A kutató embertípus jellemzője – legyen szó egyetemi, nagyvállalati, vagy éppen egy mikrovállalkozásban kutató szakemberről – a tudományos feltárásra való irányultság. A kutató célja minden esetben valamely új, a tudomány állásához képest előremutató koncepció létrehozása, melynek révén a boltok polcain új termékek jelenhetnek meg, korábban gyógyíthatatlan betegségek gyógymódjára derülhet fény, használati tárgyaink, autóink, telefonjaink és hobbieszközeink pedig egyre inkább mindennapi kényelmünkre fókuszáló, intelligens szolgálókká válnak. Az azonban korántsem mindegy, hogy a kutató ismeri-e a kutatások keretét jelentő, környező normarendszert (jogszabályokat, ajánlásokat, irányelveket), hiszen ezeken nagyban múlik, hogy később képes lesz-e „apró pénzre” váltani, hasznosítani a találmányt. A kutatások során is érvényes, örök igazság, hogy aki ismeri és értően alkalmazza a szabályokat, komoly versenyelőnyre tehet szert (gondoljunk csak a kutatás-fejlesztési adóösztönzőkre), melynek révén hamarabb és költséghatékonyabban léphet piacra egy új termékkel vagy szolgáltatással.
Mely területeken lehet fontos az innovációs jogszabályok ismerete?
Az innovációs jogszabályok a kutatástervezéstől a piaci hasznosításig átfogják az értékteremtési folyamatot. Ezek ismerete elengedhetetlen a vállalati kutatási közegben, hiszen e gazdálkodói kör a mindenkori adó- és költségvetési politika függvényében egyes ösztönzők (pl. adó- és járulékkedvezmények) igénybevételére számíthat.
Ezen kívül, aki kutatás-fejlesztési céljait hazai és európai uniós pályázatok igénybevételével kívánja megvalósítani, pontos ismeretekkel kell, hogy rendelkezzen az egyes pályázatok során alkalmazott jogszabályokról.
A vállalkozási területen kívül természetesen az innovációs jogszabályok közvetlenül kihatnak a felsőoktatási szereplők kutatásaira, valamint alapvető keretet jelentenek a kutatási kooperációk megvalósítása során. A fentieket összefoglalva, az innovációs jogszabályok mindazon területen fontosak lehetnek, melyek érintkeznek a kutatáson alapuló értékteremtő lánc valamely elemével.
A kutatás-fejlesztés egy, a humán kompetenciákat nélkülözni nem képes tevékenység, ahol az értékteremtés elképzelhetetlen a kutatói szürkeállomány nélkül. Ezen állítás ugyanakkor a kutatásmenedzsmentre is igaz, hiszen a jó ötletekből csak megfelelő menedzselés révén válhatnak jó termékek is. Az innovációs folyamatra kiható jogszabályok (pl. innovációs törvény, tao törvény, iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályozók, európai uniós normarendszerek) ismerete ezért fontos lehet a nagy- és kisvállalati technológiamenedzserek, pályázatírók, egyetemi kutatásszervezők, vállalati tanácsadók és döntés előkészítők, valamint minden olyan szakember számára, aki egy szabályozott innovációs láncolat kivitelezésében érdekelt.
A technológia-transzferre vonatkozó jogszabályok egy ennél is szélesebb kört érintenek, hiszen ide tartozhatnak a licensz ügyletek mellett a cég(rész) értékesítések, az immateriális javak adásvétele, de akár franchise szerződések is, tehát olyan vállalatközi ügyletek, amelyben vállalati tudás, üzleti titok vagy know-how áramlása valósul meg. Napjainkban, amikor a S&P 500 cégértékének mintegy 80%-át teszik ki immateriális javak, az ezek értékelésére és transzferálására vonatkozó jogszabályok nem csak az innovátor cégeket érintik, sőt egyre inkább a szükséges tudás részét képezik minden cég számára, amely realizálni szeretné a nem megfogható erőforrásaiban rejlő értéket.
Az ismeretek hozadéka
A fent részletezett versenyelőnyökből kiindulva érvényes a régi közhely, miszerint a tudás hatalom, ráadásul az innovációs szabályok ismerete hozzájárulhat egy működőképes kutatásszervezési gyakorlat kialakításához, reális kutatási tervek létrehozásához, egyben a kutatási kimenetek pontosabb ismeretéhez. Ezen hozadékokon túl a jogi kérdésekben felkészült innovátor rálátást nyer a kutatási eredmények társadalmasítási szabályrendszerére, képes lehet egy szabálykövető pénzügyi és szakmai kutatásmenedzsment kialakítására, valamint a kutatási konzorciumok szervezésekor nem kerüli el a figyelmét a kutatási kooperációk során követendő szabályok sora.
A cikk a Szellemi tulajdon menedzsment és technológia-transzfer c. szakkönyv 2015-ben megjelenő, 3. kiadásának vonatkozó fejezete alapján készült.
