A versenyjog a beszerzésnek, értékesítésnek azokat a jogi, etikai normáit szabályozza, amelyek a piac egyensúlyát és tisztességét fenntartják, vagyis mindenkit érint, aki a piacon tevékenykedik. Az persze más kérdés, hogy sokan nem ismerik fel, mennyire fontos, hogy a versenyjogi normáknak megfelelően tevékenykedjenek, hogy legalább alapfokú ismeretük legyen e téren. Csak akkor szembesülnek ennek hiányával, amikor valamilyen fogyasztói jelzés érkezik a hatóságokhoz, esetleg vizsgálat indul ellenük – mert nem gondolták, hogy a versenyjog ilyen fokban beleavatkozik a piaci viszonyokba, ha valamilyen anomáliát észlel.
A versenyjog mely területei érintik leginkább a kis- és középvállalkozásokat?
– A versenyjogi normarendszer független a vállalkozás méretétől. A magatartás számít, az úgynevezett versenyjogi megfelelés, vagyis hogy milyennek kell lennie a vállalkozásnak – az egyszemélyestől a multinacionális cégekig –, amely jelen van a piacon.
Tapasztalatai szerint ez a szemlélet mennyire épül bele a vállalkozások mindennapi működésébe?
– A tudatosság hiányzik még a hazai kis- és középvállalkozásokból, de előbb-utóbb rá fognak kényszerülni, hogy megismerkedjenek ezzel a területtel, és hogy szakemberekkel átnézessék a szerződéses kapcsolataikat. Ez a kérdés ugyanis egyre fontosabb. Aki bármilyen szerződéses kapcsolatba akar lépni nagy cégekkel, nem vonhatja ki magát az alól, hogy kvázi átvilágíttassa a vállalkozását, nem sérti-e valahol a piaci normákat a működése, magatartása. Például, ha valaki beszállító akar lenni egy nagy cégnél, akkor igazolásokat, nyilatkozatokat kérnek tőle, hogy ő a versenyjogi megfelelés szerint jár el. De egy kisvállalkozás mint eladó olyan kartellmegállapodásban is részt vehet, amely a versenyjog szerint korlátozza a piacot. Vagy akár erőfölényes helyzetben is lehet, bármennyire is kicsi, ha olyan termék felvásárlásában vesz részt, ahol kevés a versenytárs, és ő domináns a piacon. Azért kell átvilágítani a cégeket, mert nem a vállalkozás nagysága, hanem a piaci súlya a lényeges, és a szerződéses rendszerben is e szerint kell megfelelni a normáknak.
– A kis- és középvállalkozásokat is érintő hiba lehet, amikor annak érdekében, hogy ne nagyon konkuráljanak egymással, megállapodnak abban, hogy egy bizonyos terméket hasonló áron visznek a piacra. Ilyen volt például pár évvel ez előtt a húsvétisonka-kartellként elhíresült történet, amikor a húsvétisonka-gyártók állapodtak meg egymással annak érdekében, hogy a termékeiket közel azonos árszinten vegyék át a nagy áruházláncok. A részt vevő kisvállalkozások ellen kartellgyanú miatt indult eljárás, és marasztalás is történt – a piaci súlyuk ugyanis meghaladta az úgynevezett bagatellkartellnek megfelelő kvótát. Ilyen eljárások esetében a jogsértés időtartamát és a piaci szegmenst kell megvizsgálni. Az időtartam hosszúsága relatív: a húsvétisonka-szezon ugyan csak pár hétig tart, de ez önmagában teljes időszakot jelent. Ott pedig, ahol a teljes piaci szegmensben tíz százalék fölött van a részesedés, már bizony vizsgálat indulhat. De kkv-k esetében a legtöbb hiba abból fakad, hogy gyorsan akarnak profitot, nagyobb bevételt elérni, és ennek érdekében a fogyasztót megtévesztő információt, reklámokat is közzétesznek. Ezek a gyors és félreinformáló – de jó – kampányok pedig azt a hitet keltik az eléggé hiszékeny fogyasztókban, hogy az adott termék, szolgáltatás valóban valamiféle extratulajdonságokkal rendelkezik. A vállalkozások pedig nem is gondolnak arra, hogy ezzel komoly jogi normákat sértenek meg.
A fogyasztók félretájékoztatása kategóriába mi tartozik bele? Valótlan állítások közlése? Vagy elég csak sugallni valamit?
– Természetesen a kategorikus kijelentés, ha nem valós, akkor jogsértő, mert minden állítás mögött bizonyítéknak kell lennie. Ha a sugallat olyan hatást kelt, ami belefér a félretájékoztatás fogalmába, akkor az is jogsértő. Általában azokkal az állításokkal lehet gondjuk a vállalkozásoknak, amelyeknek van valamilyen valóságtartalmuk, de a terméknek, szolgáltatásnak mégsem az a komplex hatása, mint amit közvetítenek.
Akár egy termékleírás is okozhat gondot?
– Abszolút. Ha olyan információt takar, ami nem valós, vagy félrevezető, vagy egyébként tilos – például gyógyhatást tulajdonít valaminek, aminek nincs gyógyhatása –, az akkor is jogsértő, ha csak egy leírás. Sőt, ha hiányos, ha olyan jellemzője van az árunak, ami nem szerepel rajta – például életkorhoz kötöttség, hogy hároméves kor alatt nem használható –, akkor ez alapot adhat egy vizsgálatra.
Korábban konkrét termékeket nem lehetett reklámban összehasonlítani. Ez a szabály megváltozott?
– Ma már nem tilos az összehasonlító reklám, ha tisztességes, objektív és valós. Ennek szabályai a módosításkor bekerültek magába a versenytörvénybe. Szigorú a mérce, precíz a szabályozás. Arra kell figyelni, hogy valóban azonos termékeket, szolgáltatásokat hasonlítsunk össze, mert nagyon sok csúsztatásra van lehetőség, és olyankor már a versenytárs fel tud lépni.
– A versenytársi sérelmek körébe tartozik például a jellegbitorlás, amikor egy vállalkozó a piacon jelen lévő és már ismert termékhez nagyon hasonló termékkel jelenik meg. Ha ugyanis a fogyasztók a külső jellegzetességekről a versenytársat ismerik fel, akkor az megtévesztő, még ha nincs is a terméken a másik márkajelzése. Éppen ezért érdemes ellenőrizni, hogy egy tervezett termék, szolgáltatás nem sérti-e harmadik személy védett jogait. A jog az egyedit védi, amiben van hozzáadott, kreatív érték. A versenysérelem ott van, ha valaki nem alkot újat, hanem lemásolja a másikat. Az is előfordul, hogy egy gyártó a konkurens több termékéből szedi össze azokat az ismert jegyeket, amelyek alapján a fogyasztó azt gondolja, hogy az a másiké. Ez komplex jogsértő magatartás. Ha valaki védjegyjogot sért, akkor az védjegybitorlás, ha szabadalmat, akkor szabadalombitorlás, ha dizájnt, dizájnbitorlás, ám ha az egész együtt tisztességtelen, és a másik félre nézve hátrányos helyzetet teremt, a versenyjog tud védelmet adni azzal, hogy az ilyen magatartásról ezt megállapítja, és így annak jogkövetkezményeit érvényesíteni lehet.
Mostanában az új polgári törvénykönyv kavart viharokat a vállalkozások életében. Van-e az új Ptk.-ban olyan passzus, amely a versenyjog terén is hat?
– A versenyjog külön jogi norma, és nem tartozik a Ptk. közvetlen hatálya alá, de a szigorodó felelősségi szabályok és a versenyjog kapcsolatára mégis érdemes felhívni a figyelmet. Egy versenyjogi normát viszonylag könnyen megsérthet egy vállalkozás, és ezzel harmadik személynek is kárt okozhat. Például, ha árat rögzített, vagy egyéb olyan piaci helyzetet teremtett, ami miatt a fogyasztók károsultak, a versenyhatóság jogsértést állapíthat meg, s akkor a károsult fogyasztói körnek megnyílik a magánjogi jogérvényesítési lehetősége. Az ügyvezetőknek tehát a versenyjogot ilyen szempontból is érdemes nézniük. Az új Ptk. szerint ugyanis nemcsak a társaság, hanem ők is anyagilag felelnek azokért a károkért, amelyeket ügyvezetői minőségük alatt a cég harmadik személynek okoz. A Ptk. e szabálya mögött van tartalom, nem lehet egy legyintéssel elintézni.
Nemigen legyintgetnek, inkább kisebb pánik van e téren…
– Pánikolni nem kell, mert ha valaki jogszerű magatartást tanúsít, a veszélyt nagy részben kiszűrheti. De sok esetben jóhiszeműen, nem szándékos magatartással is lehet kárt okozni. A cégnek így célszerű felelősségbiztosítást kötnie az ügyvezetőjére, ám ez pillanatnyilag juttatásnak számít, mivel az ügyvezető magánvagyona elleni fellépést hárítjuk el vele. Pedig egy ilyen biztosítás a vállalkozás érdekében felmerülő költség is. E téren a kis- és középvállalkozások a legveszélyeztetettebbek: már ki vannak téve a piaci hatásoknak, és van akkora szerepük, hogy vizsgálat tárgyai legyenek, viszont nincs akkora tőkéjük, hogy erre tudatosan, folyamatosan odafigyeljenek. Kérdés az is, hogy tudnak-e felelősségbiztosítást kötni az ügyvezetőre, hiszen maga a díj sem kevés, és erre jönnek még az adók és közterhek. Ha pedig nem tudnak biztosításra áldozni, akkor ki fogja vállalni azt a felelősséget, hogy a saját magánvagyonával feleljen?