A szabályokat részletesen megvizsgálva számos nehezen megválaszolható gyakorlati kérdéssel találkozunk. Pontosan melyik időszakok adatai alapján kell a minősítést elvégeznünk? A cégcsoport mely cégeinek adatait kell figyelembe vennünk? Mi a teendő, ha csak a tulajdonos magánszemélyeken keresztül van kapcsolat a társaságok között? Kik egyáltalán azok a magánszemélyek, akik által tulajdonolt vállalkozásokat vizsgálnunk kell? Mi a teendő, ha a cégstruktúra időközben megváltozik? Vajon ez azonnal hatással van a vállalkozás minősítésére?
A kapcsolódó vállalkozások meghatározásánál nemcsak olyan objektív feltételeket kell vizsgálni, mint a tulajdoni részesedés aránya, szavazatok birtoklása, illetve a vezető tisztségviselők kinevezésének jogosultsága, hanem akkor is kapcsolódó vállalkozásnak kell tekinteni a cégeket, ha azok a tevékenységüket az érintett vagy egymással szomszédos piacon folytatják, és közösen fellépő személyek egy csoportja révén teljesülnek a részesedésre, szavazatbirtoklásra stb. vonatkozó feltételek – hívták fel a figyelmet az OrienTax adótanácsadó szakértői.
Ilyen eset például, amikor egy család (és ebből a szempontból nem csak a közeli hozzátartozókat kell nézni) több mint 50 százalékban tulajdonol egy céget, ami olyan terméket gyárt, amit a másik – szintén több mint 50 százalékban tulajdonolt – cég felhasználhat a saját termékének előállításához. De példa lehet erre az is, ha az egyik vállalkozás forgalmazza azt a terméket, amit a másik gyárt.
A kkv-státusz pontos meghatározása rendkívüli fontosságú. A helytelen besorolásnak nagyon komoly következményei lehetnek, hiszen számos adminisztratív könnyítés, állami vagy uniós támogatás, adókedvezmény vagy egyéb adóelőny, de még a transzferárnyilvántartás-készítési kötelezettség alóli mentesülés is kkv (ezen belül is a kisvállalkozási)-státuszhoz kötött. Emiatt érdemes – azoknál a cégcsoportoknál, ahol ennek jelentősége van – időről időre felülvizsgálni a csoporttagok minősítését.