Az új útmutató legfőbb jelentősége abban áll, hogy bár az adóhatóság az Európai Unió Bíróságának következetes gyakorlata alapján rögzíti, hogy nem tagadható meg az adólevonási jog kizárólag olyan, a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra alapozva, amelyről a számlabefogadó nem tudott, illetve nem tudhatott, a kellő gondosság alátámasztása érdekében számos, az ítélkezési gyakorlaton túlmutató intézkedést vár el a számlabefogadótól.
Egyes elmulasztott intézkedésekre (mint például a személyi, tárgyi feltételek, vagy a képviselet ellenőrzésének elmaradására) az adóhatóság már korábban is alapozta megállapításait, azonban az adólevonási jog érvényesítése érdekében most először fogalmazza meg ilyen strukturáltan valamennyi elvárását. (Nem véletlenül szentel ekkora figyelmet az áfalevonásnak a NAV: a forgalmi adó negyedének ugyanis bottal üthetjük a nyomát!)
„Amennyiben adókijátszásra utaló körülmények észlelhetők nemcsak egy konkrét ügylet kapcsán, hanem az érintett gazdasági szektorban is, az adóhatóság elvárásként fogalmazza meg, hogy a számlabefogadó ésszerű intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy adókijátszásnak ne legyen részese, és részletesebben tájékozódjon partneréről, amelytől termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni” – emelte ki Veszprémi István, a Deloitte Adó- és jogi tanácsadási részlegének partnere.
Az intézkedések körében az adóhatóság indokoltnak tartja a számlakibocsátó teljesítőképességéről, a munkát elvégző személyéről, szaktudásáról való meggyőződést, különösen, ha a szerződés teljesítése különleges szakértelmet kíván, vagy a szolgáltatás bizalmi jellegű. E vonatkozásban az adóhatóság álláspontja szerint az sem kizárt, hogy több lehetséges partnertől is árajánlatot kérjenek, és az árajánlatok kiértékelésénél a szállító megbízhatóságának kérdését is figyelembe vegyék a számlabefogadók. A teljesítés során ugyancsak elvárásként került megfogalmazásra, hogy a gazdálkodók győződjenek meg az üzleti partnerük szerződésszerű teljesítéséről például a részükre leszállított termék, teljesített szolgáltatás mennyiségéről, minőségéről, a szállítás közben esetlegesen keletkezett sérülésekről, adott esetben biztosítást kössenek.
A számlabefogadó sajtóhírekből, az adóhatóság, illetve más hatóság tájékoztatása által értesülhet az érintett szektor adókijátszással való kiemelt fertőzöttségével kapcsolatos kockázatokról, vagy tudomást szerezhet onnan is, ha olyan, a normál üzletmenettől eltérő ügyeleteket tapasztal az érintett szektorban, ahol az eltérések mögött nincsenek üzleti megfontolások.
A tájékozódást segíti, hogy az adóhatóság honlapján ellenőrizhetőek a leendő partner legfontosabb adatai (pl. adószámának érvényessége, alkalmazottainak száma, van-e 180 napon túli adótartozása vagy folyamatban lévő végrehajtási eljárás vele szemben). A gazdasági szereplők számára további információforrás lehet a nyilvános és közhiteles cégnyilvántartás, illetve a szintén nyilvános kamarai nyilvántartás is. Azonban nem elégséges csupán az informálódás, a kellően gondos eljárás alátámasztása érdekében nélkülözhetetlen a pontos dokumentáció is.
Mindig az ügylet és az adott gazdasági szektor összes körülményének ismeretében határozható meg, hogy az adózónak az üzleti partnerére, a befogadott számlára, az ügylet teljesítésére vonatkozó tájékozódási kötelezettsége során milyen intézkedéseket kell megtennie. E célból pedig az adóhatóság elvárja, hogy az ésszerű intézkedések mértékét, terjedelmét és eszközeit az adózók az adott ügylet és gazdasági szektor körülményei alapján megválasszák és dokumentálják.
„Minden vállalat érdekében áll az adólevonási jog érvényesítése és a kellő gondosság alátámasztása, ezért mind a belső üzleti ellenőrzési eljárások és azok dokumentáltságának kialakítására, mind pedig a megvalósításra, a régi megbízási szerződések módosítására, vagy új szerződésminták kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni. Ezek hatásos eszközök lehetnek az adókijátszás gyanújának felmerülése ellen is” – tette hozzá Veszprémi István.
