Az Európai Unió Bírósága a héten hozott ítéletet a Hervis-ügyben: a döntés szerint a 2010-ben bevezetett és azóta már megszűnt bolti kiskereskedelmi különadó akkor ellentétes az unió hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezésével, ha a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többsége Magyarországon kívüli székhellyel rendelkező társaságcsoportok hazai vállalata. Annak a felmérését és megítélését pedig, hogy ez a diszkriminatív helyzet valóban fennáll-e, az ügyet felterjesztő magyar bíróságra bízta az EB.
„Az ügy tehát semmiképpen sem lefutott: a magyar bíróság az EB-től egyértelmű iránymutatást kapott arra nézve, hogy milyen szempontrendszer alapján vizsgálja meg, hogy esetlegesen EU-jogba ütközik-e a kiskereskedelmi különadó. Adódik a kérdés: milyen döntésre lehet számítani itthon, hatással lehet-e az ítélet más adóalanyokra vagy más adókra, illetve kell-e már most lépniük a hasonló cipőben járó kereskedelmi vállalkozásoknak” – foglalta össze Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda, irodavezető partnere.
A mennyiben a magyar bíróság úgy találja, hogy a külföldi vállalatcsoportok nem túlreprezentáltak abban a körben, akiknek a legfelső, progresszív adókulccsal kell az adót megfizetniük, akkor előreláthatólag el fogja utasítani a Hervis keresetét. Ha azonban ellentétes következtetésre jut, és megállapítja, hogy a kiskereskedelmi különadóról szóló törvény valóban szembe megy az EU-joggal, akkor el kell tekintenie a jogszabály diszkriminatív rendelkezéseinek alkalmazásától.
„Ez egyrészt megvalósulhat úgy, hogy a diszkriminatív adót teljes egészében jogellenesnek tekinti és ítéletet hoz a Hervis által megfizetett teljes adóösszeg visszatérítéséről. De az is elképzelhető, hogy a bíróság a jogszabálynak csak azokat a rendelkezéseit találja az uniós joggal ellentétesnek, amelyek a kapcsolt vállalkozások adóalapjának összeadását, illetve ez alapján progresszív adófizetést írnak elő, és úgy állapítja meg a Hervis adóalapját, mintha a jogszabály ezeket a rendelkezéseket nem tartalmazná. Ekkor a Hervis valószínűleg a progresszivitás miatti többletadó visszatérítésére lesz jogosult” – foglalta össze a szakember.
A Hervis ügye természetesen számos más, hasonló helyzetben levő kiskereskedelmi vállalkozást is érint, akik feltehetően közelről figyelik a per alakulását, hiszen közismert, hogy ha az EB vagy a Kúria uniós joggal ellentétesnek talál egy jogszabályt, akkor az érintett adózóknak 180 napos jogvesztő határidejük van az elkaszált rendelkezés alapján fizetett többletadó visszaigénylésére. Elkezdődött-e ez az időszak a kiskereskedelmi különadó tekintetében? A válasz egyértelműen: nem, hiszen az Európai Unió Bíróságának ítélete nem mondta ki a kiskereskedelmi különadóról szóló jogszabály uniós joggal ellentétes voltát, hanem csak azt, hogy az az EU-joggal ellentétesnek bizonyulhat. Ezért az érintett vállalkozásoknak egyelőre nem kell cselekedniük.
„Az érintett adózók legjobb taktikája valószínűleg az, hogy a partvonalról figyelik, miként fog a magyar bíróság az ügyben dönteni” – véli Jalsovszky Pál. Hozzátette: ha a magyar bíróság úgy dönt, hogy a kiskereskedelmi különadóról szóló törvény diszkriminatív, úgy az érintett adózóknak lesz jogi lehetőségük arra, hogy ennek tudatában az általuk megfizetett többletadót – adott esetben önellenőrzés és az azt követő egyedi bírósági eljárás keretében – visszaigényeljék. Az is elképzelhető, hogy egy ilyen esetben a jogalkotó általános érvénnyel fogja rendezni, hogy ki és milyen módon igényelheti vissza az EU joggal ellentétesen kivetett adót.
Érinthet más adókat?
Az Európai Bíróság döntése egyértelműen a kiskereskedelmi különadóról szól, azaz a többi különadó tekintetében nem releváns.Tény ugyanakkor, hogy a kiskereskedelmi különadóhoz nagyon hasonló koncepcióval és logikával készült a helyiadó-törvénynek azon módosítása, amelyet a jogalkotó a kiskereskedelmi különadó felváltásának a szándékával vezetett be. A 2013 óta hatályban levő szabályozás szerint ugyanis a vállalkozások a helyi iparűzési adó alapjából a beszerzett áruik ellenértékét csak fokozatosan csökkenő mértékben jogosultak levonni. Ez a kiskereskedelmi különadóhoz hasonló adóteherhez vezetett az érintett vállalkozásoknál.
Ráadásul a helyiadó-törvény ugyancsak tartalmazza a kapcsolt vállalkozások adatainak összeszámítására, és az ezt is figyelembe vevő progresszív adóztatásra vonatkozó azon szabályokat, amelyek a Hervis-ítélet alapját képezik. Felmerül a kérdés, hogy az elvi hasonlóság okán kifogásolható-e ez az adó is? A válasz az, hogy teoretikusan igen. Figyelembe kell azonban venni, hogy a helyi adótörvény által érintett adózók köre lényegesen tágabb, mint akik a kiskereskedelmi adó hatálya alá esnek, ezért a magyar bíróság által a Hervis-perben végzett piacelemzés csak részben lesz vonatkoztatható a helyi adóra. Másrészt a helyiadó-teher progresszivitása lényegesen mérsékeltebb a kiskereskedelmi különadó progresszivitásához képest.
Emiatt a helyi adó egy fokkal biztosabb lábon áll, mint a kiskereskedelmi különadó.
