„Azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezen juttatások közül a leginkább kedveltek a teljesen adómentes juttatások, amelyek jelentős előnyt jelentenek a bérként történő kifizetéshez képest, mind a munkáltató, mind a munkavállaló szempontjából. Ennek egyik legnagyobb motivációs erejű fajtája az adómentes lakáscélú munkáltatói támogatás. Ez a juttatás azonban csak egy szűk kör részére elérhető és jelentős adminisztrációs terheket ró mind a támogatást igénybevevőre, mind a támogatást juttató munkáltatóra” – írta Vizer József az RSM Hungary adóigazgató legfrissebb blogbejegyzésében.

Immár adómentes a munkavállalók számára biztosított hallgatói hitelszerződés kötelező törlesztő részleteihez kapcsolódó munkáltatói juttatás a minimálbér 20 százaléka erejéig, vagyis a diákhitel is törleszthető adómentesen a cafeteria keretből, havi legfeljebb 27.600 forintos összeghatárig.

34, 22 százalékos adóteherrel adható béren kívüli juttatások

Szintén közkedvelt juttatási forma a SZÉP kártya, mely a jogszabályban meghatározott értékhatárokon belül kedvezményes adózás mellett béren kívüli juttatásként adható. Ám sokan – főként az alacsonyabb jövedelmi kategóriákba tartozók közül – ezt sem érzik magukénak, mivel az alacsonyabb jövedelem mellett nem jelent különösebb segítséget számukra, ha étterembe vagy wellness szállodába mehetnek, a mindennapi megélhetési költségek fedezéséhez ez nem jelent hathatós segítséget. A 2017-ben és 2018-ban is mindösszesen 34,22 százalékos adóteher mellett adható béren kívüli juttatások körét sajnos igen szűkre szabja a jogszabály.

Egyes meghatározott juttatások – 2018-tól 40,71 százalékos adóteherrel

Mindezek után elérkezünk a személyi jövedelemadóról szóló 1995. CXVII. törvény (Szja törvény) által meghatározott személyi kör részére ingyenesen, vagy kedvezményesen nyújtott termékek és szolgáltatások juttatásához. Ezek a törvényi feltételek fennállása esetén egyes meghatározott juttatásnak minősülnek és 2017-ben 43,66 százalék adóteher mellett adhatók, ami még mindig jelentős kedvezmény a munkabérek adóterheihez képest. 2018-ban az adókulcs ebben a juttatási 40,71 százalékra csökken.

Ezeket a termékeket és szolgáltatásokat leggyakrabban utalványok formájában nyújtják a munkavállalók részére. Ezen juttatási forma széles tömegek számára jelenthet megfelelő opciót. Közeledhetnek egymáshoz a munkáltatói és munkavállalói érdekek, mivel amellett, hogy egy jól kialakított cafetéria rendszer keretében a megfelelő típusú utalványok a bérnél kedvezőbb adóterhek mellett juttathatók, az általuk beszerezhető termékek és szolgáltatások köre is közelebb állhat a munkavállalók hétköznapi igényeihez.

Külön kiemelendő a megfelelő típusú utalvány kifejezés, melyet érdemes közelebbről is megvizsgálni, mivel nem minden utalványfajta felel meg az Szja törvény szigorú előírásainak.

A jogszabály az egyes meghatározott juttatásoknál ingyenesen, vagy kedvezményesen átadott termékről, vagy nyújtott szolgáltatásról rendelkezik. Továbbá az utalványok kapcsán a törvény kimondja, hogy:

• az csak akkor lehet kedvező adózású béren kívüli, vagy egyes meghatározott juttatás, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel.
• további feltétel hogy az utalvány - a magánszemélynek ki nem osztott (nem juttatott) utalványok visszaváltása kivételével - nem visszaváltható,
• és a juttatás körülményei megfelelnek a jogszabály egyéb rendelkezéseinek.

Kérdésként merül fel, hogy mennyire lehet szabadon értelmezni a törvény azon utalvánnyal szembeni kritériumát, amely szerint az utalvány kapcsán „megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel”.

Ezzel kapcsolatban a gyakorló adótanácsadók és adószakértők álláspontja is sokszor eltérő, a rendelkezésre álló iránymutatások pedig nem teljesen egyértelműek.

Mikor nem felel meg az utalvány az SZJA törvény előírásainak?

Bírósági esetek és a NAV által korábban kiadott 2014/51. Adózási kérdése, valamint a közelmúltban megjelent 2017/38. Adózási kérdése alapján a következő álláspont körvonalazódik.

Nem felel meg az egyes meghatározott juttatással kapcsolatos törvényi előírásoknak az olyan utalvány, amely:

• pénzre visszaváltható, vagy
• más termék- és szolgáltatáskörre felhasználható utalványra cserélhető.

Ez a szabály a korábban adómentesen adható utalványok piacán megjelenő cégek tevékenységét volt hivatott korlátozni, akik utalványok pénzre váltásával, illetve más utalványokra való átcserélésével foglalkoztak üzletszerűen, de nem feltétlenül jogszerűen. Az ilyen típusú visszaváltható, vagy másra átváltható utalvány az NGM és a NAV álláspontja szerint a juttató és a magánszemély közötti viszonylatban adókötelessé válik.

Az utalványforgalmazói piacon kialakult gyakorlat viszont afelé tendál, hogy a meghatározott termék- és szolgáltatási kört tágabban lehet értelmezni. Erre mutat a széles körben hirdetett ajándékutalvány, vagy - az ennek elektronikus változataként működő - kártya ajándék zsebe, amely nagyon széles körben, a szolgáltatót idézve „szinte korlátlanul” felhasználható. Ez az - egy bankkártya-forgalmazó céggel közösen létrehozott - elektronikus kártyás konstrukció „kvázi bankkártyaként” funkcionál, a kártyakibocsátóval szerződött partnereknél használható fel a meghatározott „szinte korlátlan” termékkörben.

A megnevezett termék és szolgáltatáskörben szerepelnek; élelmiszerek, fogyasztásra kész ételek, vendéglátóhelyi étkezés, könyv, lakberendezési cikkek, műszaki cikkek, szabadidős felszerelések, sporttevékenység, utazás, szálláshely szolgáltatás, játékok, vegyi áruk, ruházat és a papír-írószer is. A felhasználhatóság tekintetében folyamatosan egymásra licitáló új és innovatív megoldások széles spektrumon értelmezik a meghatározott termék- és szolgáltatáskör fogalmát, egy átlagos vásárló jellemző kiadásainak akár 90 százalékát is lefedik.

Ám az adózásban hosszabb előélettel rendelkezők fejében ilyenkor mindig ott motoszkál a kérdés: meddig mehet ez így? Mikor fog az Adóhatóságnak eszébe jutni, hogy részletesen megvizsgálja, hogy ezen konstrukciók megfelelnek-e a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének?

A NAV által most kiadott 2017/38. Adózási kérdés sem igyekszik egyértelműen eloszlatni a kételyeket. Csak azt mondja meg, hogy: a bármire korlátozás nélkül felhasználható utalvány nem felel meg a törvényi előírásnak. Szintén nem megfelelő az olyan utalvány, amely például az adott hipermarketben bármely termék megvásárlására jogosít.

Érdekes kérdések vetődnek fel ezek kapcsán:

Elég egy bizonyos termék-, vagy szolgáltatáskört kizárni és máris teljesül a meghatározott körben való felhasználhatóság kritériuma?

Ha az utalvánnyal nem lehet például egészségügyi szolgáltatást igénybe venni, de bármi mást igen, akkor az már megfelel az egyes meghatározott juttatás feltételeinek?

Ha a hipermarketben a vásárlási utalványból nem lehet sajtótermékeket venni, de bármi mást igen, akkor az már megfelel a törvényi feltételeknek?

A legfontosabb kérdés pedig, hogy az Adóhatóság miért nem ad ki egyértelmű tájékoztatást a téma kapcsán?