Az a Munka Törvénykönyve (Mt.) rendelkezéseiből is egyértelműen leszűrhető, hogy a munkaidő-nyilvántartás vezetése a munkáltatót terhelő kötelezettség, a dokumentumban szereplő adatoknak naprakész módon kell rendelkezésre állniuk, még pedig oly módon, hogy abból a munkaidő kezdő és befejező időpontja megállapítható legyen.

A tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy az összes munkaügyi dokumentum közül messze a munkaidő nyilvántartást övezi a legtöbb bizonytalanság. Ennek egyik oka az, hogy mivel az Mt. a kötelezettségről csak röviden rendelkezik, a követelmények részleteit a sok esetben csupán a kapcsolódó bírósági ítéletek alakítják.

Kép: Pixabay

Ellenőrizhetőség – akár az éjszakai műszak során is

Tipikus példa, hogy a munkaidő-nyilvántartások vezetése kapcsán az Mt. nem tartalmazza a munkavállaló közvetlen vagy közvetett módon történő betekintési, ellenőrzési vagy másolatkészítési jogát. A kapcsolódó ellenőrzési és bírósági gyakorlat alapján ugyanakkor az ellenőrzés jogát a magyar munkavállaló részére is biztosítani szükséges. Ez a jog egyébként számos európai állam – például Ausztria, Csehország, Lengyelország, stb. - munkajogában ismert és szabályozott, célszerű lenne itthon is annak explicit beemelése a törvény szövegébe.

De ugyanilyen banánhéj a munkaügyi hatóság által történő mindenkori ellenőrizhetőség kérdése is. Hiába alkalmaz a munkáltató elektronikus munkaidő nyilvántartó rendszert, ha az ellenőrzés időpontjában – ami történetesen mondjuk az éjszakai műszak – nincs senki az üzem területén, aki a rendszerbe „belépve” bemutathatná az ellenőrzés tárgyát képező munkaidő-nyilvántartásokat.

Hitelesség

„A hitelesség és nyilvántartásszerűség követelménye is gyakran sérül: egy olyan elektronikus munkaidő nyilvántartás, melyben az adatokat utólag és nyom nélkül bármikor tudja módosítani a munkáltató, lényegében egy ceruzásan készített papír alapú időnyilvántartásnak feleltethető meg – hívja fel a figyelmet Máriás Attila, a BDO Magyarország HR üzletágának vezető munkaügyi tanácsadó partnere. – Nem csoda, hogy a munkaügyi ellenőrzések során erre a szempontra is fokozottan odafigyelnek az ellenőrök.”

Néhány további, nagyon tipikus példa a munkáltatók által elkövetett hibákra:

• a munkaidő-nyilvántartás nem a munkaidő kezdő és befejező időpontját, hanem a munkahelyre történő érkezést és onnan történő távozást tartja nyilván. Ez főként azért lehet probléma, mert jó eséllyel rendkívüli munkaidő fog keletkezni. Ilyenkor pedig jogosan kéri számon az hatóság a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés díjazási szabályainak hiányát is.
• a munkaidő nyilvántartás adatai nem teljesen naprakészek, mert csak meghatározott idő elteltével frissül a rendszer
• a munkaidő-nyilvántartásban nem kerül rögzítésre minden olyan adat, amiből a munkaidővel, pihenőidővel kapcsolatos szabályok megtartása ellenőrizhető és igazolható (munkaidő kezdő és befejező időpontja, munkaközi szünet, heti pihenőnapok, szabadnapok, stb.)

„A fenti példák is jól mutatják, mennyire ágas-bogas a munkaidőhöz kapcsolódó problémák köre, amit az is nehezít, hogy a napi ellenőrzési gyakorlatban egy-egy kérdést tekintve az ország egyes régióiban is eltérő a munkaügyi ellenőrzési gyakorlat – hívja fel a figyelmet a BDO Magyarország szakértője. – Jelentősen javítana a helyzeten a követelmények jelenleginél szélesebb körű kodifikálása, melynek révén erősíthető lenne a munkavállalók kapcsolódó munkajogi védelme is.”