Vállalkozási szerződéssel dolgozó cégeknél különösen igaz, hogy probléma esetén mindenképpen érdemes írásos, tértivevénnyel postára adott fizetési felszólítást küldeni. Ha gond van, nem szabad kapkodva otthagyni csapot-papot, mert hiába érezzük úgy, hogy nekünk van igazunk, a bíróság előtt bajba kerülhetünk.
Most pedig következik egy tanulságos igaz történet. Pár éve egy kis cég alvállalkozási szerződés kötött a helyi önkormányzattal, melynek alapján 6 500 000 forint alvállalkozói díjért elvállalta a városi kastély felújítását. A munka 80%-os készültségi foknál tartott, amikor a vállalkozó úgy döntött, hogy otthagyja a munkaterületet, mert a megbízója már az addigi pótmunkákat sem fizette ki és attól tartott, hogy még a maradék pénze is rámegy az építkezésre, őt pedig egyáltalán nem fogják kifizetni. A levonulás miatt az önkormányzat elállt a szerződéstől. Az ügy bíróságra került, ahol a megrendelő meghiúsulási kötbért, a vállalkozó pedig a pótmunkák ellenértékét követelte a bíróság előtt annak késedelmi kamataival együtt.
Az elsőfokú bíróság az önkormányzatnak adott igazat. A másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta, az vállalkozót kötelezte a meghiúsulási kötbér megfizetésére, a megrendelő esetében pedig a pótmunka ellenértéke utáni késedelmi kamatok megfizetésétől eltekintett arra hivatkozással, hogy a pótmunka ellenértékét a kiállítandó számla szerinti teljesítési határidőben köteles fizetni.
A jogerős ítélet indokolása szerint a vállalkozó a munkaterületről való levonulását megelőzően igazolható módon – írásban – nem szólította fel a megrendelőt az általa elvégzett pótmunkák ellenértékének megfizetésére, és nem figyelmeztette őt arra, hogy a díj kiegyenlítésének elmaradása esetében a vállalt munkafeladat teljesítését a továbbiakban nem folytatja. Ezért azt állapította meg a bíróság, hogy a vállalkozó – bár jogos önérzetét nem vitatják –jogellenesen zárkózott el a további munkavégzéstől. Így az önkormányzat alappal tartott igényt az alvállalkozási szerződésben kikötött meghiúsulási kötbér megfizetésére. Az ítélet szerint az elvégzett pótmunka ellenértékét a megrendelő köteles megfizetni, késedelmi kamatokra viszont a vállalkozó a pótmunkák díja után nem tarthat igényt, követeléséről ugyanis számlát nem állított ki.
A Legfelsőbb bíróság a számla kibocsájtása, ki nem bocsájtása kérdésében úgy döntött, perben kérhetjük a tartozás kifizetését, akkor is, ha arról nem állítottunk ki számlát. Az ellenszolgáltatás ugyanis a törvényi előírások folytán - a felek eltérő rendelkezésének hiányában - a szolgáltatás teljesítésekor válik esedékessé. A számlázási kötelezettség elmulasztása az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítésekor való esedékessé válását nem érinti. Ezért a másodfokú bíróság azon döntését mellyel a számla kiállításnak függvényében kötelezte a felperest az alperes által elvégzett pótmunka ellenértékének megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. Ennek megfelelően bár a vállalkozó a pótmunka ellenértékéről számlát nem állított ki, fizetési felszólítást nem küldött, de pótmunkadíj-igényét bírósági keresetben érvényesítette, így ennek kézhezvételi időpontjától a késedelmi kamat jogosan jár.
