Kép: PP

Hatályba lépett a közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatalnak a fogyasztóvédelmi típusú ügyekben alkalmazott bírságmeghatározási módszeréről szóló közleménye, amely szerint enyhítő körülménynek minősül, és így a bírság összegét csökkentő tényező, ha a vállalkozás a megfelelés szándékával tőle független szakmai szervezetet vagy személyt megkeresett, és annak véleményét a kereskedelmi gyakorlatának kialakítása során figyelembe vette – hívja fel a figyelmet a KLART Szabó Legal ügyvédi társulás.

„Míg a korábbi gyakorlat nem kezelte enyhítő körülményként, ha a vállalkozás véleményeztette kereskedelmi gyakorlatát például az Önszabályozó Reklám Testülettel vagy egy versenyjogásszal, addig a közelmúltban változott a gyakorlat, és erre is tekintettel módosították a közleményt” – emeli ki Szabó Levente Antal, a társulás alapító partnere. Hozzáteszi: fontos hangsúlyozni, hogy nem önmagában a megfelelési program léte, hanem az adott ügyben releváns megfelelés érdekében tett konkrét és érdemi erőfeszítés lehet enyhítő körülmény.

A Gazdasági Versenyhivatalnak 2001. február óta van jogszabályi felhatalmazása arra, hogy úgynevezett közleményt adjon ki. E közlemények feladata, hogy a GVH jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertessék, és a gyakorlat szisztematikus összegzése révén irányt mutassanak a jövőre nézve, növelve ezzel a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot. A közlemények létjogosultságát az Alkotmánybíróság is elismerte, rámutatva, hogy azok az érintett piaci szereplők számára fogalmaznak meg olyan támpontokat, amelyek alapján világossá válik számukra, hogy a versenytanács milyen szempontrendszert alkalmaz a határozatának meghozatala során. A közlemények a GVH-ra nézve kötelezőek, azoktól csak kivételesen és megfelelő indokolás mellett térhet el. A GVH 2001 óta számos közleményt adott ki, melyek közül a legnagyobb érdeklődésre vélhetően  a bírságok megállapításának szempontjairól szólók tartottak számot.

A fogyasztóvédelmi ügyekben kiszabott bírságokról szóló első közleményt 2007 októberében adta ki a GVH. Ez rögzítette a bírság megállapításának lépéseit és az alkalmazott módszereket, így például azt, hogy a bírság összegének kiindulópontjául szolgálhat a jogsértő tájékoztatással járó költség vagy a jogsértéssel az érintett piacon realizált arányos árbevétel. Az alapösszeg meghatározása után került sor az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembevételére, majd annak felülvizsgálatára, hogy az így kalkulált összeg kellően elrettentő hatással bír-e. Az utolsó lépcső pedig annak ellenőrzése volt, hogy a bírság összege nem lépi-e át a törvényi maximumot.

Nyolc évvel később a GVH a második bírságközleményt többek között azzal a céllal adta ki, hogy a vállalkozásokat olyan erőfeszítésekre ösztönözze, melyek révén jobban megfelelnek a fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek. Az új közlemény szerint az alapösszeg számításának módja kismértékben változott, valamint részletesebben fejti ki az enyhítő és a súlyosító körülményeket, ám a fő változás mégis inkább az, hogy a GVH a bírság kalkulálása során figyelembe veszi a vállalkozások megfelelés érdekében tett bizonyos lépéseit.

A közlemény szerint az erőfeszítés akkor tekinthető érdeminek, ha az eljárás alá vont hirdető megfelelően igazolni tudja, hogy az érintett kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatban – a megfelelés szándékával – megkeresett egy tőle független, szakmai szervezetet vagy személyt (ügyvédet, ügyvédi irodát), aki az alkalmazandó jogszabályokkal és a GVH gyakorlatával nyilvánvalóan nem ellentétes véleményt adott számára.  „A megfelelési szándékhoz annak bizonyítása szükséges, hogy a később jogsértőnek ítélt kereskedelmi gyakorlat kialakítása és/vagy közzététele előtt történt a külső független szerv, illetve személy megkeresése, és a vállalkozás azt figyelembe vette, vagyis a kereskedelmi gyakorlatát annak megfelelően alakította ki” – hangsúlyozza Hargita Árpád, a KLART Szabó Legal ügyvédi társulás versenyjogi szakértője.