A számviteli törvényben meghatározott garanciális kötelezettségek esete a tipikus, elterjedt céltartalékkal kezelt számviteli esemény. Ezen költségek fedezetére az üzleti évben értékesített és garanciális kötelezettség alá tartozó termékekre a jótállási kötelezettség időtartamára a korábbi tapasztalatok, iparági mutatók alapján számolt összegben célszerű tartalékot képezni.
Év végén kell megvizsgálni, kell-e céltartalék - Kép: Pixabay
Amennyiben a munkavállalót a munkáltató nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjazza, úgy a munkavállalót a nyugdíjkorhatár eléréséig nyugdíjfizetési kötelezettség terheli. Ez a fizetési kötelezettség akár több évet is jelenthet. Az elbocsátások során a munkavállalót végkielégítés illeti meg. Ha az elbocsátásra az üzleti évet követő évben kerül sor, úgy a kifizetés összegére céltartalékot kell képezni – írta írta Héhn Miklós, az RSM-DTM számviteli üzletág vezetője legfrissebb blogbejegyzésében.
A függő kötelezettségek közé tartoznak a peres eljárások is, ezekre az előírás szerint a céltartalékot meg kell képezni. A céltartalékképzést a per indításának üzleti évében kell megképezni, hiszen ezen időponttal a vállalkozásnak függő kötelezettsége keletkezik. A megképzett céltartalék a per végső kimeneteléig a könyvekben szerepel. A céltartalék a jogerős bírósági végzés időpontjával szüntethető meg, függetlenül attól, hogy mi a bírósági végzés végeredménye.
A jövőbeni költségek között az átszervezés költségeire – ha az várhatóan felmerül, és jelentős összegű – céltartalék képezhető. A számviteli törvénynek az alapítás-átszervezésre vonatkozó előírása lehetőséget ad az alapítás-átszervezés aktiválására is (ha az átszervezés befejezését követően a tevékenység során a bevételekben várhatóan megtérülnek ezek a költségek). A két módszer ugyanarra az átszervezésre nem használható, a vállalkozásnak tehát el kell döntenie, hogy melyiket alkalmazza.
Ideje céltartalékot képezni!
Az óvatosság számviteli elve alapján a tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előre látható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség.
A számviteli törvény lehetőséget ad az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kimutatni a beruházáshoz, vagyoni értékű joghoz a mérlegfordulónapi értékelésből adódó a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt és árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamveszteség teljes összegét, egyszerűbben a nem realizált árfolyamveszteséget. Amennyiben az adózó élt e lehetőséggel, akkor az üzleti év végén az így elhatárolt halmozott összegnek a beruházás aktiválásától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell képeznie. Az így képzett céltartalék összegével nem kell megnövelni az adózás előtti eredményt a társasági adóalap (tao) számítása során. Ugyanis az adózás előtti eredményt a kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg következtében az adóévben elszámolt ráfordítással kell megnövelni. A nem realizált árfolyam veszteség kapcsán képzett céltartalékok felhasználásához kapcsolódóan az adóévben bevételként elszámolt összeg pedig csökkenti az adózás előtti eredményt.
