Kevesebb mint egy hét, s megszűnik a sulisáv. Az az "intézmény", amely a foglalkoztatáspolitikának nem biztos, hogy a dicsőségére vált.

A diákok ezrei - a korábbi évekhez képest modernizálva - rózsaszín, vagy sárga mellényben flangáltak ezen a nyáron is a kocsik között, osztogatva autós prospektusokat, az Oktogon környékén pedig amolyan szendvics ember stílusban az autók előtt libbentek át, s feliratos táblákkal kínáltak termékeket, magukat gyalogosnak álcázva.

Átkozottul örült nekik az autós, mert lerítt róluk, hogy nem pénzt akarnak kimosolyogni a sofőrökből, s még csak nem is tiszta szélvédőt mosnak koszos százasokért..

A diák az diák, de erre -  talán a kevesebb iskolai végzettség okán - sok autós ezen a nyáron sem volt tekintettel, s holmi féltékenységből az elsodrás, néhány motoros pedig az autóhoz szorítás eszközével reagált - szerencsére vértelenül.

Mégis fellélegezhetünk, mert most már a sulisáv a töredékére csökken,. legfeljebb egyetemisták, főiskolások - felnőtt munkavállalóként - teszik azt, amit eddig a középiskolás korú társaikkal együtt: papírokkal rohangálnak a kocsik között, egészen addig, ameddig valahol egyszer tényleg el nem ütnek egyet közülük. Az az eset azért lesz figyelmet érdemlő, mert akkor a szülők, a hallgatói önkormányzatok, az élelmes - és mindenből hasznot húzni kész - pártok hangját éppen úgy hallani fogjuk, mint a jelenséget akkor végre meglátó és persze megmagyarázó hatóságok.

Az egyetemisták - már ugyebár csak ők maradnak a sulisávban az útfelbontó, a metróépítő, a csatornafektető munkások társaságában -, ha majd kitör a botrány a véres gázolás, elsodrás miatt, belekóstolnak a miattuk, de csak látszólag értük megszólaló politikába is.

Mindenesetre a tanév kezdetéhez közeledve mamák, papák, tanárok adjunk hálát az Úrnak, a nyarat megúszták az ifjabb gyerekek, s a sulisáv ezúttal is csak egy városi színes színfolt maradt. Azaz - ha meg is találtuk, de egy évre elfelejthetjük - a gyermekfoglalkoztatás korántsem egyértelmű, s korántsem veszélytelen intézményét.

Persze jövő nyárra is kell valamit hagynunk az izgalmakból.