A KFC és a Pizza Hut anyavállalatának vezetője, David Novak memoárt ír karrierjéről. Főnökként valóságos sporttá tette, hogy kimutassa, megbecsüli az alkalmazottai munkáját. Látogatásokkal, párbeszéddel, jutalmakkal, díjakkal. Egy 1994-es értekezlet és egy pityergő alkalmazott esete adott életre szóló leckét neki.
Novak a PepsiCo. operatív igazgatójaként 1992-ben kezdte el azt a gyakorlatot, hogy rendszeresen megfordult a vállalat legalsóbb szintjein dolgozók között, és értekezletet tartott 10-15 alkalmazottal, hogy képben legyen, mik a belső problémák, mit lehet tökéletesíteni a vállalat működésében. Mivel korábbi munkatapasztalata a marketinghez kötődött, tudta, hogy csakis személyes eszmecserével erősítheti kapcsolatát a cég állományával.
1994-ben a PepsiCo. egy St. Louis-i palackozó gyáregységének látogatása során ült le 12 alkalmazottal. A teherautó-sofőrtől az értékesítési munkatársig többféle munkakörből jöttek a résztvevők, ahogy az megszokott gyakorlat lett Novaknál az ilyen beszélgetéseknél. Mindenki elkezdett lelkesen beszélni az asztalnál helyet foglaló pasasról, akit Bobnak hívtak. Szálltak a szuperlatívuszok. Amikor a hozsannázás befejeződött, és Novak az illetőhöz fordult, megdöbbenve látta, hogy Bob elpityeredett. Tudja, 47 éve dolgozom a cégnél, két hét múlva nyugdíjba megyek, de sosem tudtam, hogy az emberek így éreznek itt irántam – mondta a férfi.
Novak ekkor kapta cégvezetői karrierje egyik legnagyobb felismerését: „Arra gondoltam, a csudáját, mi lett volna, ha ezt a fickó, aki ennyire tehetséges, és ilyen sokáig dolgozott nálunk ilyen keményen, érezte volna, hogy elismerik a munkáját. Pedig jól végezte a dolgát. Ha elismerték volna, mennyivel nagyobb hatást fejhetett volna ki a vállalaton belül.”
Fotó: The Street/YouTube
Novak ekkor elhatározta, hogy cégvezetői munkájának egyik prioritásává teszi, hogy ilyen szituációk többé ne fordulhassanak elő, és a szorgos munkaerő a cég bármely szintjén és részlegében érdemei elismerésének tudatában, motiváltan dolgozhasson tovább.
A 125 országban 41 ezer gyorséttermet üzemeltető Yum Brands-nél is folytatta ezt a szokását. A 13,1 milliárd dolláros éves forgalmat bonyolító, 33 milliárdos piaci kapitalizációval bíró Yum Brands tulajdonába olyan ismert élelmiszer- és vendéglátóipari márkák tartoznak, mint a Pizza Hut, a KFC vagy a Taco Bell.
Itt Novak a szervezeti kultúra szerves részévé tette az alkalmazottak elismerését és azt, hogy a kollégák rendszeresen megszavazták maguk közül a legjobbat. A nyerteseket, akire a legtöbben szavaztak, díjakkal tüntette ki, ajándékokat és pénzjutalmakat adott nekik. Talán idétlennek hangozhat, de a kitalált díjakkal tényleg szobrok jártak: gumiből készült csirke (KFC-alkalmazottaknak) és fröccsöntött „sajtfej” (a Pizza Hut dolgozóinak), valamint egy műanyag fogsor lábbal (a Yum munkatársainak).
Mindig készült portré is a díjat átvevőről, s a fényképet bekeretezve, dedikálva nemcsak elküldte az illetőnek, hanem vezérigazgatói irodája folyosójára is kitette. Havonta átlagosan 10 alkalmazottat díjazott, tehát évente 120-at. A helyiség a padlótól a falig megtelt ilyen fotókkal.
Jártában-keltében „Fogyasztómániás” (Customer Maniac) feliratú kitűzőket is osztogatott azoknak az éttermi alkalmazottaknak, akiknél látta, hogy készségesen bánnak a vásárlókkal.
Novak a rossz munkateljesítmény felismerését is fontosnak tartja, és azt, hogy erre is fel kell hívni az alkalmazott figyelmét, de nem mindenki szeme láttára és füle hallatára. De bizony néha a kritika is jobb az elnézésnél! Olykor a konfliktuskerülés következményei akár súlyosabbak is lehetnek, mint maga a konfliktus.
Forrás: Business Insider
