Az új Volkswagen Polóra jó ránézni, s ez javarészt a sciroccósra szabott frontnak köszönhető. A karosszéria méretein is változtattak, mégpedig úgy, hogy sportosabb kiállásúnak tűnjön az autó.
Vagányabb lett
Az új modell öt centiméterrel hosszabb, hárommal szélesebb és másféllel alacsonyabb elődjénél, így - bár magas építése megmaradt - vagányabb lett. Ahogy a Golf, a Polo is klasszikus vonalú ferde hátú, kiterjedt ablakfelületekkel, vékony, kilátást könnyítő A és B oszlopokkal s csaknem egyenes tetővonallal. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük az autót, láthatjuk, hogy a tervezők sokat játszottak a domború lemezfelületekkel és az élekkel. Ebben a kocsiban már van fantázia. Akadt is közönsége bőven, az autómosóban és a benzinkutakon nem egy alkalommal jöttek oda, hogy közelről is megvizsgálják, és kérdezzenek felőle. A Polo orr-része osztatlan tetszést aratott, a hátulját azonban inkább barátságosnak mondták. Szerintem is így van, a húzott fényszórók, a sarkaikból kiinduló és felfutó élek, a széles alsó rács együtt igazán sportos képet adnak. Ez a lökhárító még egy GTI modellen is elmenne. A far rövid és magas, újdonságot csak a rafinált világítótestek jelentenek.
A belső helykínálat nem sokat változott, csak az arányok módosultak valamelyest: most elöl még nagyobb a térérzet, hátul azonban picit szűkebb a hely. Utóbbira a magas üléspozíció ad magyarázatot; a hátsó fejtér például kisebb, mint az előző generációs Polóban. A lábtér megfelel a kategória átlagának, így 175-180 centiméteres magasságig kielégítő a kényelem a hátsó traktusban. A csomagtér kétszintes, amire éppen a magasra helyezett ülések miatt volt szükség. Bővítésnél így sík maradhat a rakodófelület. A 280 literes (plusz 10 liter az előző generációhoz képest) poggyásztér egyébként jól pakolható, csupán a csomagokat kell a szokottnál kicsit magasabbra emelni.
Kicsit komor a szürke/fekete környezet, ám ezenkívül semmi kifogásolnivalót nem találunk a beltérben. Comfortline (közepes) szinttől puha borítású a műszerfal, kellemes tapintásúak a gombok és a kezelőszervek is. Szépek a krómkeretes levegőkilépők és főműszerek, de a tekerőgombok kivitele is elsőrangú. A kék háttérvilágítás is a múlté, a körműszerek immár fehéren világítanak, s köztük modern LCD kijelző kapott helyet. Ilyennel csak nagy autóban lehet találkozni. A kezelhetőség és az ergonómia kifogástalan, de a minőségérzet az, ami igazán meggyőzi az embert, hát még ha hozzávesszük a szűk illesztéseket, a kiváló zajcsillapítást és az ajtók csukódásának hangját is.
A kormány nagyon széles tartományban, négy irányban állítható, az üléseket pedig a lehető legtermetesebbre szabták. Az ülőlap hosszúsága és a háttámla szélessége is megfelelő.
Nem lehet mellényúlni
A Polót az 1,4 literes 16 szelepes, 85 lóerős szívó benzinmotorral hoztuk el, amely pillanatnyilag az egyedüli benzines egység a kínálatban. Nem a legfrissebb fejlesztésű darab, s nem is mondható erősnek, még sincs vele semmi gond. Sokan azt gondolnák, alulmotorizált vele az autó. A kis wolfsburgi önsúlya azonban csupán 1 tonna, így a 85 lóerő sem okoz csalódást. 2000-es fordulatszám alatt a hajtómű erőtlen (kis ívű kanyarokban sokszor érdemes egyesbe visszakapcsolni), utána azonban fokozatosan éled, 4000-es fordulatszámtól pedig már vidáman húz. Zajával sem terheli a bent ülőket. Az 1,4-es benzinessel a Polo 12,1 másodperc alatt gyorsul fel 100 kilométer/órára, és eléri a 177-es sebességet, ami az esetek többségében elegendő. Egyébként pedig amit elveszt dinamikában, azt behozza gazdaságosságban: normálisan használva 6,7 litert fogyaszt, ami nagyon kedvező érték. A motorhoz kapcsolt ötös kézi váltó korrekt szerkezet, a kar könnyen jár a kulisszában, de a megvezetése nem a legpontosabb. Ezt persze csak gyors váltásoknál vesszük észre.
Az új Volkswagen Polo menet közben érett, kidolgozott autó benyomását kelti. A mérnökök a futómű felől érkező zajokat is minimalizálták, olyannyira, hogy ez az egyik legcsendesebb kisautó a piacon. Rugózása is kényelmes, kormánya sem túl kemény. Nagy sebességgel vett kanyarban a karosszéria alaposan megdől, de ez nem párosul veszélyérzettel. A gumik meglepően sokáig kapaszkodnak az aszfaltba, határhelyzetben pedig csak enyhe alulkormányzottság jelentkezik, ami aztán gyorsan korrigálható. A fékekről is csak jót mondhatok, a fékerő pontosan adagolható.
A Volkswagen Polo név jól cseng a kiskategóriában, ez az egyik legnagyobb presztízsű kisautó. Az új külsővel most már tényleg minden területen jeleskedik, nincsen gyenge pontja. A kiskategóriában vannak exkluzívabb kivitelű, sportosabb megjelenésű vagy nagyobb vezetési élményt nyújtó modellek, de a Polóval nem lehet mellényúlni. A fapados bázismodelleket leszámítva nem olcsó, ahogy sosem volt az, cserébe a használtautó-piacon is jól tartja az árát. A négyajtós, 1,4 literes benzines Comfortline modellért 3,7 millió forintot kérnek. 7-fokozatú DSG váltóval is kapható, amely 4,06 millióra emeli a vételárat.
Megjelent a Piac és Profit magazin decemberi számában. További (VW) teszteket az Autoblogon talál.
