Az üzleti problémákkal az a gond, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy közelednek. A legtöbb esetben ugyanis lassan, lépésről lépésre okoznak bajt, nem pedig egyszeri katasztrófaként jelennek meg. Egy kisvállalkozó számára a legnagyobb ilyen, lopakodó krízis a biztos ügyfélbázis megfogyatkozása. Sokszor ugyanis ez olyan lassan történik, hogy a riasztórendszerünk érzékelési szintjét egyszerűen nem éri el. Még amikor elkezdjük érezni a bevétel csökkenését, akkor is sokszor azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy sok vasat tartunk a tűzben, „csak nem lesz gond, most már bármelyik nap visszaállhatunk a pozitív működésre”. Ismerős? A legtöbben csak akkor veszik észre, hogy mekkora a gond, amikor már késő.

Kép: Pixabay

Persze teljesen természetes, hogy vannak erősebb és gyengébb időszakok a vállalkozói létben, ezt a ciklikusságot – más szóval a hullámhegyeket, amikor betemet a munka, és bőven van bevétel, és a hullámvölgyeket, amikor meg kell húzni kissé a nadrágszíjat – muszáj tudnia kezelni annak, aki vállalkozásra adja a fejét. Probléma akkor lesz ebből, ha túlságosan jóban leszünk a nehezebb időszakokkal, és azt hisszük, teljesen rendjén van, hogy folyamatosan gondban vagyunk.

Tagadás vagy tervezés?

A tagadás és a probléma megoldásának halogatása teljesen érthető első reakció. Ha nem megy jól a cég, sebezhetőnek érezzük magunkat, úgy is mondhatjuk, hogy a szívünkre vesszük a dolgot. Elkezdjük úgy érezni, hogy nem vagyunk elég jók, a munkánk nem releváns. A tagadás egy darabig távol tartja ezeket az érzéseket.

Sokan a mindennapi munkába menekülnek a szembenézés elől, és még nagyobb elánnal vetik bele magukat a napi folyamatok menedzselésébe. Ugyanakkor, mivel nem változtatnak az alapvető működésen, természetesen a sokkal több munkának sem lesz más az eredménye, mint korábban.

Egyébként ez is teljesen érthető reakció. A kisvállalkozók többsége szenvedélyesen szereti a szakmát, amiben dolgozik, ezért igazi megkönnyebbülést jelent számára, ha az üzletszerzési gondok helyett odaállhat az esztergapad – vagy ásó, gép, könyvelés vagy bármi más – mellé. Az alapproblémán azonban mit sem változtat ez a megoldás.

Gyakori, ám kontraproduktív megoldás a szakértők szerint, ha ilyenkor őrült tervezésbe kezdünk, hatalmas új stratégiákat gyártunk, amire sok idő és energiát fordítunk, részletesen kidolgozzuk – és sok esetben nem tudjuk sehol elkezdeni… A tervezés persze fontos, de bizonyos esetekben inkább pótcselekvéssé válik. Krízishelyzetben ugyanis rövid távon eredményeket hozó megoldásokra van szükség. Vagyis olyan tervekre, amelyeket azonnali cselekvésre tudunk váltani.

Az első lépés a lényeg

A megoldás első lépése tehát az, hogy felismerjük a problémát, és azonosítsuk, hogy valójában mekkora a gond, és pontosan miből származik. Szerezzünk adatokat, és elemezzük azokat! Érdemes egy „külső szem” segítségét is kérni, teljesen természetes ugyanis, hogy mi magunk már nagyon nehezen (vagy egyáltalán nem) látjuk a problémát akkor sem, ha az szinte kiszúrja a szemünket.

Aztán, amikor szembesülünk a probléma komolyságával, jön a bénultság: épp nincs egy fillérünk sem, szó sem lehet marketingkampányról, akkor mégis honnan halásszunk új megbízásokat?

Hogy a bénult tétlenséget elkerüljük, kezdjük így:

• Készítsünk egy listát a meglévő partnereinkről.
• Válasszunk ki közülük hármat, és határozzunk meg, hogyan tudnánk segíteni nekik úgy, ahogy korábban még nem tettük. Ne korlátozzon az, hogy mire szerződtünk velük eredetileg! Gondolkodjunk bármiben, amit tudunk, és nekik szükségük lehet rá. Fogalmazzuk meg ezt nagyon-nagyon egyszerűen: „X ügyfélnek segíteni tudnék Y-nal, hogy elvállalom Z-t”.
• Aztán emeljük fel a telefont, és indítsunk el három hívást. Ne tervezgessünk tovább, ne írjunk hosszú órákig piszkozatokat a tökéletesnek szánt e-mailhez, csak telefonáljunk, de mielőbb.

Ez persze csak egy aprócska lépés, de elég ahhoz, hogy túllépjünk a korábbi tagadáson és bénultságon. Amikor az ügyfélbázisunk lassan, de folyamatosan fogyatkozik, ha időben eszmélünk, valójában nincs szükség igazi sürgősségi beavatkozásra. Csak egy rántásra, amivel kissé más irányba állítjuk a gondolkodásunkat és így az üzlet működését.