Time for Trust című tanulmányban a PwC szakértői a blockchain 2030-ig meghatározó öt alkalmazási területét azonosították. Vagyis azt, hogy miként képes a technológia teljesen átalakítani az ellátási láncok és a digitális identitás kezelésének folyamatait, valamint pénzügyeink, fizetéseink kezelését.

A blockchain okosszerződésekre és vitarendezésre vonatkozó alkalmazási területe a negyedik legjelentősebb területnek számít. Mi sem jelzi ezt jobban mint, hogy az okosszerződések globális GDP-hez való hozzájárulása 2030-ig elérheti a 73,5 milliárd dollárt.

Mennyire lehet okos egy szerződés?

„Az okosszerződések lényegében kódnyelven megfogalmazott szerződéses feltételek. Ezek a kódok miután a blokkláncba kerültek, utólag megváltoztathatatlanok, ezzel garantálják a lekódolt feltételek szerinti teljesülést, és lényegében kizárják az okosszerződés megszegésének lehetőségét. Az okosszerződések teljesen automatizáltak, nincs szükség emberi beavatkozásra a megkötésük után” - mondja Dékány Csilla, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi iroda PwC Legal jogásza.

A PwC Legal szakértő jogásza aláhúzza: az okosszerződések jogok és kötelezettségek komplex szabályozását azonban nem teszik lehetővé, és nem tudják kezelni a mérlegelést kívánó vagy egyéb szubjektív szerződéses elemeket sem. Az okosszerződés önjáró, azaz magát hajtja végre, de például nem várhatjuk el tőle, hogy megítélje, vajon a szerződő fél általában elvárható gondossággal járt-e el.

A jogviták elkerüléséhez viszont hozzájárulhatnak az okosszerződések, mivel a szerződéses feltételek, a teljesítési rend mögött számítógéppel kódolt logika és utólag megváltoztathatatlan automatizmus húzódik meg, az ilyen szerződések esetében a nem teljesítés kockázata lényegében kizárható. Jogviták inkább a programozási, adatbeviteli hibákból vagy hackertámadásokból adódhatnak.

A parancs az parancs

Az okosszerződés a benne rögzített tranzakciót az előre meghatározott feltétel bekövetkezése esetén automatikusan lefuttatja. Így viszont a tisztán blokklánc-technológián alapuló szerződésekben nem kezelhetők rugalmasan az olyan egyedi mérlegelést igénylő esetek, mint az, ha a szerződő fél éppen nem kíván az okosszerződésben rögzített valamely jogával élni. Például, ha üzleti megfontolások miatt nem szeretné a neki egyébként jogszerűen járó kötbért érvényesíteni vagy ha a szerződést megszegő félnek egyébként komplexebb kimentési lehetőségeket kívánnak biztosítani.

Dékány Csilla szerint a megoldás az lehet, ha a felek nem tisztán blokklánc alapon szerződnek, hanem egy hibrid megállapodást hoznak létre, azaz a megállapodás egyes elemeit okosszerződésben, míg más elemeit hagyományos módon rögzítik, úgy, hogy ezen elemek egy egységes megállapodást képezzenek.

Külső információ egy zárt rendszerben?

„A blockchain egyik előnyét éppen a zártsága adja. Biztosak lehetünk benne, hogy egy parancssor egy adott feltétel bekövetkezése esetén automatikusan, az előre leprogramozott rend szerint lefut. A parancssor lefutását többnyire a láncon kívülről érkező információk váltják ki. Így például, ha a külső forrásból az okosszerződés azt az információt kapja, hogy a termék beérkezett a vevő raktárába, a szerződés automatikusan megterheli a vevő elektronikus pénztárcáját a termék vételárával” – magyarázza Móczó Árpád, a PwC Magyarország technológiai tanácsadója.

Ezek a láncon kívülről érkező információknak a szerződő felek által elfogadott és optimális esetben ellenőrizhető forrásból kell származnia, ellenkező esetben azok veszélyeztetik a blokkláncon belül egyébként garantált bizonyosságot, és biztonsági sérülékenységet is okozhatnak.

Ki égesse kódba az igazságot?

Az okosszerződések az átlagember számára szoftveres támogatás nélkül, önmagukban aligha olvashatók. A szerződés „formába öntése” a programozótól és az okirat szerkesztőjétől - jellemzően a jogásztól - magas fokú együttműködést kíván.

Fontos, hogy a szerződéses jognyilatkozat akár érvénytelen is lehet, ha annak nyelvét, jelen esetben a kódot, a nyilatkozó fél nem érti. Ezen érvénytelenség megelőzésére a polgári jogi szabályok kínálhatnak a blokkláncon kívüli megoldást.

Gyorsabb kárrendezés és jogdíjfizetés

A biztosítási iparág egyik meghatározó folyamata a kárrendezés. A kárbejelentéstől a kárkifizetésig az ellenőrzési folyamatok miatt akár napok vagy hetek is eltelhetnek a biztosítás típusától függően. A kárrendezéshez kapcsolódó adminisztratív jellegű költségek jelentősen csökkenthetők az okosszerződésekre épülő biztosítási termékek bevezetésén keresztül.

Rádai Zoltán, a PwC Magyarország tanácsadója a zenei jogdíjak kezelését és elosztását is kiemeli példaként. „Ebben az esetben a komplex és specifikus szerződési feltételek, valamint a sok köztes szereplő bevonása okoz nehézséget. A művészek, dalszerzők kapcsolatban állnak a kiadókkal, akik szintén kapcsolatban állhatnak zenei streaming-szolgáltatókkal, mint például a Spotify. Az okosszerződések alkalmazásának köszönhetően a szerződéskötési és megfelelőségi ellenőrzési folyamatok, valamint a jogdíjak elosztása gyorsabb és átláthatóbb lehet. Az elosztási folyamat a hálózat minden szereplője számára nyomon követhető, illetve a blokklánchoz vitarendezési folyamat is rendelhető. A blokklánc lehetővé teszi a zenészek számára a digitális önkiadást is, azaz a kiadókkal való szerződéskötés elkerülhető” - mondja a PwC Magyarország tanácsadója

„A blockchain-alapú okosszerződések terén jogi szempontból számos kérdés merül fel. Ráadásul az okosszerződések csak az egyszerűbb logikai kapcsolatok automatizálása esetén okozhatnak hatékonyságnövekedést, a komplexebb folyamatok leképezése költséges lehet. A megoldás nagy hatással bírhat a szervezetek működésére a jövőben, de előbb azokat a rövid távú akadályokat kell feloldani, amelyek jelenleg a széles körű adaptáció útjában állnak” – teszi hozzá Dékány Csilla.