Mark Zuckerberg otthagyta az egyetemet, hogy minden idejét a Facebook-nak szentelhesse, Steve Jobs olyan új stratégiát vezetett be az Apple-nél, amitől akkor minden cégvezető haja égnek állt. A sikeres emberek sokszor úgy válnak sikeressé, hogy fittyet hánynak a konvencióknak, elengedik a fülük mellett mások tanácsait, mert képesek előre látni a trendeket.Ezért most bemutatunk négy, gyakran ismételt karriertanácsot, amiket jobb, ha nem fogadunk meg.
Senki sem szereti az állásszédelgőket!
Ez az egyik leggyakrabban ismételgetett tévedés, mivel régebben a cégvezetők többsége valóban ellenérzéseket táplált azokkal szemben, akik gyakran váltogatták a munkahelyeiket. Nem ok nélkül, hiszen ezeknél az alkalmazottaknál mindig fennállt a veszély, hogy egyik pillanatról a másikra „dobbantanak”.
Csakhogy a válság és a szakértelem utáni hajsza felülírta ezt a gondolkodásmódot. Az átlagos idő, amit jelenleg egy alkalmazott az Egyesült Államokban egy cégnél tölt, 4,4 év. Már senki sem keres (és nem is nagyon talál) nyugdíjas állást. A becslések szerint az ezredfordulón születettek már csak átlagosan 2,8-3 évet fognak egy munkahelyen eltölteni – de inkább kevesebbet.
Akinek sok munkahelye volt, a tapasztalatok széles skálájával rendelkezik, tehát mindinkább felértékelődik az álláspiacon. (Természetesen nem egy-két hónapig betöltött munkakörökről van szó.) Ha tehát úgy érezzük, hogy a munkahelyünk nem kínál megfelelő kihívást számunkra, váltsunk bátran!
Ha már körbeüljük az asztalt és mindenki elmondja a véleményét, tökéletes alkalom, hogy mi is hallassuk a hangunkat. Csakhogy ez tévedés, mivel a meetingek igencsak időpazarló módjai a kommunikációnak: egy átlagos irodai dolgozó ugyanis például havonta közel 3 munkanapot töltenek vállalati meetingeken, és egy tipikus, 5 fős döntéshozatal jellemzően 65 e-mailt generál.
Ráadásul az alkalmazottak és a menedzserek 90 százaléka teljesen feleslegesnek tekinti a rendszeres „összeröffenéseket” és inkább más, akár elektronikus formában végzett kommunikációs megoldást preferál. Ha tehát nincs érdemi mondanivalónk egy meetingen, akkor inkább ne raboljuk mások idejét!
Csak a fizetés számít!
Legyünk őszinték: ha egy reggel arra ébrednénk, hogy milliárdosok vagyunk, mi lenne az első dolgunk? A többség valószínűleg azonnal felmondana a munkahelyén, sőt még az asztalt is a főnökre borítaná. Egy Eurobarométer felmérés szerint, az európai munkavállalóknak csupán alig több mint fele (53%) érzi úgy, hogy jó munkafeltételek mellett dogozik, és többségük (57%) elégedetlen munkahelyével.
Ha tehát arra a kérdésre, hogy mit szeretünk a munkahelyünkben, csak az a válaszunk, hogy „jó a fizetés”, kezdhetünk más munkahelyet nézni, mivel a kedvetlenségünk előbb-utóbb kiégéshez vezet. (Ezért egyszerűen néha mondjunk nemet.)
Először érkezz és távozz utolsónak!
Fontos, hogy a főnök lássa, hogy milyen elkötelezettek vagyunk. Sokan azt hiszik, hogy ha minél több feladatot vállalnak, minél több időt töltenek a munkahelyükön, akkor gyorsabban előrekerülnek a munkahelyi ranglétrán. Csakhogy ez hosszú távon roppant káros téveszme. A kemény munka ugyan mindig kifizetődik, de különbséget kell tenni aközött, aki keményen dolgozik és aki mániásan a munkájának szenteli magát, vagyis munkaholista.
A Padovai Egyetem úttörő kutatásában 15 éven keresztül figyelt munkavállalókat. Mint kiderült, a munkaholisták ugyan először szépnek látszó eredményeket értek el, ám hosszú távon megromlott az egészségük, csökkent motivációjuk, több hibát vétettek és ezért végül lemaradtak a munkahelyi „versenyben”. Ezért fontosabb, hogy szabjunk határt feladatainknak és alakítsunk ki egészséges egyensúlyt a munkánk és a magánéletünk között. (Itt talál 4 bevált tippet a munka és magánélet egyensúlyának fenntartásához.)
A cikk az alábbi bejegyzés alapján készült.
