Az ipari korszakra a hierarchikus szervezeti felépítés volt jellemző, ahol a döntéshozatal centralizált, problémák voltak az információáramlásban, a képzés leginkább szükséges rosszként jelent meg a szervezetekben. Ezzel szemben az új, digitális világban a szervezetek laposabbak, a hierarchia majdnem megszűnik. Így a kollégák részt vállalhatnak – és akarnak is részt vállalni – a döntéshozatalban. Alapvető elvárássá válik a transzparencia, felértékelődik a tudás és a tudásmegosztás, de mivel a tudás gyorsan elavul, folyamatos tanulásra van szükség – mondta Novák Ágnes coach, konfliktuskezelési tanácsadó a Piac&Profit KKV-Akadémiáján.
Az új generáció (az Y-ok) nemcsak a feladatokból, de az eredményekből is részt kér. Ők az úgynevezett work hard, play hard nemzedék, egyaránt fontos számukra a közösséghez tartozás és a sikerorientáltság. A határ a munkahely és az otthon között sokszor elmosódik. Sokan otthon dolgoznak, de aki nem, az is szeretné otthon érezni magát a munkahelyén. A munka és magánélet egyensúlya már nem kérdés, hanem kiindulópont, alapvető elvárás. Könnyebben váltanak akár országot is, ha nem érzik jól magukat az adott helyen.
A netizen vezető
Mindez a vezetővel szemben is támaszt elvárásokat. A netizen (netes korban működő) vezető megosztja az információkat, és bevon a döntési folyamatba. Nem ő az elsődleges tudásbirtokló, és nem elvárás, hogy mindenhez értsen. Sokkal inkább az a fontos, hogy képzett szakembereket kell felvenni, és fel kell tudni vállalni, hogy ne legyünk okosabbak náluk – vélte a szakember.
A vezető tekintélye már nem adottság, azt ki kell vívni. (Úgy néz ki, hogy a tiszteletben van az igazi generációs különbség.) Mivel ez nem mindig szakmai alapon sikerül a fentiek miatt, ezért alapvetően belső, emberi tulajdonságokon alapulhat. Ezért még fontosabb a közös értékrend és cél megfogalmazása és az, hogy a vezető valóban e szerint működjön, ne maradjanak ezek csupán szavak.
Az érzelmi intelligencia, mint mindennek az alapja, fejleszthető, ennek első lépése viszont a tudatosítás, hogy reális képet alkossunk magunkról. Ezért fontos, hogy visszajelzést kérjünk magunkról akkor is, ha ez olykor félelmetes.
Egy vezetési modell az új világra
Henry Kimsey-House Co-Active dimenzionális vezetési modellje például iránymutatást adhat az új világra. E szerint öt vezetési dimenzióban kell helytállnia minden vezetőnek, és ezek összessége, együttes figyelembevétele vezet a sikerhez. A modell akkor működik jól, ha egy vezető képessé válik arra, hogy minden helyzetben a megfelelő, éppen hasznos vezetői funkciókat kezdje el működtetni.
Az 5 vezetés dimenzió
- Belső dimenzió: mind vezetőnek születünk, hisz irányítjuk magunkat. Tehát mindannyian rendelkezünk egy belső vezetővel.
- Első (front) dimenzió: az erős, iránymutató vezető. Szerepe, hogy célt mutasson, és fel lehessen sorakozni mögé.
- Mellett (beside) dimenzió: ez a demokratikus vezetői szerep. A vezető megosztja a felelősséget, adott esetben információt vár. A szakember szerint különösen hasznos, ha a vezető mellett áll egy egyenrangú partner, akivel minden esetben megoszthatja az ügyeket, és egyenrangú szereplőként megóv attól, hogy „elszálljunk”.
- Mögött (behind) dimenzió: ez a coach-szemléletű vezetői szerep, amikor segítjük a kiteljesedést, átadjuk a döntés lehetőségét.
öntudat/önismeret: ismerjük magunkat, reális énképünk legyen, érzelmeinket ki tudjuk fejezni, és ismerjük azok másokra gyakorolt hatását.
önirányítás/önmenedzselés: ez a siker alapja. Uralni tudjuk hangulatainkat, érzelmeinket, adott esetben le tudjuk küzdeni őket. Ez az alapja annak is, hogy sikeresen tudjunk továbblépni a kudarcokon is.
motiváció: mennyire tudjuk kihozni magunkból, hogy küzdjünk és dolgozzunk valamiért. Az a jó, ha nem külső motivációkra szorulunk, hanem magunkat tudjuk hosszú távú küzdésre rávenni, ez alapvető vezetői képesség.
társas tudatosság: mennyire tudjuk felmérni mások igényeit, támogatni őket
kapcsolatteremtési és társas készségek: nemcsak szemelélőként, hanem együttműködőként jelen lenni a helyzetekben