Miközben a kormány igazat ad az Uber ellen – pontosabban az egységes szabályozásért – tüntető taxisoknak, a fogyasztók mind nagyobb számban fordulnak a megosztáson alapuló személyszállítási applikáció felé. Ennek oka, hogy a demonstráció tulajdonképpen ingyenreklám az Ubernek és így az érdeküket védő taxisok éppen ellenfelük malmára hajtják a vizet. Így történt ez Belgiumban is, ahol a taxisdemonstrációk hatására jelentősen, több mint harmadával nőtt az uberes utazások száma.
A semmiből előbukkanó erős versenytársakkal való küzdelemmel nincsenek egyedül a magyar taxisok: pontosan ilyen kellemetlen helyzettől féltek korábban a szállásadók az AirBnb miatt, ezzel néznek szembe a közeljövőben a televíziós csatornák a Netflix következtében és tovább sorolhatnánk a példákat. Nem véletlen, hogy a cégek az idei évben már nem az adórendszer változásaitól, vagy a Semjén Zsolt fejéből hirtelen kipattanó kereskedelmi szabályozástól félnek a leginkább, hanem attól az Uber-hatásnak nevezett jelenségtől. Vagyis attól, hogy egyik pillanatról a másikra, a közösségi oldalak bugyraiból előbukkan egy versenytársuk, aki – mint az Uber – letarolja a piacot.
Aranyláz?
Ugyanolyan folyamatok zajlanak az üzleti világban, mint a 19. századi aranyláz idején, csak az aranyat itt a „nagy ötlet” jelenti, amit a legtöbb esetben mostanában a technológia fejlődése tesz kivitelezhetővé. Ha ennek segítségével egy már létező szolgáltatást olcsóbban, a fogyasztót és a szolgáltatást végzőt közvetlenül összekötve lehet kínálni, óriási növekedésre van kilátás. Úgy tűnik, egy-egy ilyen ötlet szinte végtelen profittal kecsegtet: az Uber alig néhány éve indult, mára már az értékét 60 milliárd dollárra becsülik, és a világ legnagyobb személyszállítással foglalkozó cége - pedig tulajdonképpen egy sofőrje, vagy autója sincs.
Melyik kezébe harapjon a szabályozó?
Ez a helyzet a szabályozókat is nehéz helyzetbe hozza. Az Uber-sofőrök adóhatósági zaklatása tulajdonképpen értelmetlen, hiszen a fuvar során nem történik pénzmozgás, a teljesítés igazolása online, automatikusan történik, így a NAV ellenőre legfeljebb megvakarhatja a fejét és megnézheti, hogy a sofőrnek van-e izzókészlete. Habár, mint az korábban megírtuk, tulajdonképpen nem lenne agysebészet megadóztatni az Ubert és más, megosztáson alapuló szolgáltatót, a szabályozás kérdése ettől még nem oldódik meg. (A sofőröket legfeljebb azért büntethetik, mert nem vallják be a „taxizásból” származó jövedelmet.)
Betiltani sem olyan egyszerű a szolgáltatást: Németországban próbálkoztak ezzel, de nekik nem sikerült megtalálniuk a jogi kiskaput, sőt, az Uber feljelentése után éppen az Európai Unió versenyhatósága kezdett el körülnézni a német taxispiacon. A kormányok Spanyolországban, vagy Olaszországban úgy próbálkoztak meg az Uber ellehetetlenítésével, hogy az internetszolgáltatóknak tiltották meg, hogy engedélyezzék az applikáció használatát, így ugyan az applikáció elérhető, de a felhasználók nem tudnak mit kezdeni vele. Ugyan a spanyoloknál emiatt „nincs” Uber és minden taxis megtarthatta az állását, a gazdaság viszont elesett több mint tízezer munkahelytől – és a szabályozói kreativitástól függően – több millió eurónyi adóbevételtől.
Miért nem érdemes árral szemben úszni?
Amellett, hogy az állam komoly bevételtől fosztja meg magát, mert teszetoszaságával lemarad a közösségi szolgáltatók adóztatásában és szabályozásában, a folyamatosan változó üzleti környezet, az újabb és újabb appok elleni hadakozás gyorsan szélmalomharccá fajulhat. Ezek az új szolgáltatások és megoldások ugyanis nem a kiskapukat keresgélik a törvényekben, hanem olyan utakat építenek, amelyekre a szabályozók álmukban sem gondoltak. A hagyományos szolgáltatóknak is teremhet itt babér, mivel ezek a szolgáltatások jelentősen elősegítik a meglévő erőforrások hatékonyabb kihasználását (például az egy éjszakára üresen maradt kiadó szoba is lakót találhat a szállásmegosztó oldalon), jelentős húzóerőt adva ezzel a gazdaságunknak. Az Uber-hez hasonló Airbnb a legfrissebb adatok szerint NEM a szállodáktól szipkázta el a vendégeket, éppen ellenkezőleg, a Szállodaszövetség legfrissebb adatai szerint a tavalyi adatok kétszámjegyű növekedést mutatnak 2014-hez képest a szállodák forgalmában. Tehát a megosztáson alapuló szolgáltatások nemcsak a már meglévő iparági szereplők ügyfélkörére építenek, hanem teljesen új fogyasztói rétegeket is „bevonzanak”.
Hosszú távon viszont nyilván azok járnak majd rosszul, akik nem hallják meg az idők szavát. A döntő kérdés ugyanis akár a személyszállítás, akár más iparág esetén az ügyfélélmény. Addig, amíg egy Uber-es autó egyszerűbben rendelhető, gyorsabban megérkezik, olcsóbban szállít és a sofőr azonnal értékelhető – és az értékelés hatására akár a munkáját is elveszítheti – addig a fogyasztók az Ubert fogják választani. A taxisoknak tehát nem az Uber eltüntetéséért kell lobbizniuk, hanem hatékonyabbá, olcsóbbá kell tenniük tevékenységüket, és egyszerűbben hozzáférhetővé tenniük a szolgáltatásukat. Ugyanez érvényes minden olyan iparágra, amely veszélyben érzi magát az új technológiák hozta aranyláztól.
Tuningoljon.
Fogjon egy egyszerű terméket és fejlessze. Akár az értékét, akár a státuszát, akár a marketingjét. A legegyszerűbb példát a McDonald’s szolgáltatja, hiszen minden vele konkurens cég minőségibb hamburgereket igyekszik kínálni a Big Macnél, a szivárvány minden színében. A legnagyszerűbb példa pedig a víz, amelyet az egyszerű csap- vagy forrásvízhez képest ma már milliónyi ízben, dúsítva árusítanak.
Egyszerűsítsen.
Ha az előző út nem járható – mert nem lehet ésszerű keretek között felülmúlni a konkurencia által kínáltakat -, fordítsa meg folyamatot. Gondoljon a fapados légitársaságokra, akik minimumra csökkentették a légi szolgáltatások számát vagy a fapados hotelekre. De gondolhatunk a 25 dolláros okostelefonra is.
Kapcsoljon össze termékeket.
Bizonyos termékek és szolgáltatások szinte csak együtt kelendőek, hát miért hagyná, hogy a vevő külön-külön vásárolja meg őket? Ezért lehetett sikeres annak idején a rádiós óra, de Bill Gates milliárdjai is abból születtek, hogy operációs rendszerrel együtt adta a számítógépeket.
Válassza szét őket.
Nem meglepő módon az előző módszer ellenkezőjével is érhet el sikereket. Az életbiztosításokat például évtizedek óta megtakarítási elemmel együtt adták el a biztosítók – ezek voltak a sokat szidott unit-linked biztosítások. A válságban azonban hirtelen lezuhant az érdeklődés a unit-linked biztosítások iránt, míg a klasszikus életbiztosítás újra előtérbe került.
Költözzön el.
Vannak területek, melyeket egyetlen cég dominál vagy lát el termékekkel, vagy akkora a túlkínálat, hogy oda nyereségesen betörni már nem lehet. Keressen olyan területet a vállalkozásának, ahol még nem jelent meg a konkurencia, ahol még érvényesíteni tudja a versenyelőnyét.
