Az interjú a Piac & Profit magazin április-májusi számában jelent meg.
A következő lapszám június 25-én jelenik meg. Keresse az Inmedio és Relay újságárusoknál, vagy fizessen elő a magazinra. Megrendelését itt adhatja le>>>
Az azonnali fizetési rendszer ugyan nyolc hónapos késéssel, de elindult. Annak ellenére, hogy akkor már a koronavírus-járvány Magyarországon kézzelfogható közelségbe került, néhány nappal később meg is lett az első fertőzött, a kormány pedig veszélyhelyzetet hirdetett. Fontolgatták a március 2-ai indulás elhalasztását?
– Ez szóba sem került, annyira jók voltak az éles próbaüzem tapasztalatai. A 34 pénzforgalmi szereplő nagy része már tavaly szeptember óta, novembertől pedig már mindenki élesben tesztelt. Ahogy közeledtünk a március 2-ai induláshoz, egyre biztosabbak voltunk abban, hogy ez nagyon sikeres projekt lesz. Így is lett. A legnevesebb nemzetközi pénzforgalmi szaklap is beszámolt az indulás sikereiről és az első egy hónapról. A szakmában nagyon komoly visszhangja volt. De a legfontosabb, hogy egyáltalán nem voltak rendszerszintű problémák, és mind a 34 szereplő szinte az első másodpercektől aktív volt. Utólag egyébként látszik, milyen jó, hogy fel sem merült a halasztás, hiszen az elektronikus fizetés jelentősége pont a koronavírus-járvány miatt megnőtt, az azonnali fizetés a legtöbb helyzetben fizikai kontakt nélküli alternatívát kínál, legyen szó számlafizetésről vagy személyek közötti pénzküldésről. E tekintetben kétségtelenül szerencsés volt az indulás időpontja.
Ez a számok nyelvére lefordítva mit jelent?
– Az első hónapban 9,3 millió darab bankok közötti átutalás teljesült, 1363 milliárd forint összértékben. A tranzakciók 99,9 százaléka sikeres volt, 92 százalékuk pedig a jogszabályi kötelező öt másodpercnél is gyorsabban, két másodpercen belül megvalósult. Ezek jobb adatok, mint amire én számítottam. Az ügyfelek szeretik az újfajta fizetési kultúrát: a folyamatos – 24/7/365 – elérhetőség előnyeit jelzi, hogy a tranzakciók 31 százalékát indították a jelenlegi napközbeni elszámolás üzemidején kívül, hétköznap éjszaka vagy hétvégén. Az átlagos átutalási összeg 150 ezer forint körül volt.
A járvány sorra írja át a forgatókönyveket. Az azonnali fizetési rendszer tervei is módosultak? Például az, hogy szeptember 1-jétől már a vállalatok úgynevezett kötegelt átutalásai is teljesíthetők az azonnali fizetési rendszerben.
– Készülünk erre a határidőre, az éles tesztek már el is kezdődtek. Nem kérdés, hogy ennek szeptember 1-jén el kell indulnia, ehhez már mindenkinek megvan a technológiai felkészültsége. Most a próbákat kell gyakorivá tenni, hogy ha vannak hibák, azokat ki tudjuk szűrni, hogy az indulást követően már jól működjön a rendszer. A darabszámra nagy volumenű vállalati átutalások bekerülése kétségtelenül jelentős kihívás lesz, de az alkalmazandó terheléselosztás – az egy bankra eső, másodpercenként egy tranzakciós limit – nagyban megkönnyíti a helyzetet. Ami pedig a legfontosabb, s hosszú távon kulturális változást hoz, hogy az azonnali fizetésre mint infrastruktúrára ráépülnek különböző applikációk. A legtöbb banknak van már jelenleg is olyan mobilalkalmazása, amellyel egyszerűen és kényelmesen indítható azonnali átutalás, de tovább zajlanak a fejlesztések az ügyfélélmény fokozása érdekében.
E fejlesztéseket nem akaszthatja meg, hogy a bankrendszerre a koronavírus-járvány miatt többletteher hárul? Az év végéig tartó hitelmoratórium és a speciális banki különadó több mint 100 milliárd forintot von ki a szektorból.
– Nyilván egy moratórium kezelése nem egyszerű a bankoknak és azok informatikusainak, de nem megoldhatatlan feladat. A jegybanki kollégáim napi szinten állnak kapcsolatban a bankrendszerrel, és semmilyen problémát nem tapasztalnak. A banki különadó sem lehet hátráltató tényező, mivel a Magyar Bankszövetség kötött egy megállapodást a kormánnyal arról, hogy a következő öt évben visszakapják ezt az 55 milliárd forintot.
Az embereket az otthonaikba kényszerítő koronavírus-járvány miatt érthetően elszaporodtak az elektronikus fizetések. De ezeket a Pénzügyminisztérium arra hivatkozva is melegen ajánlotta, hogy a készpénzhasználat nem biztonságos. Valóban így van?
– Egyetértünk az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) abban, hogy a készpénzhasználat semmivel sem veszélyesebb, mint általában bármilyen tárgy megérintése. Ez orvosilag ellenőrzött tény. Ezen túl pedig az MNB igyekszik mindent megtenni e veszély csökkentésére. Például azzal, hogy a trezorjainkba bejövő pénzeket két hétig pihentetjük, orvosok szerint ennyi idő alatt elpusztul a vírus. S még mielőtt azt csomagolva, kötegelve visszaadjuk a bankrendszerbe, egy 170-180 fokosra felhevített kemencében fertőtlenítjük is.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy gyakorlatilag a pénzügyek minden területén megfordultak. Ön vezetett kereskedelmi bankot, biztosítót, volt tőzsdeelnök, most pedig az MNB alelnöke. Az pedig, hogy volt a Magyar Bankszövetség elnöke, most azért pikáns, mert a jegybank olyan elvárásokat is megfogalmaz a bankokkal szemben, amelyekkel azok nem értenek egyet.
– Csak az együttműködés a járható út. S ez az elmúlt tíz évben komoly mértékben meg is valósult a kormány, a Bankszövetség és az MNB között. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek viták, de az érdekek közösek. Nevezetesen, hogy a gazdaság működjön.
Amikor a Bankszövetség elnökeként leült tárgyalni Matolcsy Györggyel, félre tudták tenni a barátságot?
– Amikor számokról van szó, ezermilliárd forintokról, akkor ezt félre kell tenni. Van viszont egy pont, amikor már a számok sem számítanak, csak az, hogy megbízunk-e a másikban. A barátság ott segít. A svájcifrank-konverzióban például volt szerepe annak, hogy mi bíztunk egymásban, így ő meg tudta győzni a döntéshozókat, én pedig a vezérigazgatókat. (A 2015 augusztusában az MNB és a Bankszövetség között megkötött megállapodás értelmében az MNB a bankok rendelkezésére bocsátotta azt a svájcifrank-mennyiséget, amellyel a hitelintézetek megkezdhették a fogyasztói devizahitelek forintra váltását, azaz a lakossági devizahitelek kivezetését – a szerk.).
Visszatérve a mába: a bankok rendre kapnak kritikát az MNB-től, hogy túl drágák, az azonnali fizetési rendszer indulása kapcsán pedig a jegybank olcsó csomagokat várt el tőlük. Próbálnak lobbizni önnél az ex-kollégái?
– Folyamatosan. Az egyik részem meg is érti őket. De azt is tudom, hogy az MNB-nek és a bankrendszernek is az az érdeke, hogy olcsóbbak legyenek az ügyfeleknek nyújtott csomagok. Egyszerűen azért, mert az európai versenyben s a fintechekkel konkurálva muszáj lépniük a bankoknak, különben 3–5 év múlva problémáik lesznek. Némi vita után a hazai bankvezetők belátták, hogy a fintech típusú megoldásokba pénzt kell fektetni, annak érdekében, hogy felvegyék a kesztyűt azokkal a szereplőkkel, akik már itt vannak Magyarországon és gyakorlatilag elveszik a piacot a bankrendszer elől. A 34 banki szereplőből nyolcnál már csomagárazás van, és több mint egy tucatról tudok, amelyek ilyennel még az idén szeretnének előrukkolni. Úgy gondolom, másfél-két év alatt túl leszünk ezen a problémán is, hiszen a bankoknak is az az érdekük, hogy minél többször használják az átutalási rendszert, amiből stabil bevételük származhat.
A bankok arra hivatkoznak, hogy a tranzakciós illeték miatt sem tudnak olcsóbb ajánlatokkal előállni. Ebben az MNB milyen álláspontot képvisel? Ez azért is érdekes az ön személyét illetően, mert bankszövetségi elnökként szorgalmazta a tranzakciós illeték eltörlését.
– Az MNB-nek a tranzakciós illeték eltörlésével kapcsolatban semleges az álláspontja. Ez egyértelműen a kormány és a Bankszövetség megállapodásától függ. Mi csak azért dolgozunk, hogy a magyar fogyasztó olcsóbban jusson pénzforgalmi szolgáltatásokhoz. Mert hiszünk abban – ezért alkottuk meg az azonnali fizetési rendszert is –, hogy a pénzforgalomban a modern technológiáknak helyük van.
Akkor még bőven van teendő. Legalábbis az április elején ismertetett fintech és digitalizációs jelentésükből kiindulva, az ugyanis nem festett valami rózsás képet a hazai bankrendszerről: bár a szabályok engednék, viszonylag kevés szolgáltatás érhető el digitálisan. Elvileg ezen az embereket a bankfiókokból online síkra terelő koronavírus-járvány lendíthetne, csakhogy épp emiatt a bankok fejlesztési forrásai is szűkösebbek. Mit szól ehhez?
– Mi egy kicsit pozitívabban, közepesnek minősítettük a bankok digitalizációs helyzetét. Úgy gondolom azonban, hogy a magyar bankrendszernek, különösen az azonnali fizetési rendszer elindulása után, amely lelkileg is fordulópont volt a magyar bankárok számára, jó esélyük van arra, hogy az európai bankrendszerek sorában az elsők között legyenek a finctech és digitalizációs megoldások alkalmazásában. Hosszú távon nincs más megoldás, mint ebbe most pénzt fektetni, és új, minőségi kulturális lépést tenni a jövőben.
Pont ez a pénzbefektetés lehet rázós, hiszen amennyiben az alelnöktársa, Nagy Márton minapi előadásában felvázolt három forgatókönyv közül a legrosszabbik, a kétszázalékos GDP-csökkenés valósulna meg, a tavaly még 500 milliárdos profitot elért hazai bankszektor nullszaldós lenne.
– Ez így van. Egyelőre azonban mi egy más makrogazdasági pályában hiszünk (az interjú a Monetáris Tanács április 28-ai ülése előtt készült – a szerk.).
Sokakat meg is lepett, amikor a Monetáris Tanács március végi ülését követően még mindig 2-3 százalékos idei gazdasági növekedést jelzett előre, noha a Pénzügyminisztérium akkor már a recessziót sem zárta ki, s a világ szinte minden részén repkednek a mínuszok, sokan 5-10 százalékos GDP-esést várnak a világ és az egyes gazdaságok szintjén. Egy hónap elteltével is tartják a prognózisukat?
– A Monetáris Tanács ezen döntése egy tudatosan vállalt optimizmust sugall, amely a várakozásmenedzsment része. Két fontos dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban leszögezni. Az egyik, hogy mi mindig a tényekből indulhatunk ki, magyarul, az MNB adatvezérelt. Márpedig mi a januári és februári adatok alapján adtuk az áldásunkat a prognózisra. Egyszerűen nincs joga egy közgazdasági előrejelzőnek a tények alapján mást mondani, mert meg kell várnunk a márciusi számokat, és akkor tudunk az első negyedév alapján, ha kell, változtatni a makrogazdasági prognózisunkon. A másik, hogy mivel sem a termelőeszközök, sem az emberi tényezők nem mentek tönkre – hiszen otthon ülünk –, ebből következően egy olyan újjáépítési periódusban gondolkozik a Monetáris Tanács, mint amilyenre a háborúk után szokott sor kerülni, vagyis nagyon gyorsra és nagyon dinamikusra. Mi ebben hiszünk. Jelenleg a világon két jegybank optimista, a lengyel és a magyar, pont a két jó barát. Hozzánk hasonlóan a lengyelek is kétszázalékos növekedést várnak. Én kiegyeznék azzal, hogy ha sem a lengyeleknek, sem a magyaroknak nem lenne igazuk. Legyen a lengyel növekedés 1,7, a magyar pedig 1,8 százalék!
Aligha lehetett volna ennél mozgalmasabb ez az időszak: azonnali átutalás, ügyfél-azonosítás, PSD2, azaz az ügyfél-hitelesítés, most meg a koronavírus. Gondolom, nem erre számított, amikor igent mondott régi jó barátja, Matolcsy György jegybankelnök felkérésére.
– A szakmai kihívásokra számítottam, a koronavírusra értelemszerűn nem. Ne feledjük, egy éve ilyenkor még az egész világ Greta Thunberg svéd éghajlatváltozás-aktivistával volt elfoglalva, a globális politikai, gazdasági elit neki próbált megfelelni a klímavédelmet szolgáló különböző finanszírozási csomagokkal.
Mi volt a döntő érv amellett, hogy elvállalja az MNB-alelnöki posztot?
– Váratlanul ért a felkérés, de azonnal igent mondtam. Annak ellenére, hogy volt egy hosszú távú megállapodásom az akkori munkáltatómmal, az UniCredittel. Három okból döntöttem a váltás mellett. Az első Matolcsy úr személye. A másik, hogy azt megelőzően, hogy 26 évet töltöttem a mikroökonómiában, 15 éven át én is fizetési mérleggel, árfolyammal és makrogazdasági ügyekkel foglalkoztam. Ezért úgy éreztem, jó visszatérni e területre, az akkor szerzett tapasztalataimat hasznosítani. A harmadik pedig, hogy 44 éve ebben az épületben kezdtem a pályafutásomat, így, mondhatni, most egy kör bezárul, értelmet kapott, hogy miért az MNB volt az első munkahelyem.
Háromezer milliárd forintos friss forrással próbálja az MNB enyhíteni a válság miatti negatív hatásokat. Elegendő ez a pénzügyi mankó? S ha kell még mentőöv, tud dobni a jegybank, van még valami a tarsolyban?
– Nem szabad elfelejteni, hogy a háromezer milliárdos csomagon felül egyéb intézkedésekkel több ezer milliárdos likviditást biztosítottunk a hazai bankrendszer számára. Az egyik ilyen fontos döntés a tőkepuffer csökkentése.
Mi ennek a lényege?
– A 2008-as válságot megelőzően, 20–30 éven át az volt az ökölszabály, hogy a bankoknak legalább nyolcszázalékos tőkemegfelelési mutatót kellett fenntartaniuk. Vagyis 100 egységnyi hitel nyújtásához nyolc egységnyi tőkére volt szükség. A 2008-as válság hatására Európában és Amerikában ezt a minimális tőkemegfelelési igényt általában ötven százalékkal megemelték, tehát 12 százalék körülire. Amihez az adott felügyeletek minden országban az adott bankra egyedileg még plusz tőkeigényt határoztak meg. Európában kicsit szigorúbbat, Amerikában kevésbé, a Távol-Keleten liberálisabbat. Például, a bank számára kockázatosabb a tengeri szállítmányozást finanszírozni, mint egy bútorgyárat. Ezért a tengeri szállítmányozó cégeknek hitelt adó bankokat még nagyobb, 13-14 százaléknyi tőkére kényszerítették. Ezt az elmúlt években szokásos tőkemegfelelési igényt csökkentettük a magyar bankok számára most, átmenetileg, 2020 végéig úgy, hogy 100 egységnyi hitelhez elegendő 9-10 egységnyi tőke. Kicsit kevesebb figyelmet kapott a médiában az a másik fontos döntés, hogy egy hónapja az MNB lehetővé tette a kereskedelmi bankoknak, hogy a nagyvállalati portfóliójukat fedezetként elhelyezzék a jegybankban, s azért cserébe friss pénzt kapnak. Ez a nyolcezer milliárd forintos teljes vállalati hitelportfólióból több ezer milliárdot érint, ennyivel nőhet a bankok likviditása. Az első hónapban több száz milliárdos nagyságrendben éltek is e lehetőséggel a hitelintézetek.
Ahhoz képest, amikor ön volt a tőzsdeelnök, nemigen változott a helyzet: az akkor is meglévő négy blue chip – OTP, Mol, Richter, Magyar Telekom – mellé senki nem zárkózott fel, s a kis- és középvállalkozások sem igyekeznek a börzére. Hogyan lehet ezen változtatni? – kérdezzük ezt úgyis, mint a tőzsdetulajdonos MNB alelnökétől.
– Azt nem akarom állítani, hogy 2015-től, vagyis amióta az MNB komolyan részt vesz a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) életében, forradalmi változás következett be, de azért mindenképpen történt előrelépés. Például, míg 2015-ben 8,5 milliárd forint volt a napi átlagos részvénypiaci forgalom, addig most 10,5 milliárd, ez 20 százalékos növekedés. A blue chipek forgalomból való részesedése öt éve 96 százalék volt, most 87 százalék. Megnyitottuk az X-Tend Piacot a kis- és közepes vállalkozások előtt, 200 céget kivittünk a londoni tőzsdére az Elite program keretében. Minden évben 50 olyan vállalatot kiképezünk, és a BÉT 50 nevű kiadványban megjelentetünk, amelyeknek van esélyük arra, hogy a jövőben a tőzsdére lépjenek. Négyen ezt meg is tették. Szép lassan tehát erősítjük a tőzsde szerepét a magyar gazdaságban, és mindenképpen szeretnénk, ha a tőkepiacnak nagyobb szerepe lenne, általában a magyar pénzügyi rendszerben. Ezért is kezdte el tavaly az MNB a Növekedési Kötvényprogramot is, ami szintén a tőkepiaci fejlesztést szolgálja. Látványos sikerekre azonban a következő években sem számítok. Álmodozhatnék arról, hogy a Magyar Posta, a Szerencsejáték Zrt. vagy állami bankok a tőzsdére mennek. Remélem, ezek közül is megvalósul valami, de alapvetően az apró munkában hiszek. Úgy látom, hogy apró lépésekkel, de haladunk a céljaink felé.
Az MNB meddig szeretne többségi tulajdonos maradni a BÉT-ben?
– Tavaly hoztunk egy stratégiai döntést arról, hogy szeretnénk néhány éves távlatban a többségi tulajdonunkból eladni, s kisebbségi részvényesként tovább maradni. Ezért most a tőzsde vezetését megbíztuk, hogy dolgozza ki, hogyan lehetne a BÉT-et tőzsdére vinni a következő két-három évben. E tervezet első változatát a tőzsde igazgatósága már az idén tárgyalni fogja, s ha minden jól megy, 2021 első felében tudunk hozni egy stratégiai döntést arról, hogy a BÉT-et tőzsdére visszük, ami a nagy börzékre is jellemző. Ez lehetőséget adna arra, hogy az MNB részesedését többségiből kisebbségivé csökkentsük.
Fotó: Bánkuti András
