Ezeknek a körülményeknek a megteremtéséhez azonban tudatos tervezésre van szükség. Az uniós források 2020 utáni várható beszűkülésére már most fel kell készülnie a városoknak és a jelenlegi támogatásokat a hosszú távú növekedés megalapozására kell felhasználniuk. Mindehhez elengedhetetlen, hogy megismerjék a nagyvállalatok igényeit, kihasználják az állami támogatási lehetőségeket és szoros partnerségi viszonyt alakítsanak ki az érintett uniós, állami és üzleti partnerekkel.
Máshol ismert, itthon még újdonságnak számít – tudatos finanszírozás városfejlesztési alapokkal
A 2020 utáni forráshiányra például a megtérülő finanszírozási programok megfelelő megoldást nyújthatnak. Ehhez a vissza nem térítendő támogatásokból megvalósított egyszeri beruházások mellett meg kell találni azokat a városfejlesztési projekteket, amelyek önmaguk is képesek bevételt generálni. A megtérülő projektek megtalálása révén jól kihasználhatóak a visszatérítendő formában nyújtott uniós támogatások, ráadásul megteremthetik a 2020 utáni fejlesztési programok pénzügyi alapjait is. Ezen logika mentén indultak el például a JESSICA programok több uniós tagállamban még 2007-13-as időszakban, nálunk azonban eddig nem került alkalmazásra hasonló eszköz. A városfejlesztési alapok felállításával több évtizedes távon meg lehet teremteni a fenntartható városfejlesztés finanszírozási alapjait és olyan projektek is forráshoz juthatnak, melyeket a bankok vagy más befektetők üzletileg nem találnak kellően vonzónak.
Tapasztalataink szerint azok a városok jelennek meg potenciális beruházási helyszínként, melyek esetében adottak az infrastrukturális feltételek és elérhető a megfelelő munkaerő – például szolgáltatóközpontok esetében a diplomás, nyelveket beszélő munkavállalók –, továbbá a helyi önkormányzatok is kedvező gazdasági feltételeket biztosítanak, így például támogatásokkal és adókedvezményekkel segítik a beruházás megvalósítását.
Nem mindegy ugyanakkor, hogy egy támogatás egy céghez kötött vagy cégek szélesebb körének biztosított előnyökkel kombinálható (pl. egyes helyi kedvezmények). Legalább ilyen fontos, hogy ezen kedvezmények igénylik-e az Európai Bizottság jóváhagyását vagy nemzeti (vagy helyi) hatáskörben eldönthető a kedvezmény bevezetése. Ugyanakkor azt is át kell gondolni, hogy egyes kedvezmények milyen bevételcsökkenést idézhetnek elő az önkormányzatoknál és vajon ezen bevételcsökkenéssel arányban állnak-e a megnövekedő befektetői aktivitás egyéb mérhető előnyei. Vannak-e alternatív ösztönzési lehetőségek ugyanazon befektetői célcsoportra és melyik előnyösebb a befektető vagy a település szempontjából?
Befektetői szempontból meghatározó, hogy mennyire felkészült és centralizált a város által kijelölt kapcsolattartó a befektetők számára, milyen helyi döntések előkészítésében vagy előmozdításában tud segíteni. Mindezek mellett egyre nagyobb a jelentősége a városról alkotott képnek is, azaz hogy az adott város mennyire bizonyul élhetőnek és vonzónak, és mivel lehet ezt a képet erősíteni – ezek mind olyan szubjektív elemek, melyekre a városi döntéshozóknak tudatosan fel kell készülniük.
