Soros György bevallotta, tudta, hogy mi vár az angol fizetőeszközre. Davosban, a világgazdasági fórumon, egy napilapnak azt is nyilatkozta, hogy a gyengülést - melyre évtizedek óta nem volt példa - bizony kihasználta. Magyarul nem előidézte a bajt, hanem csak élt a lehetőséggel, arra játszott a piacon, hogy a vélelmezett gyengülésből árfolyamhaszna lesz.
És lett.
Egyebek között azon keresett, hogy a brit bankok pontosan olyan buborékkal ajándékozták meg magukat és a világot, mint amilyennel az amerikai pénzügyi közvetítő rendszer, azon belül is a jelzálog szektor. Soros a múlt héten sem titkolta, ő bizony időben látta azt, min és hogyan fog bukni előbb Amerika, aztán szinte az egész pénzvilág. Sőt, még meg is írta - nem egy kurtafarknyi cikkecskében, hanem egy könyvben. S hogy tudja a Kárpát-medence népe is, milyen volt a válság kialakulásához vezető út, a minap az egyik hazai bevásárlóközpont hipermarketjében árusítani kezdték a magyarul is megjelentetett művet, A 2008-as hitelválság és következményei címűt, melynek alcíme "mindössze" ennyi: A pénzügyi piacok új paradigmája.
Igazán nem ártott volna, ha már egyszer a szomszédban, Davosban időzött Soros György a múlt héten, akkor átcsábítjuk Budapestre, a 29-i parlamenti válsággyógytan programra előadni. De ha már nem éltünk a verbális önképzéssel, akkor Szili Katalin Házelnök odarakathatott volna minden honatya üléstermi asztalára egyet-egyet A 2008-as hitelválság és következményei című kötetből. Sőt, egy füst alatt megvonhatta volna minden képviselőtől a szót mindaddig, ameddig ott helyben be nem fejezik a könyv olvasását. Addig legalább béke honolt volna a Kossuth téren. Íme egy-két megállapítás a politikai javaslatokat tartalmazó fejezetből: "A világ tele van bizonytalansággal, és a piacok sokkal jobban alkalmazkodnak a változó körülményekhez, mint a bürokraták. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy a piacok nemcsak passzívan igazodnak a változásokhoz, hanem aktív szerepet játszanak az események alakulásában. Saját maguk is generálhatnak bizonytalanságot és instabilitást, és éppen ezek miatt fontos a rugalmasságuk. Mindezt figyelembe kell venni a makrogazdasági politikák kialakításakor, és a piacoknak azt a szabadságot kell megadni, amellyel még a gazdasági stabilitás is fenntartható."
A makrogazdasági politikák alakításának legújabb stációjához sikerült megérkeznünk, hiszen a Házban elérkezett az ezermilliárdos átcsoportosítás - átstrukturálódó adóztatás - bejelentésének pillanata, s egyben a szokásos kormányelzavarásé is, most éppen annak apropóján rukkolt elő amúgy évek óta nem eredeti ötletével az erre a vezérgondolatra hangolt képvisel, hogy a mindeddig hiányolt adócsökkentésre ezúttal rábólintott a kabinet. Csakhogy Soros Györgyre, s a könyvére ezúttal sem tartott igényt a Ház. Így most sem kellett tartani attól, hogy a pénzügyi-gazdasági látnoktól esetleg megtudjuk: a magyar bürokraták sem alkalmazkodnak a változó körülményekhez.
Maradtunk a régi megoldó-képleteinknél, hiszen látatlanban bejelentették, hogy a kormányzat ellenében az áfa-emelés tervére nemmel szavaznak jobb időket is megélt pártok; és ugyancsak látatlanban nyomta fel az 1000 milliárdos adócsökkentési tervet 1300 milliárdosra egy másik parlamenti ellendrukker, miközben nem sokat törődött azzal az aprósággal, hogyan is tömné be a büdzsében keletkező még nagyobb lyukat. A rendkívüli parlamenti ülés után csak annyi üzenet jutott tehát a honi földi halandónak, hogy megtudta, várhat február közepéig, amíg talán-talán részleteiben is meg nem ismerheti az szja- és a tb-járulék csökkentésének mértékét, idejét, módját, meg azt, hogy tényleg elbúcsúzhatunk-e a különadóktól. A jóléti juttatások lefaragásának a felelőse pedig csak-csak nevesíti, hogy az őhozzá rendelt 60 milliárdos program milyen elemekből áll majd.
Jól látjuk? Megy ez a válságmenedzselés nekünk Soros nélkül is? Naná, hogy megy. Hagyományosan egészen addig, ameddig ismét meg nem fúrjuk saját programunkat. Tesszük ezt még azelőtt, hogy a szóban felvázolt vágyakból szóban ismertetett tervek kerekednének ki. E jól bevált hazai gyakorlatunk miatt nincs tehát szükségünk a mások (valutájának) gyengeségére játszó, Amerikában élő honfitársunkra, hiszen nehogy már hülyére keresse magát a mi gyengeségünkön. Érje be azzal, hogy a neki tulajdonítottan bedöntött fonton, s némely kínai tranzakcióján tavaly is szép profitja kerekedett, sőt Soros "dollármérlege" sem tanúskodott veszteségről, pedig a zöldhasú lejtmenetét nem találta el jól a New Yorkban élő pénzember. Képzeljük csak el, mivel járt volna, ha a múlt héten ő maga és a könyve közvetlenül "beleszól" a magyar válságmenedzselésbe? Még az is előfordulna, hogy nem csupán elmélkedünk egy ezer milliárd forintos programról, hanem február közepére papírra is vetjük azt, majd megszavazzuk, s az év közepétől végre is hajtjuk. Már elszoktunk az olyan tortúrától, amelyik azzal jár együtt, hogy működik az ország és annak gazdasága, melynek apropóján Soros megírhatná következő könyvét. Azt a művet, melynek az alcíme A magyar gazdaság új paradigmája lenne...
