
