A legegyszerűbb módszer, ha a csomagolás révén keltik azt a benyomást, hogy német, tehát kiváló gyártmányról van szó. Ennél mi sem könnyebb: a feliratnak német gyártót kell sugallnia, és persze nem cirill, hanem latin betűsnek kell lennie.
Így például létezik Westfalika nevű cipőbolt-hálózat (ha Vesztfália nevének átírása nem is sikerült a legjobban...), vannak Kanzler márkájú ruházati termékek, Gipfel konyhagépek, Bork háztartási kellékek. A Thomas Münz cipőmárka azzal hirdette magát, hogy a cégalapító jeles brandenburgi mester nevét viseli, és van nagy irodaszer-gyártó vállalat is – Erich Krause néven.
A német ipar vegyes érzelmekkel tekint a jelenségre. Ha jók a németnek álcázott termékek, az még segíthet is a német áruk hírnevének, ám ha gyengébbek, ami a sokkal valószínűbb eset, természetesen ártanak.
Lehetne persze perelni, de erre nemigen kerül sor, mivel Oroszországban az eljárások bonyolultak, és igen sokáig tartanak. Lépni akkor kellene, ha a hamisítók versenytársként lépnek fel, de ez ritka: nyilván mások a célcsoportjai például egy német divatcégnek Moszkvában, mint egy „ál-német” vállalatnak valahol Szibériában. (Neue Zürcher Zeitung)
