A GKI Gazdaságkutató Zrt. novemberi reprezentatív (987 válaszadó cég) vállalati felmérésében azt is megvizsgálta, hogy melyek azok a problémák, amelyek miatt a vállalatok nem képesek a megfelelő munkaerő felvételére. A munkára jelentkezők szakmai képzetlensége, szakmai alkalmatlansága, alacsony motiváltsága, illetve a kínált kereset alacsony szintje került a fókuszba. Fontos megkülönböztetni a szakmai képzetlenséget és a szakmai alkalmatlanságot. Míg előbbi azokat takarja, akik az adott szakmát nem tanulták, addig utóbbi a szakma azon elsajátítóit jelenti, akik a képzés elvégzése ellenére sem alkalmasak az adott munkára. Fontos hangsúlyozni, hogy a kapott eredmények a vállalatok véleményét mutatják. (Ugyanakkor sokszor az álláshirdetésen is múlik, hogy nincs megfelelő jelentkező!)
A megfelelő munkaerő megtalálása során a cégeknél jelentős problémaként szerepel az alacsony motiváltság (+43). Második helyen szerepel, hogy nem megfelelő képzettséggel jelentkeznek munkára (+41), melyet a szakmai alkalmatlanság követ (+38), s végül a sort az alacsony kínált kereset zárja (+28).
A motiválatlanság súlyos következményekkel jár a (munkavégzés hatékonyságának s egyben a munkamorálnak a romlása), ami a cégen belüli magas fluktuációhoz is vezethet. Mind az érdektelenség okozta hatékonyságvesztés, mind a fluktuáció növekedése költségeket okoz a vállalatnál, melyeknek hatásai már rövidtávon is érezhetők. A nem megfelelő szakképzettség, illetve a szakképzettség ellenére jelentkező alkalmatlanság egyaránt a szakképzési rendszer súlyos zavaraira mutat rá. Egyfelől nem képez a rendszer olyan szakmákra, amelyekre igény lenne, másfelől akiket képez, azoknak nem megfelelő a tudásszintje.
A potenciális munkavállalók alacsony motiváltsága leginkább a 150 fő feletti létszámmal rendelkező vállalatokat érinti, a válaszadók a maximális +100 pontból átlagosan 53-ra értékelték ezt a szempontot. A további méretkategóriák esetében is az értékek magasak, ugyanakkor a „motiválatlansági átlag” alatt maradtak.
Az ágazatok többségében jelentős probléma a munkavállalók alacsony motiváltsága. Ezek közül kiemelkedő a kereskedelem (+64), a könnyűipar (+58), a gépipar (+55) és az élelmiszeripar (+53). Ez nem meglepő, hiszen ezen iparágakban tevékenykedő cégek többsége több műszakra keres munkaerőt és jellemzően alacsony fizetést kínálnak e mellé. A munkavállalók lelkesedését továbbá visszavetheti, az elvégzendő feladatok monotonitása és az előre lépési lehetőségek korlátoltsága.
Összességében tehát a vállalatok vezetői nem az alacsony bérszintben látják a problémát, mint inkább a szakmai alkalmatlanságban és képzetlenségben, s legfőképp a motiválatlanságban. Míg a szakmai nehézségeket a képzési rendszer átgondolása, s annak kereslet- és jövőorientált átszervezése oldhatná meg, addig az utóbbi jóval bonyolultabb probléma. A munkakedv és a munkahatékonyság javításához szükséges, de nem elégséges eszköz önmagában a béremelés. Az említett ágazatokban tevékenykedő vállalatok jellemzően kevés hozzáadott értéket termelnek, s így kevésbé lesznek képesek a tömeges béremelésre. Ezeknél a cégeknél tehát beköszöntött az az idő, amikor újra kell gondolni az üzleti modellt: vagy gépekkel kell helyettesíteni a munkaerő egy részét, vagy átszervezni a leginkább fontos tevékenységeket, s esetleg teljesen új pályára vinni azokat.
