Mitől lesz kockázati tőke szempontból érdekes egy, a piacon régi motorosnak számító cég?
Fontos szempont a cég biztos múltja, jövőbe mutató víziója, s nem utolsósorban a menedzsment profizmusa. Nem véletlen, hogy a Fordulat Tőkelalap elsődleges célcsoportját azok a hosszabb ideje működő, a saját területükön komoly piaci súllyal bíró, jó track recorddal és bejáratott menedzsmenttel működő vállalatok alkotják, amelyek további bővülésüket külső tőkebevonás révén tudják a leghatékonyabban elérni. A közelmúltban a Graboplast Zrt. padlógyártó cégbe történő invesztálás mellett például elsősorban az szólt, hogy a társaság kifejezetten diverzifikált a vásárlói körrel rendelkezik, számos országba exportál, ez a több lábon állás pedig komoly stabilitást jelent a vállalat jövőjére nézve. Ugyanakkor az egyik legfőbb kockázat is a cég piacaihoz kapcsolódik. A cégnek még jelenleg is jelentős árbevétele származik Oroszországból és Ukrajnából, mely a jelenlegi geopolitikai helyzet miatt kockázatot jelent. A társaságnak azonban az elmúlt években sikerült olyan mértékben diverzifikálnia export értékesítését, hogy ha keleten jelentősebb visszaesés következik is be, más piacokon ezt várhatóan kompenzálni tudja.
Egészen biztos, hogy kisebb kockázata van egy ilyen befektetésnek, mintha induló vállalkozásba invesztálnánk kockázati tőkét. Míg a startupok jelentős része elbukik, a mi piacunkon ez nem jellemző, sokkal alacsonyabb a bedőlő cégek aránya. De ez a két befektetési modell különböző sajátosságaiból fakad: míg az induló vállalkozásokba invesztálók pénzügyi terve is úgy készül, hogy öt projektből egy eladásával már komoly profitra tesznek szert, addig mi alacsonyabb kockázattal és ezzel arányosan kisebb megtérüléssel is kalkulálunk.
Mikor jelenthetjük ki egy befektetésről, hogy sikeres?
Befektetéseink célja, hogy meghatározott időintervallumon belül megfelelő hozamot produkáló exitet tudjunk elérni, azaz a sikeresség jelentős részben a jó eladáson múlik. Természetesen menet közben is vannak jelei annak, ha egy cég jó irányba tart, a befektető számára például mindig megnyugtató, ha a vállalat teljesíti az üzleti tervben vállaltakat. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy van arra is példa, hogy gyengébb teljesítménnyel is értek el remek exitet, azaz az üzleti tervben foglaltak megvalósítása inkább indikációként kezelendő, mérget nem lehet arra venni, hogy ez a teljesítmény biztosan jó eladást eredményez.
És ha egy befektetésről kiderül rossz döntés volt? Van visszaút?
Amennyiben egy cég jelentősen elmarad attól a profitabilitástól, aminek reményében egy alap befektetett, el kell gondolkozni azon, hogy hogyan lehet megfelelő irányba kormányozni a céget. A hangsúly a kormányozáson van, egy befektetésből ugyanis nem lehet kiugrani: aki beszállt, az az eladásig bent is marad, így mindig megoldás-orientált a gondolkodásunk. Amennyiben nem látunk más lehetőséget, profilváltást kezdeményezünk, újrastrukturáljuk a céget, új menedzsmentet nevezünk ki. Szerencsére nálunk még nem volt ilyen, igaz, nemrég óta vagyunk a piacon.
Hogyan száll ki a befektető a gyakorlatban, amikor eljön az idő?
Erre megvannak a viszonylag sztenderd megoldások. Nem tőzsdei társaságok esetében alapvetően a szakmai befektető felé történő értékesítés a legvalószínűbb, de szóba jöhet más pénzügyi befektető is. Ahol egy alap nem rendelkezik többségi részesdéssel, ott elképzelhető a többi – adott esetben egy többségi – tulajdonos általi kivásárlás. És bizonyos feltételek teljesülése esetén célszerű lehet megvizsgálni a tőzsdei bevezetés lehetőségét is.