A Columbo tévésorozat 1973-ban készült Double Exposure című epizódjában a cselekmény szerint a gyilkos a popcorn képét vágta be a moziban vetítendő film kópiájába, hogy a kiszemelt áldozat az adott pillanatban hirtelen megéhezzen, és kimenjen a vetítőteremből a büfébe pattogatott kukoricát venni. Az ötlet valós kísérletből származik: az 50-es években James Vicary vizsgálta egy New Jersey-i moziban, vajon a Picnic Storm című film kópiájába rejtett, éhséget keltő képekre reagálnak-e a nézők. Reagáltak. A mozi popcorneladásai 57 százalékkal, kólabevételei 18 százalékkal nőttek. Az esetről sajtótájékoztatót tartott 1957-ben Washingtonban, és behívták bizottsági meghallgatásra a Szenátusba. A tévécsatornákat tömörítő National Association of Broadcasters azonban csalásnak nevezte Vickary akcióját.
John Carpenter Elpusztíthatatlanok (1988) című horrorfilmjében, a reklámügynökségről szóló Agency (1980) kanadai thrillerben, a Harcosok klubjában (1999) vagy az X-Akták széria Blood (Vér) című epizódjában a cselekmény az ingerküszöb alatti vizuális információk körül forgott.
Makulátlan elmék örök ragyogása
Becslések szerint évente 30 ezer reklámot sugároznak a televíziók világszerte, s a nagy képözön „érzéketlenné” teszi a nézőket, figyelmeztetnek pszichológusok. Következésképp nagyobb ingerekre van szükség ugyanolyanszintű hatás eléréséhez.
Amint a (Steve) Roper Group Inc. 1992-es kutatásából kiderült, a megkérdezett amerikaiak 57 százaléka hitt benne, hogy a média szubliminális stimulációnak teszi ki őket, csak 12 százaléka vélekedett úgy, hogy „szinte sohasem” történik ilyesmi. Holott az USA-beli tömegkommunikációt államilag felügyelő Federal Communications Commission (FCC) 1974-ben kimondta, hogy az ilyen képek közvetítése „nem összeegyeztethető a sugárzási engedély kötelezettségeivel”. A tiltás azonban jogilag nem kötelező érvényű, vagyis a törvény-végrehajtási szervek nem tehetnek semmit a bújtatott üzenetek ellen. 1984-ben egy kongresszusi meghallgatáson Howard Shevrin moratóriumot szorgalmazott az ilyen képfajtákra. De az Amerikai Reklámügynökségek Szövetsége lobbizásának köszönhetően nem született ilyen tilalom, mondván az ingerküszöb alatti vizuális ingerek „valószínűtlen, hogy hatást gyakoroljanak” az emberekre.
A 2000-es amerikai elnökválasztás idején egy Bush mellett szóló tévéreklámban a megjelenő „bureaucrats” (bürokraták) szóból egy filmkocka erejéig csak a vége volt látható („rats”, vagyis patkányok), ami már szubliminális sugallás. Az FCC megvizsgálta az esetet, de nem rótt ki bírságot.
Összeesküvés-elméletek
A rejtett jelenségek természetüknél fogva melegágyai a paranoid elmék teóriáinak. Amerikában egyesek a tömeges elhízást, mások a lakosság eladósodását is a reklámok tudatalatti stimuláló hatásával magyarázzák. A legszélsőségesebbek azt vallják, hogy a gazdagok szubliminális manipulálással igyekeznek szegénysorba taszítani a tömegeket, s a vagyoni egyenlőtlenségeket – az amerikai társadalom 40 százaléka a javaknak mindössze a 0,2 százalékát birtokolja – is e titkos taktika eredményének látják.
Tudatunk észrevétlen megbűvölése olyannyira valós dolog, hogy annak kollektív következményei is lehetnek. 2007-ben dr. Ran Hassin a jeruzsálemi Hebrew Egyetemen vezetett kísérletet, amelyben a palesztin–izraeli konfliktusról ellentétes nézeteket vallókat faggattak. A komputeren kitöltendő kérdőívben szubliminális módon – 16 ezredmásodpercig – az izraeli zászlót tüntették fel, többször is. Mindezt nem sokkal a választások előtt. Később telefonon ellenőrizték, hogy kire szavaztak az érintettek. Érdekes változást tapasztaltak: az urnák előtt a polarizált politikai spektrum mindkét szélén lévők egyaránt a közép felé húztak. A tudósok ezzel bizonyították be, hogy a szubliminális információközlés a gondolkodást és a voksolást is képes befolyásolni, s végső soron hathat a társadalmi és politikai közéletre
