Ma már egyetlen cég sincs meg informatikai háttér nélkül. A vállalatirányítási rendszer pedig arra is képes, hogy a kis- és középvállalkozások általános problémájának – tudniillik, hogy sok a költségük és kevés a bevételük – okát feltárja. A kis- és középvállalatoknak először arról kell dönteniük, hogy milyen megoldásra van szükségük, amely ár–érték arányban optimálisan kiszolgálja az igényeiket, majd ki kell választaniuk a szállítót. Egyik sem könnyű feladat, ráadásul a döntés hosszú évekre szól.
Lefelé nyitnak
Ahogyan néhány éve a bankok voltak kénytelenek nyitni a kkv-k felé, miután a nagyvállalati ügyfelek piacát már felosztották, most a nagy, nemzetközi szoftverfejlesztő cégek járnak hasonló cipőben: miután az összes nagyvállalatnál fut valamilyen automatizált vállalatirányítási megoldás, számlázóprogram, ügyfélkezelő rendszer, kénytelenek belépni a kkv-k piacára. Ennek érdekében sorra jelennek meg a kisebb vállalatok igényeire butított verziók, de a kkv-tudás mégis gyakran hiányzik ezekből a rendszerekből, hiszen alapvetően nem a klasszikus kisvállalatok működési szisztémájára fejlesztették őket.
Egy átlagos magyar vállalat azonban nagyon máshogyan működik, mint a német vagy amerikai versenytársa, így az őket segítő szoftvernek is mást kell tudnia. Egy megoldásszállító multinacionális nagyvállalat ingerküszöbét pedig ritkán éri el a magyar kkv vállalatirányítási szoftverről szóló megrendelése. Elég nehéz lesz meggyőzni az amerikai gyártót, hogy a magyar felhasználónak elengedhetetlen apró módosításra fordítson sok fejlesztési órát.
– A standard dobozos termékeknél, amelyek úgy jók, ahogy vannak, valószínűleg megéri nemzetközi szoftvert vásárolni, de azoknál az üzleti szoftvereknél, amelyeknek meg kell felelniük a helyi szabályozásnak, adott cég működési sajátosságainak, már más a helyzet – mondja Leskó Norbert, a MiniCRM ügyvezető igazgatója, aki szerint az is lényeges szempont, hogy kitől kapjuk a támogatást. – Az amerikai szoftvert egy magyar viszonteladótól veszem, és a támogatást is a hazai partnertől kapom. Ő viszont biztos, hogy kevesebbet tud az adott termékben rejlő lehetőségekről, mint az, aki maga fejlesztette. Az is fontos szempont, hogy magyar fejlesztés esetében közvetlenül az ötletgazdának lehet feltenni a kérdéseket, elmondani a kívánalmakat. Ráadásul, lévén szó hasonló méretű cégekről, a partnerség is könnyebben kialakul.
A hazai fejlesztés másik előnye, hogy a magyar jogrendszerre, gondolkodásmódra, cégstruktúrára készül, míg a külföldi szoftverguruk egy egészen más üzleti környezet problémáiban járatosak.
A technika lehetővé teszi, hogy a cégek leszorítsák adminisztrációs költségeiket, a felmérések mégis azt mutatják, hogy a dokumentumokat a papírkosár kezeli, az ERP-t drágállják, a felhőről pedig azt hiszik, időjárási jelenség.
Hátrányban a hazai?
A kisebb hazai szoftverfejlesztők termékei szájról szájra terjednek, és így egyre több hazai fejlesztőcégnek sikerült mára megizmosodnia. Közülük néhány már több országban jelen van, sőt nagyvállalatokat is kiszolgál, míg mások továbbra is a picikre fókuszálnak dobozos termékkel. Utóbbi szegmensben kisebb a verseny, a nagyobbakat célzóknak viszont erős nemzetközi mezőnyben kell helytállniuk itthon. Ráadásul sajátos magyar szokás, hogy nincs bizalmunk a hazai iránt, szemben a világ más országaival, ahol épp arról kell meggyőzni az ügyfeleket, hogy a nemzeti helyett a külföldit vegyék.
Bizalmatlanok a hazai cégek a hazai megoldásokkal szemben, mert könnyebb azt gondolni, hogy a messziről jött ember szebb és okosabb, vagy attól félnek, hogy esetleg a magyar fejlesztő cégek egyik napról a másikra eltűnnek. Ez utóbbi azért is fals, mert a nemzetközi cégek rendszereit is magyar vállalkozások telepítik és támogatják. Ha azok tűnnek el, sem járunk jól, hiszen a tanácsadócsere felér egy új bevezetéssel időben és költségben egyaránt. És ez független attól, hogy magyar vagy külföldi fejlesztésű szoftverről beszélünk.
A külföldi fejlesztés esetében is előfordulhat, hogy a fejlesztő egyszer csak eltűnik. Egy nagy német fejlesztőcég például néhány éve úgy döntött, hogy a közép-kelet-európai piac helyett inkább a kínaira fókuszál. Ott ugyanis, ha csak a kisvállalkozások egy százalékát megnyeri ügyfélnek, akkora piachoz jut, mint ha minden európai cég az ő megoldását használná.
És persze a hazaiak körében is történnek extrém esetek: például húszéves stabil működés után is megtorpanhat egy vállalkozás, és arra is van példa, hogy egy egykor százfős cég ma négy-öt fővel működik. Sőt, volt, amelyik a saját termékét egy multiéval cserélte fel, és azután már azt forgalmazta.
Az áron túl…
Árverseny van, különösen a magyar kis- és középvállalkozások esetében. De ha valaki csak a kikiáltási ár alapján próbál szoftvert választani, könnyen pórul járhat. A magyar termékek általában olcsóbbak – itthon olcsóbb a fejlesztőmérnök, valamint olcsóbbak és rugalmasabban kezelhetők a licencek –, mint a nemzetközi rendszerek, de a magas szintű szakértelem és a zökkenőmentes együttműködés legalább ilyen döntő. És ebben is versenyképesek a hazai megoldásszállítók, igaz, ez csak a rendszer implementálása során derül ki.
Egy hazai fejlesztő évekkel ezelőtt egy vidéki termelőtevékenységet folytató vállalat tenderén indult. Végül már csak ők és egy nemzetközi megoldásszállító volt versenyben, és nagyon úgy tűnt, a külföldi lesz a befutó. Azt kérték, hogy mielőtt döntenek, próbálják ki mindkét szoftvert: nézzék meg a projektmenedzsmentet, a dokumentumokat, vegyenek részt az oktatáson, és éljenek a tanácsadás lehetőségével is. A rendszerek tudásában és működésében szinte nem volt különbség, de a kisebb hazai cég akkor biztosította az oktatást, amikor kérték, és a megrendelő minden sóhaját igyekezett azonnal teljesíteni. Rugalmasságuknak köszönhetően megnyerték a tendert.
Az tehát, hogy a vásárlás pillanatában mennyit kell fizetni a rendszerért, keveset árul el arról, hogy valójában mennyibe fog kerülni a vállalkozásunk számára az új rendszer bevezetése.
– Legalább ennyire fontos költségelem a betanítás, a támogatás és a követés díja. Ha öt évre gondolkodunk – iparági átlagban ennyi időre szoktak egy rendszert tervezni –, ezek tetemesen növelhetik a szoftver árát. Azt is érdemes átgondolni, hogy ebben az öt évben hány munkatárssal fog bővülni az iroda, akiknek hozzáférésük lesz a rendszerhez. A pluszfelhasználók díjában ugyanis szintén hatalmas különbségek vannak a piaci kínálatokban. Mint ahogyan abban is, hogy a frissítés benne van-e az árban – mutat rá Jagodics Tamás, aki szerint a hazai kkv-k többsége még egyáltalán nem elég tudatosan hasonlítja össze a kapott ajánlatokat.
Ma már szinte mindenhol fut valamilyen megoldás, de legtöbb esetben ezek elavult, az életútjuk végén járó termékek. Nincs hozzájuk már sem hardver, sem támogatás, és a tíz-tizenöt éves fejlesztések nem is innovatívak. Nem automatizáltak, nincs a lehetőségek között a feladatkiosztás, a statisztikakészítés vagy éppen a más rendszerekkel való összehangolás lehetősége. Eközben viszont felnőtt és megerősödött a hazai megoldásszállítók egy jelentős csoportja, amelyek a nemzetközi szoftverfejlesztők termékeivel tudásban vetekedőt kínálnak „magyarosan”.
