A 39 éves Chris Guillebeau-nek saját elmondása szerint sosem volt „rendes” munkája. Ez alatt azt érti, hogy egyszer sem kellett másnak dolgoznia beosztottként. Mindig a maga ura volt. Könyvszerzőként, bloggerként, konferencia-előadóként és workshop-vezetőként. Guillebeau szerint mindenkinek fontos az autonómia, az önállóság. Mégis az emberiség nagy része valaki másnak dolgozik, annak ellenére, hogy lennének ötleteik önálló vállalkozásra.
Kis befektetés, kis félelem
Ha nem az összes megtakarításunkat öljük az induló üzletbe, az abban is segít, hogy ha nem jön be a dolog, az ember könnyebben átállhat egy másik ideája megvalósítására, mert a „bukás” nem érződik teljes lebőgésnek és olyan csődnek, amiben megégeti magát az ember. Ebből is tanult az ember, nem jött be, a másik kalandból is tanulni fog. Guillebeau hisz abban, hogy nagy kockázat nélkül is sikerre lehet vinni egy vállalkozást. Könyvet írt a témában „Százdolláros startup” címen. Koncepciója szerint a vállalkozói létnek nem feltétlenül kell ultrarizikósnak lennie.
Persze nem minden ötlet valósítható meg minimális anyagi erőforrással, sőt igencsak limitált az ilyen lehetőségek száma, de ha több ötletünk is van vállalkozásra, talán érdemes az „olcsóbbakat” előbbre venni. Így az ember elejét veheti annak, hogy befektetőknél kelljen kilincselnie és tőkéért könyörögnie, vagy hogy hitelt kényszerüljön felvenni a banktól.
Guillebeau hisz abban, hogy a kreativitásunkat erősítik, ha úgy tetszik, izmosítják a korlátok, ez esetben a pénzügyi limit, hogy kitaláljunk valami alacsony költségekkel kivitelezhető terméket vagy szolgáltatást.
1000 dollárból évi 50 000
Könyvének írásakor 1500 cégtulajdonossal lépett kapcsolatba, az ő tapasztalataikból merített. A könyvben való megemlítés feltétele az volt, mindegyiküknek alapból 50 ezer dollárnyi vagy annál magasabb éves nyereséget kellett termelniük, az indulótőkéjük pedig legfeljebb 1000 dollár lehetett, de sokszor valójában ennél jóval kevesebb volt. (Vagyis a százdolláros startup mint könyvcím inkább afféle hangzatos szólás, semmint pontos felső limit.)
Guillebeau most arról ír könyvet, hogyan lehet a főállás mellett a szenvedélyünknek, a hobbinknak élni, és abból pénzt csinálni. Magyarán megtalálni a célközönséget arra a tevékenységre, amit amúgy is űznénk. Így a felvevőpiaccal finanszírozhatjuk a hobbinkat!
Ebben az esetben a fokozatos átállás lehet a kulcs. Ha nem hagyjuk ott azonnal a munkahelyünket, hanem fokozatosan fordítunk egyre több időt a hobbiból lett vállalkozásra, még több a lehetőségünk – véli a szerző. Így ugyanis a vállalkozásban nagyobb rizikót is vállalhatunk anélkül, hogy attól kellene félni, a mindennapi megélhetésünk bánja a dolgot. Ha valami nem jön be, még mindig ott a fizetésünk, amiből ki lehet fizetni a számlákat, és megalapozni a következő vállalkozást.
Forrás: Business Insider