A kialakult mechanizmusok szükséges, de önmagukban nem elégséges intézkedések a válság leküzdésére, mondta el Andor László uniós biztos az MGYOSZ konferenciáján. Elhúzódó válságról beszélünk, hiszen számos európai államban már 2007 óta érezteti hatását. Az elmúlt öt évben pedig a politikai tér is megváltozott nem kismértékben. Felmérések is igazolják, hogy jól láthatóan gyengült az a várakozás, mely szerint az európai unió, az uniós intézmények valamint az országok közötti együttműködés segíthet megoldani a válságot.
– A különböző felmérések azt mutatják, hogy az uniós intézmények iránti bizalom gyengül. Ez viszonylag új jelenség, hiszen a válság kezdeti szakaszában az volt az általános hozzáállás, hogy a nehézségeket, kudarcokat, amelyek nemzetközi szinten keletkeznek, a közös intézmények fogják megoldani. Míg korábban az európai unió iránti bizalom abból táplálkozott, hogy a brüsszeli intézmények win-win helyzeteket tudnak teremteni minden szereplő számára, ma ennek a fordítottja tapasztalható több tekintetben is – mutatott rá előadásában Andor. (Londoni pénzügyi elemzők januári prognózisa szerint "99 százalék", hogy a valutaunió előbb-utóbb szétesik.)
Új politikai környezet
A bizalom megingásának egyik oka, hogy nyilvánvalóvá vált: a pénzügyi válság kezelése érdekében létrehozott új válságkezelési eszközök arra épülnek, hogy a stabilabb gazdaságú országok, például Németország, vagy más északi államok finanszírozzák a periféria országokat, amelyek a kölcsön fejében nagyon szigorú megszorító politikát kell, hogy végrehajtsanak. Ráadásul, senki nem tudja biztosan, hogy a meghozott áldozatok hatására mikor és mekkora fellendülés következhet be.
A bizonytalanság hozzájárul például a kohéziós politika területén jelentkező csalódottságokhoz. A biztos szerint ez is ott van a bizalomvesztés hátterében. (Európa vezetői arra figyelmeztetnek, hogy 2012 nehezebb év lesz, mint 2011 volt.)
– A bajban lévő országok – Görögország, Spanyolország, Írország, Portugália – az évtizedek során az uniós kohéziós politika kedvezményezettjei voltak. Most gyakran felmerül, hogy vajon hatékonyak-e a támogatások, a szétosztott sokmillió euró vajon értelmet nyert-e ha ezek az országok ennyi év alatt és ilyen mértékű támogatás segítségével sem tudták hatékonyan javítani a versenyképességüket, amely hiánya az egyik fő oka a jelenlegi instabilitásuknak. (Megvonhatják Magyarországtól a 2013-as támogatás 29 százalékát.)
Andor a bizalmat ingatónak nevezte a pénzügyi rendszer stabilizálásához szükséges banktámogatásokat is. Az uniós pénzintézetek ugyanis sok esetben gyorsan, elemzés nélkül jutottak forráshoz, miközben a szociális rendszerekből folyamatos az elvonás. Van néhány terület tehát, amely azt tükrözi, hogy az uniónak jelen pillanatban nem csak az adósságválságot kell kezelnie, hanem azt is, hogy a 27 ország együttműködése hogyan lesz mindenki számára előnyös és fenntartható, tette hozzá a biztos.
Önkritikát is gyakorol az EU
Az unió mostanában kénytelen önkritikát is gyakorolni, válaszolta a rendezvényen elhangzott kérdésre Andor László. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy hiba volt nem betartatni a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait a tagországokban. Németország is kénytelen önkritikát gyakorolni, hiszen Franciaországgal egyetemben a legelsők között lépte túl a korlátokat. Ez volt a szabályozás fellazulásának kezdete, ami után már nehéz volt kordában tartani a stabilitást.
Az eurózóna konstrukciós hibái legfőképp arra vezethetőek vissza, hogy az alapító atyáknak nem sikerült a fenntartható monetáris unió elemeinek egy részét a politikai döntéshozatallal elfogadtatni.
– A jelentkező problémákra az unió sokszor rögtönzéssel válaszolt, és a jövőben is előfordulhat tűzoltás – mutatott rá Andor.
A korábbi Lisszaboni Stratégia hibáit is felszínre hozta a válság. Ennek az egyik következménye az, hogy az Európa 2020 – a 2000-ben indult korábbi programhoz képest – sokkal kevesebb célszámot tartalmaz, és világosabb a tagországokra vonatkozó beszámoltatási mechanizmus.
– Nem karácsonyfa olyan értelemben, hogy az uniós döntéshozók nem fűzték fel rá minden vágyukat – fogalmazott Andor László, aki szerint van néhány konkrét, jól meghatározott cél, és a hosszú távú pénzügypolitikák is ezeket szolgálják. Fontos, hogy az unióban alakuljon ki a beszámoltatási rendszer, és az országok egymást is figyeljék, sőt ha kell gyakoroljanak nyomást egymásra a megfelelő kormányzati irány és magatartás megtartása érdekében.
Andor beszélt arról, is, hogy a jövőben erősödik az uniós támogatások feltételessége is: csak azt a programot támogatja az EU, amely az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célok eléréséhez vezet az egyes szakpolitikákra lebontva. Persze minden pénzbe kerül, és természetesen ahhoz, hogy az unió a célok megvalósulását elvárhassa, támogatást is kell nyújtani az egyes tagállamokban zajló intézkedésekhez, tette hozzá.
A biztos szerint a 2020-ig várható növekedési kilátások tekintetében óriási a bizonytalanság: jobb elfelejteni a régi gyakorlatot, amikor a kívánságokból vezették le a szakértők az előrejelzéseket.