Ennek megfelelően, ha a felek időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, esetleg a szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, az új szabály értelmében a teljesítési időpont az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja lesz. Kivételt jelent, ha az időszak utolsó napját megelőzi a fizetés esedékessége és a számla kiállítása (mely esetben a számlakiállítás napja lesz a teljesítés), vagy ha az esedékesség az elszámolási vagy fizetési időszak utolsó napját követő időpontra esik, mely esetben a teljesítési időpont az esedékesség időpontja, de legfeljebb az érintett időszak utolsó napját követő harmincadik nap.
(Hogy hogyan változik a szabályozás, arról itt találja a részleteket.)
„Az új teljesítési időpont szabály alkalmazása egyértelmű lehet a tisztán könyvviteli, könyvvizsgálati és adó-tanácsadási szolgáltatások igénybevétele vagy nyújtása tekintetében. Mindazonáltal javasolt a komplex jellegű, így jellemzően cégcsoporton belül, központilag, a cégcsoport többi tagjának nyújtott, részben könyvviteli, könyvvizsgálati vagy adó-tanácsadási tevékenységelemeket is tartalmazó ügyletek felülvizsgálata” – hangsúlyozta Veszprémi István, a Deloitte Adó- és jogi tanácsadási részlegének partnere.
A vizsgálat során az lehet a fő kérdés, hogy egy adott komplex funkció (pl. ügyviteli, háttér-támogatási, adminisztratív szolgáltatás) jellegadó tartalma szerint könyvviteli, könyvvizsgálati vagy adó-tanácsadási szolgáltatást valósít-e meg. Ugyanis amennyiben az adott szolgáltatásnak ezek a központi, jellegadó elemei, szükséges lehet az új szabály alkalmazása a teljes szolgáltatásra. Ilyen ügyletek vonatkozásában esetlegesen érdemes lehet az egyes szolgáltatáselemeket elkülöníteni, és külön szolgáltatásnyújtásként számlázni őket.
Ez a folyamat komoly adminisztrációs többletterhet jelenthet a számla kibocsátójának és befogadójának egyaránt, ráadásul az adott felek között létrejött szerződéseket mindenképpen szükséges lehet az új teljesítési szabályozással összhangba hozni.