A kormányzat szerepe felbecsülhetetlen lenne az élelmiszeriparban, tekintve, hogy jelentős hátrányt kell ledolgoznia a magyarországi feldolgozóiparnak ahhoz, hogy érdemben ki tudja használni a lehetőségeket – hangzott el a Joint Venture Szövetség (JVSZ) , október 16-án megrendezett konferenciáján.
Balássy László, az MKB Bank Zrt. vezérigazgató-helyettese szerint míg a ’90-es években a GDP 20 százaléka származott az élelmiszeriparból, addig mára legfeljebb 5 százalékra tehető az aránya. Hangsúlyozta, ilyen agráradottságokkal rendelkező országban a minimális cél kizárólag a rendszerváltás körüli évekre való szint újbóli elérése lehet, de természetesen ennek módja csak a korszerű technológia alkalmazásával, a versenyképesség növelésével, nem pedig az össztermelés beszűkítésével lehetséges.
A feldolgozóipart sem ártana fejleszteni
Glattfelder Béla, Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára vette át a szót, aki mindenekelőtt a megváltozott világpiaci viszonyokra, a világ ugrásszerűen növekedő népessége által kínált lehetőségekre hívta fel a figyelmet. Az egyik legalapvetőbb élelmiszer példáján szemléltetve elmondta, míg Magyarország éves szinten 3-5 millió tonna kukoricát értékesít, addig az Európai Unió mérlege ebből a szempontból erős deficitet mutat. Ugyanakkor véleménye szerint komoly probléma, hogy míg hazánk lényegesen többet termel, mint amennyi a hazai felhasználás szempontjából szükséges, komoly versenyhátrányt jelent, hogy alacsony feldolgozási szinten értékesítünk a világpiacon. Azaz mindenképpen a hozzáadott érték növelése, a hazai élelmiszer-feldolgozóipar erőteljes fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a kínálkozó lehetőségekkel élni tudjon Magyarország.
Ennek eszköze elsősorban a támogatási pénzek hatékonyabb szétosztása lesz, melyekről ugyan még folynak a tárgyalások az unióval, azonban a kormányzat szándékai szerint mindenképp a következő alapelveket fogják követni: támogatható lesz valamennyi kkv által végzett, tényleges feldolgozást eredményező tevékenység, továbbá, ahol csak lehetséges, a vissza nem térítendő támogatásokat vagy azok minél nagyobb arányát részesítik majd előnyben. Támogatható lesz minden olyan fejlesztés, ami kapacitásbővítést eredményez, vagy annak eléréshez elengedhetetlenül szükséges. Utóbbi esetben azonban komoly jelentőséggel bír majd a fenntarthatósági szempontok érvényesítése is, azaz ahol lehetséges, a megnövekedett energiaigényt megújuló forrásokból kell fedezni, vagy azok alkalmazására alkalmassá kell tenni a megvalósuló fejlesztést. Ugyancsak támogathatóvá válik a megújuló energiák alkalmazása, elsősorban a hőenergia , emellett pedig az új munkahelyek teremtését eredményező fejlesztések is előnyt élveznek majd.
Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatója szerint az élelmiszeripar egyre kiemeltebb fontosságú stratégiai ágazattá vált szerte a világon, amit az élelmiszerárak – különösen az utóbbi években megugró – szintje, illetve volatilitása is alátámaszt. Ennek tükrében a hazai mezőgazdasági kibocsátás növekedése nagyjából ugyan megfelel az EU átlagának, azonban a velünk együtt csatlakozók adatait elnézve már korántsem olyan rózsás a helyzet. A hazai 22,7 százalék különösen a lengyelországi 50 százalékos, illetve a balti államok 60 százalékos növekedése mellett jelzi látványosan, velük szemben nekünk nem sikerült a későn csatlakozók előnyét kihasználnunk.
Kapronczai István ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az ágazat Magyarországon az utóbbi 2-3 évtizedben nem volt még olyan kedvező gazdasági kondícióban, mint az elmúlt 2-3 évben. Vannak ugyan szerkezeti problémák, de összességében a pénzügyi helyzet kiváló, a támogatások mértéke és ezen belül az uniós pénzek aránya egyre nő, a jövedelemtámogatások egy szintre kerültek a jövedelmekkel, azaz döntően már nem veszteséget finanszíroznak. Persze nem mindenhol van ez így, különösen a sertés- és baromfiágazatok helyzete lesújtó.
Ezzel együtt azonban az élelmiszeriparon belül a termékpálya kritikus pontjaként határozta meg a feldolgozást, amely sajátos helyzetéből adódóan nagyon nehezen tud kitörni az erős érdekérvényesítő erővel rendelkező mezőgazdaság és a kereskedelem szorításából. Az ágazat fejlődési és jövedelmezőségi lehetőségeit erősen rontja a külföldi tőke folyamatos kiáramlása, amit a hazai tőke nem tud kellő mértékben pótolni, de a támogatásokból is csak egy rettentő kis szeletet, alig 1 százalékot mondhat magáénak, ezért nem csoda, ha nem sikerül élni a kínálkozó lehetőségekkel. A főigazgató véleménye szerint dicséretes az a kormányzati szándék, ami 20 százalékra akarja levinni a jelenleg a piac harmadát lefedő külföldi termékek arányát, minden e fölötti cél azonban már irreális. A kitörési pont mindenképpen a külpiacok felé történő mozdulás, pontosabban a félkész- késztermékek exportjának növekedése lehet csak, hiszen az alapanyaggal együtt lényegében munkalehetőségeket is kiviszünk az országból. „Nagyon fontos az élelmiszeripar prioritása, egy olyan átfogó stratégia elkészítése és megvalósítása, ami nemzetközi szinten is versenyképessé teszi az ágazatot. Ehhez jól, célirányosan kell elkölteni a 2015–2020 között rendelkezésünkre álló támogatási forrásokat.” – zárta előadását Kapronczai István.
