A 430/2016. (XII.15.) Korm. r. alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2017. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 127.500,- forint, hetibér alkalmazása esetén 29.310,- forint, napibér alkalmazása esetén 5.870,- forint, órabér alkalmazása esetén pedig 733,- forint. A legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén 2017. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 161.000,- forint, hetibér alkalmazása esetén 37.020,- forint, napibér alkalmazása esetén 7.410,- forint, órabér alkalmazása esetén pedig 926,- forint. Ezt az emelt mértékű minimálbért annak kell tehát adni, aki középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozik, és aki ilyen végzettséggel rendelkezik is.
Aki a szabályozást elolvassa, könnyen azt hiheti, hogy egyértelműen állást lehet foglalni a kérdésben, ez azonban messziről sincsen így. Nézzük a gyakran felmerülő kérdéseket és a válaszokat!
Első lépés az esetleges képesítési előírás beazonosítása
Garantált bérminimum annak jár, aki olyan munkakörben dolgozik, melyhez emelt szintű végzettség, képesítés kapcsolódik. Elsőnek tehát azt kell megnézni, hogy az érintett munkakörre jogszabály, kollektív szerződés, munkáltató gyakorlata stb. előír-e valamilyen szintű végzettséget. Leggyakrabban itt jogszabály ír elő ilyen követelményt, mint például az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet vagy az ugyanazon tárgykörben született, s azóta lényegében kiüresedett 5/1997. (III.5.) IKIM rendelet. Ezt pedig minden egyes konkrét munkakörnél meg kell nézni.
Amennyiben a szükséges végzettséget sikerült beazonosítani, abban az esetben a szint meghatározása a következő feladatunk. Ennél a képzések szintjét meghatározó 150/2012. (VII.6.) Korm.r. (OKJ) meghatározásaira támaszkodunk. Az 1. melléklet tartalmazza az országos képzési jegyzéket magát, melyhez tartozó jelmagyarázatot a 2. pont mutatja be. E szerint a 21. szint alsófokú rész-szakképesítés, a 31. szint alsó középfokú rész-szakképesítés, a 32. szint alsó középfokú szakképesítés, a 33. szint alsó középfokú szakképesítés ráépülés, illetve a 34. szint és fölötte minősül középfokú szakképesítésnek.
A kötelezően előírt képesítéssel rendelkezni is szükséges
Miután beazonosítottuk a szükséges végzettséget, azt kell megvizsgálni, hogy azzal az adott munkavállaló ténylegesen rendelkezik-e. Amennyiben nem, abban az esetben - pusztán a munkaköre alapján - erre nem szerez jogosultságot. Amennyiben ugyanis így is garantált bérminimumra lenne jogosult, abban az esetben az egyenlő munkáért egyenlő bért elve sérülne, hiszen annak (bér egyenértékűsége) vizsgálatánál a munkavállaló végzettségét, képzettségét is figyelembe kell venni. A fordított eset sem jogosít garantált bérminimumra. Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy az OKJ szerint a munkavállaló középfokú végzettséggel rendelkezik, ám az a munkakör vonatkozásában nem előírás. Ebben az esetben azért nem jár emelt minimálbér, hiszen a végzettség, képesítés a munkakör vonatkozásában nem számottevő tényező.
Felvetődő kérdések és válaszok
Abban az esetben, amennyiben a munkáltató középfokú képesítéshez kötött munkakörben nem ilyen személyeket alkalmaz, a fentiek szerint nem jár a munkavállalóknak garantált bérminimum. A munkáltató eljárása azonban jogszabálysértő, amelyet a munkaügyi felügyelet vagy a jogszerű működést felügyelő hatóság szankcionálhatnak. A munkavállaló azonban munkaügyi pert a munka alacsonyabb díjazására hivatkozva nem kezdeményezhet, hiszen nem jogosult garantált bérminimumra. Károkozás esetén azonban nem zárható ki, hogy a harmadik személy károsult a munkáltatóval szemben kártérítési pert indítson arra hivatkozva, hogy az a képesítési követelményeket nem tartotta be, mely a kár előidézésének egyik tényezője lehetett.
Kéri Ádám ügyvéd KRS Ügyvédi Iroda