A magánfenntartású Játékszín azon kevés játszóhelyek közé tartozik Magyarországon, amely javarészt a jegyár-bevételekből tartja el magát, a tavaszi leállástól számolva pedig már több hónapja nem nyit ki a színház, így forrásoldalról komoly gondokkal kell szembenéznie – vázolta az aktuális helyzetet Bank. Most az alapvető cél – mondta -, a minimális működési feltételek fenntartása, és hogy a színházi dolgozókat ki lehessen fizetni, meg tudják őket tartani, ne legyenek elbocsátások.
A színházakat nem is a COVID ütötte meg elsőként, a színházi törvény 2019-es módosítása ugyanis kivezette a rendszerből a TAO-támogatást, ami már egy komoly érvágás volt.
A Játékszín, mint magánszínház, a TAO-rendszer alatt nem volt jogosult semmilyen költségvetései támogatásra, a TAO-ból – ami a bevétel mintegy egyharmadát jelentette – viszont egészen jól tudott működni. (Ez egy több százmilliós nagyságrendű összeget jelent.)
Tavaly a költségvetés a TAO helyett ugyan még folyósított a magánszínházaknak állami többlettámogatást, ami a TAO-ból korábban bejövő összeg felének felelt meg, ez azonban már csak a túléléshez elegendő – érzékeltette Bank. Ráadásul az idei év támogatásairól még semmit sem lehet tudni, az állandósuló bizonytalanságot pedig fokozza, tette hozzá, hogy a támogatási rendszerek kidolgozása és a pályázatok kiírása még nem történt meg (az első félévben ígérik); jelenleg gyakorlatilag a tartalékaiból él a színház.
Megkezdődött a spórolás, kevesebb premier, kevesebb dolgozó és kevesebb színész – sorolja a kényszerű karcsúsítás részleteit Bánk.Összesen hatvan dolgozót és nyolcvan színészt foglalkoztat a Játékszín, ők most nulla bevételből kapják a fizetésüket, az eredeti hetven százalékát.
Hét hónapot úgy kell fizetni, hogy nincs semmilyen bevétel, de a munkaerőt meg kell tartani – mondja Bank,hozzátéve, hogy eddig senkit sem bocsátottak el, nem lenne ugyanis jó megoldás, ha a színházi dolgozók felét el kellene küldeni, mert szakemberek nélkül nem lehet újranyitni egy színházat a zárlat feloldásakor. Ahhoz, hogy egy előadás létrejöjjön, egy húsz–ötven fős személyzet áll állandó készenlétben.
Bank a streamelést, az online jelenlétet egyfajta pótcselekvésnek tartja, amire persze azért is szükség van, hogy a nézőink ne felejtsék el a Játékszínt; ami pedig a dolog gazdasági vonatkozásait illeti, az előadásokra így a normál ár feléért adják a jegyet, de a bevételen természetesen osztozni kell még a streamelő cégekkel is. Ami marad, egy-két millió forint, gazdaságilag elenyésző, miközben a színháznak százmilliós lukakat kell betömni.
A tavaszi lockdown idején a Játékszín nem várt semmilyen segítségre, hanem a saját zsebébe nyúlt, és így segítette a munka és megélhetés nélkül maradt színházi dolgozókat, háttérembereket, színészeket: a színház létrehozott egy tízmilliós alapot, hatmillió a színművészeknek, négymillió a színházi dolgozóknak lett elkülönítve. Ez a pénz nagyon hamar elfogyott, most ősszel pedig már nem tudták megismételni, a színház is forrásszűkében volt.
A Bank Tamással készült interjú mellett olvashatnak a magazinban arról is, hogy az önkormányzati fenntartású Örkény Színház miként gazdálkodott a főváros által juttatott forrásokból a pandémia alatt, és milyen pénzügyi tervekkel készül az elkövetkezőkben.
