Egy, a 2010-es évek elején napvilágot látott felmérés szerint több, mint 20 ezer milliárd dollárra tehető az a pénzösszeg, amelyet a világ tehetős emberei offshore társaságok számláin tartanak. Más feltételezések akár ennek többszörösére is becsülik az elrejtett vagyonok mértékét. Az offshore számlákon tartott pénzek több szempontból is hiányoznak a fejlett világ országainak költségvetéséből. Egyrészt ezen vagyonok és azok hozadékai után a tulajdonosaik nem fizetnek adót. Másrészt azok nem vesznek részt az adott országok gazdasági vérkeringésében sem, azok nincsenek bevonva a jövedelemtermelő folyamatokba.
Az elmúlt pár évben ezért komoly, összehangolt támadás indult világszerte arra, hogy a rejtett vagyonok napvilágra kerüljenek. A háború élharcosa a világ legfejlettebb tőkeküldő országa, az Egyesült Államok, amely az ún. FATCA rendszeren keresztül a világ legtöbb bankját rákényszerítette az amerikai állampolgárok bankszámlaadatainak átadására. Számos egyezmény született az Európai Unió és az OECD égisze alatt is, amelyek célja, hogy a részes államok egymással banki információt cseréljenek. Kényszerűen részt vesznek ezért a küzdelemben a bankrendszer szereplői is: ma már egy adóparadicsomi társaság részére fejlett országban bankszámlát nyitni szinte lehetetlen vállalkozás, arról nem is beszélve, hogy ilyen országokba irányuló vagy ilyen országokból jövő pénzátutalásokat a fejlett bankrendszerek ma már csak nagyon vonakodva fogadnak be.
Az elrettentés és korlátozás politikája nem működne hatékony ösztönzők nélkül. Az utóbbi években szinte valamennyi fejlett ország vezetett be amnesztia jellegű rendelkezéseket annak érdekében, hogy a forró külföldi pénzeket hazacsábítsák. Magyarország erre nagyon jó példa: az elmúlt 6-7 évben folyamatosan volt hatályban a külföldi pénzek adóhatékony hazahozatalára csábító, valamilyen amnesztiacsomag – írta dr. Jalsovszky Pál a Jalsovszky Ügyvédi iroda alapítója legfrissebb blogbejegyzésében.
Eljött tehát az offshore várva várt halála? Megszűnnek a rejtett számlák és valamennyi, eddig külföldön tartott, eltitkolt pénz visszakerül a fejlett országok vérkeringésébe? Nehéz erre a kérdésre még egyértelmű igent válaszolni, sok megválaszolatlan kérdés húzódik még meg a jelenlegi programok mögött. Tud-e világszinten egy olyan rendszer hatékonyan működni, amelynek bevezetése az Egyesült Államok oldaláról is több évet vett igénybe, és jelentős diplomáciai erőfeszítést jelentett? Mit tudnak kezdeni az egyes országok a hirtelen rájuk zúduló tömérdek adattal? Lesznek-e menedékországok, amelyek szándékosan kimaradnak az információcseréből? Tanácsadók ki tudnak-e találni olyan struktúrákat, amelyek az egyezmények hatályán kívül kerülhetnek?
Még, ha maradnak is menekülőutak, egyre nyilvánvalóbb, hogy azok igénybe vétele lényegesen költségesebb és kockázatosabb lesz a jövőben. Aki még mindig rejtve kívánja tartani pénzét, esetleg olyan ország olyan bankjában kénytelen azt elhelyezni, amelyekről eddig még nem is hallott. Sokkal nehezebbé válik az ezen pénzekhez való hozzáférés – akár készpénz, akár átutalás formájában. Sokakban fel fog merülni a kérdés, van-e még egyáltalán értelme, haszna a forró pénzeket külföldön, láthatatlanul tartani. És már azzal, ha ez a kérdés csak felvetődik, nagyot lépett előre a világ a pénzügyi átláthatóság útján.
