Kép:FreeDigitalPhotos.net/pakorn
Négyezer milliárd forint, a magyar GDP egy jelentős része. Ennyibe került egy elhibázott kiválasztási folyamat a Facebook-nak. A közösségi oldalt üzemeltető cég ugyanis a nemrégiben 19 milliárd dollárért megvette a WhatsApp nevű céget. Ráadásul a WhatsApp egy mindössze 4 éves cég, és az alapítók, Jan Koum és Brian Acton 2009-ben álláskeresőként pályáztak a Facebook-hoz, ahol akkor elutasították őket,majd ugyanaz a Facebook néhány évvel később óriási befektetés árán megvette a cégüket. (A sikeres munkaerő-kiválasztásról szakértőnk cikkét itt olvashatja!)
Hasonló a Foursquare és a Google története. A Foursquare-t 2009-ben álmodta meg Dennis Crowley és Naaven Selvadurai. Crowley egy a Foursquer-hez hasonló alkalmazást hozott létre , mely egyben az egyetemi diplomamunkája is volt. Ez volt a „Dodgeball”. A Google ezt 2005-ben megvette, majd 2009-ben meg is szüntette, helyette a Google Latitude-ot vezette be. A Dodgeball alkalmazásban a felhasználók interakcióinak az SMS szolgált alapul. A Foursquare ugyanezen az ötleten alapszik. Az emberek arra használhatják mobil eszközeiket, hogy interakcióba léphessenek velük a környezetükkel. Mára az alkalmazás már jelentősen túlnőtt a Google lokációs programján, és olyan befektetők érdeklődnek iránta a Google mellett, mint a Mvereicrosoft, vagy az American Express.
A fentiek mellett még számos példát sorolhatnánk, amikor egy visszautasított jelentkezőből, vagy egy volt dolgozóból néhány év alatt komoly versenytárs válik. Így indult a világ egyik legnagyobb kiskereskedelmi cége, a WalMart is, amelynek alapítója, Samuel Moore Walton, a világháború után Newportban a Ben Franklin vegyesbolt bérlője volt. Itt sikeresen alkalmazta üzleti elveit: hosszú nyitva tartás, főleg az ünnepek alatt, alacsony árak és minél szélesebb választék. Az üzlet tulajdonosa mégsem hosszabbította meg szerződését, így nyitotta első saját üzletét Walton's Five and Dime néven, és alig tíz év múlva már tucatnál is több üzletből álló hálózata volt, mára pedig a világ egyik legnagyobb cégévé nőtte ki magát.
A versenytársakat nem kerülhetjük el egyetlen szegmensben sem, versenytársnak tekinthető minden olyan cég, amely a vevőink igényeit ki tudja elégíteni saját termékein vagy szolgáltatásain keresztül. A legtöbb magyar cégvezető mégsem fordít figyelmet versenytársaira, nem készít piackutatást és nem veszi őket számításba üzleti terve elkészítésekor sem. Többek között ez az egyik oka annak, hogy a legtöbb magyar vállalkozás az ötödik életévét sem éri meg.
A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy sokszor éppen a dolgozóból lesz a legveszélyesebb versenytárs: aki fontos információkkal rendelkezik a cégünk működéséről, a termékről, és komoly kapcsolati rendszere van a vevőkörünkön belül. De hogyan kerülhetjük el, hogy a dolgozónkból versenytárs váljék? A legkézenfekvőbb megoldás, hogy megfelelően kezeljük a tehetséges alkalmazottat. (Erről itt olvashat részletesebben.) Van azonban olyan helyzet, amikor a dolgozóval érdemes szerződésben megegyezni, hogy nem használja fel bennfentes információit: ez a versenytilalmi megállapodás.
Versenytilalmi megállapodás
Munkaviszonyból fakadó általános kötelezettség, hogy a munkavállaló nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné, kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja. A munkavállalót ez a kötelezettség a munkaviszony fennállása alatt, és ellenérték nélkül terheli. A munkaviszony megszűnése után ez az általános magatartási követelmény csak abban az esetben marad fenn, ha a felek versenytilalmi megállapodást kötnek, és a verseny tilalmáért a munkáltató megfelelő ellenértéket fizet a munkavállalónak. A munkáltatónak akkor áll érdekében versenytilalmi megállapodást kötni, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése után potenciális versenytársként léphet fel – olvasható együttműködő partnerünk, az Adó Online szakértői cikkében.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes megállapodások között szabályozza a versenytilalmi megállapodást. Háttérszabályként az 1992. évi Mt. a polgári jogi szabályokat általánosságban alkalmazni rendelte, az Mt. azonban konkrétan megjelöli a Polgári Törvénykönyv azon szakaszait, amelyek alkalmazandók a versenytilalmi megállapodásra (a kötbérre, és a jognyilatkozatokra vonatkozó polgári jogi szabályok). Mivel az Mt. meglehetősen szűken rendelkezik a versenytilalmi megállapodásról, ezért a bírói gyakorlatban korábban kimunkált elvek többsége minden bizonnyal továbbra is irányadó lesz.
Az új Munka Törvénykönyvről részletesebben itt olvashat!
A versenytilalmi megállapodás létrejöhet a munkaviszony kezdetekor, vagy annak fennállása alatt bármikor, akár a munkaszerződésbe építve, akár külön megállapodásba foglalva. A munkaviszony megszűnése után kötött ilyen megállapodásra nem az Mt., hanem a polgári jogi és versenyjogi szabályok lesznek az irányadók. A bírói gyakorlat szerint a versenytilalmi megállapodás akkor is önálló megállapodásnak minősül, ha az formailag és szerkezetileg a munkaszerződés részét képezi. Ezért a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése a versenytilalmi megállapodásra nem terjed ki a felek ilyen tartalmú kifejezett rendelkezése hiányában.
A munkáltató jogos gazdasági érdekét sértő vagy veszélyeztető magatartást az Mt. konkrétan nem határozza meg. Ilyennek minősülhet a konkurens cégnél való elhelyezkedés, vagy a munkáltatóéval azonos gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás indítása. A pontos tevékenységi kört, a tilalmazott jogviszonyt, annak területi hatályát mindenképpen célszerű és szükséges meghatározni a megállapodásban. Nem elegendő, ha a felek csak az Mt. egzakt megfogalmazását ismétlik meg. A munkáltatóéval azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban tagsági viszony fennállása csak akkor minősül a versenytilalom megszegésének, ha a munkavállaló személyesen és tevékenyen közreműködik a társaság tevékenységében. Ugyanakkor a versenytilalom nem eredményezhet olyan mérvű korlátozást, amely nem a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését szolgálja, hanem az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását jelenti.
A versenytilalom legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évre írható elő.
