Aligha képzelhető el manapság olyan vállalkozás, amely ne bocsátana ki különböző ajándékutalványokat, ajándékkártyákat, vagy ne venne részt valamilyen kuponos akcióban, ne kötne megállapodást nagy kibocsátókkal az utalványaik beváltására. A jelen helyzet minden gazdálkodó számára igen egyszerű, és könnyen kezelhető. Az elfogadott módosítások azonban jelentősen megbolygatják az utalványok piacát, komoly kihívások elé állítva mind az utalványkibocsátókat, mind pedig azok elfogadóit. Bár az új szabályok csak a 2019. január 1-jétől kibocsátott utalványok esetében alkalmazandók, mégis a módosítás olyan sok kérdést vetett fel, amelyre a felkészülést nem lehet elég korán elkezdeni. Minden egyes gazdálkodónak javasolt áttekintenie a rendszereit, és úgy átalakítani, hogy kihasználja a változások adta lehetőségeket
Jelenleg az utalványok áfaszabályozása igen kedvező. Az utalvány ugyanis az áfatörvény értelmében pénzhelyettesítő eszköznek minősül, melynek átruházása nem tartozik az adóköteles ügyletek körébe. Gyakorlatilag az áfatörvény úgy tekint az utalványok értékesítésére, mintha pénzt cserélnénk pénzzel egyenértékű dologra. Amikor tehát bármely gazdálkodó utalványt értékesít, nem keletkezik áfafizetési kötelezettsége – hívta fel a figyelmet közös blogbejegyzésében Csizmadia Heléna, a Mazars adó- és jogi szolgáltatások üzletágának igazgatója és Kardos Dóra, a Mazars Kft. adószakértője. Az új szabályozás azonban felülírja az eddig követett gyakorlatot..
Most akkor mi az utalvány?
Az irányelv először is az egységes uniós kezelés érdekében rögzíti az utalvány fogalmát. Az új szabályozás alapján két feltételnek szükséges megfelelni annak érdekében, hogy utalványról beszélhessünk. Legalább részben el kell fogadni egy termék vagy szolgáltatás ellenértékeként, illetve fel kell tüntetni az utalványon vagy a kapcsolódó dokumentációban, hogy milyen termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban használható fel, vagy kifejezetten meg kell neveznie az értékesítők vagy a szolgáltatók lehetséges körét.
Ugyanakkor az is kiderül, hogy nem volt cél az olyan eszközöket is az utalványok körébe sorolni, amelyek valamely árengedményre jogosítják a birtokosukat, de önmagukban termék vagy szolgáltatás vásárlására nem jogosítanak. Azt viszont nem írja elő a módosítás, hogy az utalványnak papíron kell megjelennie, elismeri az elektronikus utalvány létezését is. Ennek értelmében azonban több kérdés is felmerülhet: vajon utalványnak minősülhet-e például egy olyan pontgyűjtő kártya, amely esetében a gyűjtött pontok egy az egyben ellenértékként fogadhatók el egy termék vagy szolgáltatás vásárlásánál? A helyzetet tovább bonyolítja, ha a pontok jóváírásáért a vásárló nem fizet, hanem azok bizonyos vásárlási összeg felett automatikus gyűlnek a kártyán. Ebben az esetben vajon árengedményről vagy utalványról lesz-e szó a jövőben? Van-e különbség az ilyen konstrukció és aközött, amikor például bizonyos számú matrica összegyűjtését és bemutatását követően egy terméket olcsóbban vásárolhatunk?
Az áfafizetési kötelezettségre is jó lesz figyelni
Az irányelv az utalvány adózását attól teszi függővé, hogy egycélú vagy többcélú utalványról beszélhetünk-e. Egycélú egy utalvány, ha a kibocsátásakor egyértelműen megállapítható az utalvány tárgyát képező termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítési helye, valamint az ezek után fizetendő áfa összege. Többcélú utalvány lesz minden olyan utalvány, amely nem felel meg az egycélú utalvány fogalmának.
Egycélú utalványok esetén az áfafizetési kötelezettség főszabályként az utalvány átadásakor keletkezik (az utalvány átengedését úgy kell tekinteni, mint a tárgyát képező termékek, szolgáltatások értékesítését). Az utalvány értéke tekintendő majd az adót is tartalmazó ellenértéknek, így állapítható meg a tranzakció után fizetendő adó összege. Az utalvány beváltása ebben az esetben már nem lesz adóköteles ügylet.
Ruhára igen, könyvre nem?
A két típusú utalvány elhatárolása további kérdéseket vet fel. Nyilvánvaló például, hogy ha egy kizárólag ruhaneműket forgalmazó bolt utalványt bocsát ki a saját termékeire vonatkozóan, az egycélú utalvány lesz. De ha ugyanez a ruhabolt már könyveket is árusít, többcélú utalványról beszélhetünk (a könyvek áfakulcsa ugyanis nem egyezik meg a ruhákéval), kivéve, ha az adott utalvány kifejezetten utal arra, hogy csak ruha (vagy éppen csak könyv) vásárlásra jogosít.
Egy bevásárlóközpont például nem bocsáthat majd ki olyan utalványt, amit minden üzletében elfogadnak anélkül, hogy ne lenne tökéletesen tisztában a teljes termékpalettával, amit az üzletek felsorakoztatnak. De fontos jelentősége lesz a jövőben annak is, hogy egy üzletlánc ajándékkártyáját vajon csak a magyarországi boltjaiban vagy külföldi üzleteiben, esetleg webshopjában is felhasználhatja-e a vásárló.
A kibocsátáson túl a beváltás is kritikus pont lehet. Az utalványok elfogadásakor ugyanis a rendszereknek vagy a kasszát kezelő alkalmazottaknak tökéletesen tisztában kell lenniük azzal, hogy egycélú vagy többcélú utalványt váltanak-e be. Előbbi esetben ugyanis nem beszélhetünk adóköteles ügyletről, így áfatartalmú számla kiállítása nem megengedett. Az utóbbi esetben viszont adóköteles lesz az ügylet, ahol az adóalap kiszámításához szükséges az utalvány ellenértéke, és a számla vagy nyugta kiállítása csak az utalvány ellenértékének megadását követően lehetséges.
