Boldog munkavállalók, kedves főnökök, korrekt bérek, lojalitás, mosolygós munkanapok, és a heti feladatok mindig elkészülnek határidőre. Ez egy ideális munkahely, lenne… Sajnos leggyakrabban fikciónak tűnik, és ha csak az utolsó pontot vesszük, megdőlni látszik az idilli kép: a hétvégi túlóra lassan általános elvárás. Valójában akkor is nagyon rossz ötlet bevállalni, ha van lehetőségünk döntést hozni e kérdésben – mondjuk szabadúszóként vagy vállalkozóként.
Elvileg sohasem lehet aránytalanul hosszú vagy túlzottan terhelő a munkatárs privát élete szempontjából (családi programok, egyéb elfoglaltságok). De tegyük a szívünkre a kezünket, ki mer nemet mondani rendszeresen a plusz munkára a főnöknek? Ráadásul a technológia fejlődésével a legtöbb munkakörben tényleg bárhonnan és bármikor dolgozhatunk – ez sok szempontból előny, de éppígy lehet hátrány is.
Az emberek nagy része úgy gondolja, még mindig kisebb a stressz, ha inkább a hétvégén is nekiül kicsit a feltorlódott feladatoknak, mint ha azon szorong, mi minden várja később. Ez bizonyos, mondhatni krízishelyzetekben valóban igaz lehet, de semmiképpen nem érdemes rendszert csinálni belőle. Ha rendszeresen beáldozzuk a hétvégéinket, hogy utolérjük magunkat, lassan belecsúszunk a frusztráltság mély gödrébe. (Az otthoni munka egyébként életstílusként is csak akkor működik, felállítunk szabályokat magunk számára, amelyeket be is tartunk.)
A túlzott túlórázás káros az egészségre, ezt már régóta tudjuk. A vele járó plusz bevétel (már ha van) egy idő után nem jelent motivációt. Ha rendszeresen sérül a feltöltődésre, családra szánt privát idő, a munkatárs frusztrált, ingerült lesz. Az eleinte izgalmasnak tűnő plusz projekt csak plusz teherként nyomja a vállunkat. De stresszforrás a családdal töltött idő hiánya, a felborult életritmus is. A folyamatos fáradtság miatt jönnek a koncentrálási nehézségek, a kialvatlanság, és szépen lassan a kiégés gyakori tünetei. Ha már egyéb fizikai tüneteket is észlelünk, például gyors, jelentős fogyás, gyakori fejfájás, szívdobogás stb., érdemes orvoshoz fordulni, de mindenekelőtt változtatni a körülményeken. Ez a cégvezetésnek is érdeke, hiszen ha betegség miatt kiesik a munkából az alkalmazott, azzal sokat veszíthet a vállalat. És akkor még a fluktuáció, az elvándorlás hatásait nem is említettünk, pedig sokszor ez a vége a túlzott elvárásoknak. Erről korábban már írtunk bővebben.
A minőségi szabadidő, a kikapcsolódás lehetősége, az elegendő pihenőidő mindenkinek jár, ez nem kérdéses. Bár a törvény lehetőséget ad kiskapukra, nem érdemes ezzel élni, hiszen kiegyensúlyozott, kipihent munkatársakkal lehet csak hatékony munkát végezni – a munkanapokon legalább. Ha hagyunk időt a pihenésre, feltöltődésre, a hét többi napján kisebb eséllyel lesz panasz a termelékenységre.
A kulcs ugyanis a termelékenység növelése lenne, de ennek nem biztos, hogy az állandó munka tesz a legjobbat. Valójában ahhoz, hogy eredményesen, de fenntartható módon dolgozzunk, szükség van (ha más nem teszi meg, magunk által felállított) határokra.
Meg kell szabnunk, hogy mi az az idő, amit tényleg magunkra, a családunkra kell fordítanunk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak és elégedettek maradjunk. Hogy elkerüljük a rendszeres hétvégi munkát, foglalkozzunk inkább azzal, hogy hogyan növelhetjük a hatékonyságunkat munkaidőben!
